A KÖZÉPKORI MEDICINA

Az általános történelemben a római birodalom bukása / Kr.u.476 / és Amerika felfedezése
/1492 / közötti ezer esztendőt nevezi középkornak a historiográfia. Egyesek szemében a sötétség szinonimája, holott az ellene hangoztatott vád: az inkvizíció máglyáival már az újkor küszöbére világított.

Hiszen a jezsuita rendalapító Loyola Ignác csak Kolombusz első útja után született, hatósugarát pedig délkelet irányból a török, északnyugatról a protestantizmus térhódítása korlátozta. Az üldözöttek jelentős részének esélye volt hajóra szállni és átvitorlázni az Újvilágba.

Orvostörténeti szempontból ez a periódus érthető okokból más dátumokhoz köthető. Igaz, az örök város feldúlásával a barbárok összetörték a híres vízvezetékrendszert, Róma környéke elmocsarasodott, a maláriát terjesztő szúnyogok pedig megtették hatásukat. A medicina / még ha helyén is maradt / tehetetlen lett volna, miként jó évezreddel korábban, az athéni pestisjárvány idején. Ezért aktív gyógyításról a középkor kezdetén nem beszélhetünk. De nem kellett sokáig várni.

Itáliában Mont Cassino magaslatán Nursiai Benedek 526-ban kolostort alapított, s a róla elnevezett bencés rend külön hangsúlyt helyezett a betegápolásra, valamint a gyógyításra. A keresztény etikával különben jól összeegyeztethető volt a caritas és pietas szelleme, továbbá a rendet terjesztő atyák csodálatosan felismerték ennek fontosságát. Felső-Italiában rövidesen Ravenna, Padua és Milánó, Galliában Tours, Chartres és Amiens, Germániában Fulda, Bingen és Worms, Britanniában Oxford és Cambridge, majd hazánkban Pannonhalma, Pécsvárad és Bakonybél lett a bencések központja.

A rend második apátja, Cassiodorus már előírta az antik szerzők tanulmányozását, az ókori orvosok műveinek másolását, így a térítéssel együtt a medicina tudományát is elvitték a kialakulni készülő nemzetállamokba. Nem véletlen, hogy Nagy Károlytól Szent Istvánig ez lett az uralkodók kedvelt rendje.

Mont Cassino-ban kezdődött a középkorra jellemző kolostori medicina, amely ugyan a görög-római teljesítményhez nem adott újat, de lerakta a kórházi ápolás alapjait, valamint keresztényi kötelességé tette a betegek gondozását. E fenséges falak közül nőtt ki a középkor első egyeteme, a nápolyi öbölben levő Salerno híres orvosi iskolája, ahol olyan nagyhírű tudósok tanítottak, mint a karthágói születésű Constantinus Africanus, valamint Trotula, az első női orvostanárok egyike. Az universitás emlékét ma már csak a kies földrajzi hely őrzi, meg tőle függetlenül a „ Schola Salernitana” című egészségügyi tanácsadó könyvecske, amely Fevinczi György verses fordításában Lőcsén magyarul is megjelent.

Az egyetemen tanított hét szabad művészet keretében az aritmetika, a geometria és az asztrológia közös neve volt a fizika, ennek része a medicina. Nyelvi emléke a latinban a physicus, angolban a physican mindmáig orvost jelent.

A bencéseket a clairvaux-i Szt.Bernát alapította ciszterciták, majd a johanniták és templomosok, nők közül a klarissza- és karmelita-apácák követték a gyógyítás gyakorlásában.

Időszerű szólni a chiliasmusról, amely Kr.u. az 1000. évhez közeledve jelentkezett. Görögül a chilo=ezer, innen a kilo, a chilianus szekta tagjai a bibliát magyarázva a világvégét várták, miként manapság hasonló csoportok. Az akkoriak nem féltek a haláltól, sőt várták az Írás beteljesedését. A maiakra a félelem hiánya nem jellemző. Felvetődik a kérdés: annyira sötét volt az a középkor?

Aláhúzza ezt Mont Cassino további sorsa. Igaz, a barbárok annak idején többször kifosztották, de épületrendszere épségben maradt. Nem így 1944-ben, amikor az amerikaiak teljesen fölöslegesen porig bombázták. Fordítsuk meg a kérdést: csak a középkor volt sötét?

Visszatérve a medicinára, szólnunk kell az iszlám szerepéről. Már az 5. században a Bizáncból elűzött nesztóriánus keresztények magukkal vitték a klasszikus görög orvos-szerzők műveit délre a kalifák udvarába, ahol azokat arabra fordították. A moszlim vallás és a Harun-al-Rasid kaliberű mecénások jelentkezésével önállósult a mohamedán medicina. A későbbi nagy egyéniségek : Rhases, Avicenna és Averrhoes és Abulcasis a keresztény középkor klasszikusai is lettek A korra jellemző skolasztikus medicina a pogány, a mohamedán és a zsidó / pl. Maimonides / alapműveire épült. Ez sem erősíti a sokat hangoztatott pejoratív jelzőt.

