AZ ESZTERGOMI KOLOS KÓRHÁZ ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 4.

Az egészségügy országos vezetésében is lényeges változások történtek ebben az időben. 1892-ben Chyzer Kornél, korábbi Zemplén megyei tiszti főorvos került a belügyminisztérium egészségügyi osztályának élére. Számos nagyjelentőségű intézkedés, törvény fűződik majd a nevéhez / pl. 1898 XXI törvény /.

1893-ban első intézkedései között szerepelt, hogy azoknak, akik tiszti orvosi címmel akarnak rendelkezni a következő évtől kezdve vizsgázniuk kell . A vizsga - szóbeli és gyakorlati volt - közegészségtanból és bakteriológiából, elmekórtanból, trachomaügyből, méreg és gyógyszerismeretből és egészségügyi jogszabályismeretből állt.

Ha egy esztergomi polgár vagy a városba látogató vendég végigsétál a Kis-Duna sétány platánfákkal övezett útján nem biztos, hogy szemébe ötlik az a márványtábla, mely még 1914-ben került a helyére.

“A Csernoch János - úti másfél kilométer hosszú dunaparti sétahelyet 1914-ben az Esztergomi Sétahely-szépítő Egyesület Bleszl Ferenc elnökének fáradhatatlan munkásságával létesítette. E munkálatok költségének legnagyobb részét a néhai id. szobi Luczenbacher Páltól Simor János bíboros hercegprímás 50 éves jubileuma emlékére adományozott 2 000 koronából és néhai Haubenthallerné Timanóczy Anna 2 000 koronás hagyományából fedezte egyesületünk. E nemes adakozók emlékét hálás kegyelettel őrizzük”

Ugyanilyen süttöi vörösmárványból készült az az emléktábla is, mely a kórház régi sebészetének bejáratát díszíti, és rajta a kórház építésének legfőbb támogatói vannak megörökítve. A felsorolt nevek között - melyekre később még visszatérek – ott is szerepel Luczenbacher Pál és Haubenthallerné Timanóczy Anna neve 7500, illetve 2200 koronával.

1893 decemberében id. szobi Luczenbacher Pál, a főrendi ház tagja, királyi tanácsos, a Ferenc József rend lovagja meglátogatta az esztergomi közkórházat. A látogatás után 2 500 forintot adományozott a közkórház javára. Ebből az összegből - Feichtinger Sándor igazgató főorvos javaslatára - nyomban megvásárolták a kórház melletti 2 épületet bővítés céljából. Nem csak a régi kórház bővítésére, hanem az új építésére is adakozott, ahogy erről a kórházi márványtáblán meg is emlékeztek.

A nagylelkű adományozó a Hont megyei Szobon született 1811-ben Luczenbacher János és Einczinger Teréz házasságából. Elemi és középiskoláit Esztergomban végezte, majd Nagyszombat volt a további tanulmányainak a színhelye. 1861-ben Szent István nevű személyszállító gőzhajójával ő indította meg a főváros és Esztergom között a rendszeres hajózást. A hajó reggel ment Budapestre és este érkezett vissza. Rövidesen vontatóhajókat vásárolt. A kis flotta /12 hajó / - első két hajójának nevét is tudjuk: Visegrád és Szigetvár - megkezdte, főleg a búza szállítását. A Tiszától Győrig lóvontatással 30 napig tartott a vízi út, ezt az ő hajói 12 napra rövidítették le. A Duna hajózásának egyik úttörője volt, de részt vett nagyarányú vasútépítésekben is. A korabeli forrásokból tudjuk, hogy latinul, olaszul, franciául és angolul is beszélt. Amikor 1900. március 11-én a Bécs melletti Hütteldorfban elhunyt kiderült, hogy 60 millió vagyonából 5 milliót jótékonykodásra. fordított.

A másik nagylelkű adományozó Haubenthallerné Timanóczy Anna neve is szerepel mindkét emléktáblán. Ő 85 éves korában, 1894. szeptember 4.-én végelgyengülésben hunyt el a Buda utca 499. számú házában. Emlékét hálás kegyelettel őrizzük – hirdeti a márványtábla, de a belvárosi temetőben egyre nehezebben olvasható síremlékét ma már senki sem keresi fel.

1894

Az 1894-es évben kezdtek felgyorsulni a kórházépítés történeti eseményei.

A városi költségvetésben még nincs nyoma a kórházépítésnek. Az 1893 november 13.-i ülésen elfogadott 1894-es költségvetés 114 294 frt. 52 kr.-os kiadással és 77 839 frt. 59 kr. bevétellel számolt.

A közegészségügyi kiadásokból kikerült a sírások bére, azt ezentúl a temetők alappénztárából fizették. A főorvos évi 500, az alorvos 250, a bába 75 forintot kapott. Az állatorvost 400, a gyöpmestert 200 forint illette meg.

Hogy mekkora anyagi forrásokkal bírtak az akkori orvosok szóljon róla néhány adat:

Budapesten egy nappali orvosi látogatás díja 2, ugyanez éjszaka 4 forint volt. 10 ezernél nagyobb városokban nappal 1 frt. 50 kr.-ért, éjjel 2 forintért hívhattak orvost. A 10 ezernél kisebb városokban a nappali vizit 1 frt., az éjszakai 1 frt 50 kr. volt.

Az esztergomi sajtó már az év elején arról kezdett cikkezni, hogy siralmas állapotú a kórház és rászorulna az újjáépítés. A polgármester egyenesen így nyilatkozott: “Általános a vélemény, hogy ha a város katonai czélokra palotaszerű kaszárnyát építtetett, akkor a kórház sem maradhat mostani állapotában”.

Az év elején az első nagy lökést a kórházépítés előkészítésében Dr. Rigler Gusztáv “Memoranduma” jelentette, melynek alcíme: Az Esztergom szab. kir. városi újonnan építendő közkórház ügyében. Mácius végétől 4 folytatásban jelent meg az Esztergom és Vidéke című újságban, mely akkor a “ városi és megyei érdekeink közlönye” alcímet viselte.

Ki volt a Memorandum szerzője?

Rigler Gusztáv 1868 november 4-én Duna-Mosonban született. Iskoláit Esztergomban végezte, 1886-ban lett Pesten egyetemista az orvosin. 1891-ben már egyetemi pályadíjat nyert a tífuszbacilusnak vízben való magatartását tárgyalló dolgozatával.1891 februártól a Közegészségtani Intézet először díjtalan, majd juniustól díjazott gyakornoka, október 1-től pedig tanársegéde. 1897-ben lett egyetemi magántanár, 1899 szeptember 12-én kinevezték a kolozsvári Ferencz József Egyetem Közegészségtani Tanszékének rendes tanárává. Nevét ma viszonylag kevesen ismerik, pedig nem állt messze attól, hogy világhírű legyen, és neve annyira ismerté váljék mint Flemingé. Szállási Árpád a neves orvostörténész így ír erről az “ Elmaradt magyar Nobel-díjak” című írásában:

“Rigler Gusztáv még a század elején leírta a Duna vizének vizsgálata közben, hogy ahol sok a coccus, ott kevés a gomba és fordítva. Hogy a baktériumtelepek legnagyobb ellensége a penészgomba, ezért a tenyészkulturák beoltásánál óvakodni kell a penészes szennyeződéstől, mert elpusztítja azokat. ...sajnos elfelejtette a miért kérdést feltenni.. Eklatáns példája a nagy tudományos felfedezés / ma már érthetetlen / elmulasztásának”.