A kórházi kultúra alapozása és a kegyelet szellemének meghonosodása után a középkor harmadik nagy medicinális vívmánya az egyetemi orvosképzés. A 12. században salernoi mintára a keresztény Európa különböző városaiban öt egyetem létesült. Az első Párizsban /1107/, a második Bolognában /1113/, a harmadik Oxfordban /1167/, a negyedik Montpellier-ben/1181/, az ötödik Veszprémben /1183/. Sajnos az utóbbi működése nem bizonyult tartósnak és nem először a magyar történelemben.

Ugyanakkor a középkor negatív eredménye a kézműves mesterséggé degradált sebészet kiválása az általános medicinából. A Tours-i zsinat /1163/ az “Ecclesia abhorret a sangnie” /az egyház irtózik a vértől / értelmében megtiltotta a papoknak a sebészeti ténykedést. Amiből az következik, hogy a testi bajokkal is a lelkipásztorok törődtek.

A középkor nagy orvosai: pl. montpellier-i Henri de Mondeville, valamint az avignoni pápák udvari orvosa, Guy de Chauliac sebészként működött. Ez utóbbi különösen hangsúlyozta az anatómiai ismeretek fontosságát.

Igaz, a galenoszi bonctant még nem merték nyíltan bírálni / mint később a zseniális Vesalius / de Chauliac szerint “aki nem tudja, mit vág: eret, ideget, vagy inat, az többet árthat, és ne nyúljon beteghez.”

A középkori univerzitások közöl az újkor felé az 1222-ben alapított paduai egyetem haladt a leggyorsabban. A velencei Signoria már 1341-től engedélyezte a kivégzettek boncolását, majd 1453-ban Bizánc eleste után a török elől menekülő görög tudódok most már nem délre, hanem északnyugat felé, a lagúnák városába menekültek. Magukkal hozták az eredeti Corpus Hippocraticumot, amelyet Leonicenus tanár újra latinra fordított. Itt tanulta a medicinát, majd gyakorolta hazájában a heliocentrikus világképet megteremtő lengyel Kopernikusz, az újkori botanika első nagy alakja: Leonhard Fuchs /nevét viseli a fukszia virág /, a betegágy melletti oktatást elsőként bevezető Montanus, de mindenek előtt egy Vesalius nevű brüsszeli fiatalember, aki a galenoszi, disznóboncoláson alapuló anatómia 200 hibájára rámutatva a Tiziano-tanítvány Calcar rajzaival elkészítette az első modern, valóban korszakos jelentőségű bonctankönyvet.

Íme az 1543-ik esztendő tudománytörténeti eseményei: megjelent Kopernikusz: „De revolutionibus orbium coelestium“ című könyve, Vesalius anatómiája, a “De humani corporis fabrica libri septem “, Fuchs tollából németül a “Neue Krauterbuch “, valamint innét datálódik a betegágy melletti oktatás. Ha még a vérkeringést tisztázó W. Harvey medikus korát is ide számítjuk, nem lehet túlhangsúlyozni ennek az egyetemnek az úttörő jelentőségét.

Galenosz és Avicenna skolasztikus kanonizáltságából / melyről ők nem tehettek / már többen ki akarnak törni. Köztük a bolognai Ferarri da Gardo, aki elsőként írta le a női petesejtet, az agyi anatómiában viszont érdekes /és szellemes / spekulációhoz jutott. Szerinte az embernek három agykamrája van, azokból egyik a gondolatot, a másik a fantáziát, a harmadik az emlékezetet zárja magába. A külvilági ingerek láthatatlan spiritus formájában az idegek pórusain haladva jutnak a koponya puha tartalmába, amelyen benyomásokat, azaz impressziókat okoznak. Innen ered az impresszió fogalma. Az érzés központja a szív, átvitt értelemben még ma is az.

Summa summarum: 1543 jelenti az újkor kezdetét a szerencsésebb országok számára.

Magyarországon ugyanis akkor szűnt meg a Nagy Lajos alapította pécsi egyetem és került félhold, lófarkas lobogó az esztergomi vár ormára. Ott maradt közel 150 évig, így csak pár vándordiákunk láthatta közvetlenül a felgyorsult fejlődést Nyugaton.

Általuk maradtunk közvetett kapcsolatban a kontinens Fortuna kedvelte felével. Inkább, mint századunk ötvenes éveiben, mert a bölcs kádik és hatalmas basák nem cenzúrázták pl. Vesalius anatómiáját.

Peregrinus diákjaink pedig a mostoha körülmények közepette is értelmét látták a hazajövetelnek.

Eltűnődhetünk rajta, jelenünkhöz viszonyítva mennyire volt sötét az a kor!

Szállási Árpád dr.

1995. május