AZ ESZTERGOMI KOLOS KÓRHÁZ ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 8.

1895

A város ez évi költségvetését még 1894. november 20-án fogadták el. 118 990 Ft 03 kr. kiadással és 84 400 Ft. 17kr. bevétellel számoltak. A közegészségügyi kiadásokat új tétel terhelte meg, nevezetesen egy gőzfertőtlenítő gép beszerzését irányozták elő 765 frt-ért. A főorvos 500, az alorvos 250, a bába 75 frt évi díjazásban részesült. Az állatorvosnak 400, a gyöpmesternek pedig 200 frt-t utaltak ki.

A közegészségügyi kiadások összesen 2190 forintot tettek ki. Ugyanebben az időszakban közoktatási célokra 10 016 ft 66 kr-t szántak.

Szükségesnek érezte a város vezetése, hogy a szegények egészségével kiemelten is foglalkozzon. A költségvetés tárgyalása kapcsán a közgyűlés utasította dr. Feichtinger Sándor tiszti főorvost és dr. Haugh Lambert tiszti alorvost, hogy “a járó szegény betegek részére állapítsanak meg és lakásaikon minden nap rendesen, tartsanak díjtalan rendelési órát, s ezt lakásukon, az utcán elhelyezett értesítő táblán hozzák a közönség tudomására.”

Az év azzal kezdődött, hogy Helcz Antal elnökletével a kórházbizottság és a pénzügyi bizottság közös ülést tartott. Létrehoztak 2 különbizottságot, melyből az egyik a pénzügyi, a másik építési kérdésekkel megtárgyalásával lett megbízva. Márciusi határidőt szabtak a konkrét lépések beterjesztésére, hisz általános vélemény volt, hogy az új közkórházat a millenniumra fel kell építeni.

Döntöttek arról is, hogy a Luczenbacher Pál által adományozott pénzből, a kórház mellett megvásárolt házból 5 ragályos beteg számára kórtermet hoznak létre.

Természetesen nem csak kórházépítési tervekkel készült a város a millenniumra. Januárban ifj. Bobula János építész benyújtotta a tanácsnak terveit, melyek egy esztergomi redut megvalósítását tartalmazták. A kávéházat, vendéglőt, szállodát és színházat tartalmazó épületegyüttest a Széchenyi térre képzelték el. A költségvetés 160 000 forint volt és az átadást 1896. augusztus 20-ra jósolták.

A terveket készítő ifj. Bobula János neve tehát nem volt ismeretlen Esztergomban. A helyi sajtó még arról is tájékoztatta olvasóit, hogy a neves építész a kereskedelemügyi minisztérium megbízásából Amerikában is járt tanulmányúton.

Február elejére készítette el és terjesztette be Mátray Ferenc a kórház 1894-es forgalmi jelentését. Eszerint az adott évben a közkórházat 552 beteg kereste fel. 339-en gyógyultak meg, 39 beteg állapota javult, 5 paciens volt “gyógyulatlan”, és 43-an haltak meg az év folyamán.

Az ápolási napok száma 13 327 nap volt. Ezzel - 78 kr-s ápolási díjjal számolva - 10395 Ft. és 6 kr. bruttó bevételre tett szert a kórház.

Bár akkoriban sem volt szokás, de az Esztergom és Vidéke április 28-án egy szülői köszönetnyilvánításnak adott helyt:

“Szívünk legmélyéből eredő hálás köszönetet mondunk a nagyközönség színe előtt dr. Fied Emil orvos úrnak azért, hogy 4 éves kis lányunkat – kit a diphteria öldöklő karmai tartottak fogva – sikeres műtétével / légcsőmetszés / és fáradhatatlan kezelésével az életnek visszaadta. Egyúttal meleg köszönetet mondunk dr. Berényi Gyula és dr. Vándor Ödön orvos uraknak, kik a műtétnél önfeláldozóan segédkezni szíveskedtek. Cziglényi Lajos és neje”

Az év elején a felsőbb utasításoknak megfelelően a városi közgyűlés korábbi határozatának megfelelően szétválasztotta az igazgató főorvosi és a tiszti főorvosi funkciókat. Február 1-i hatállyal dr. Feichtinger Sándort nyugdíjazták. Munkaviszonyát 1873 december 4-től ismerték el és 21 éven át átlagosan 400 Ft-nyi fizetéssel számolva, nyugdíját 250 forintban állapították meg.

A megálmodott új közkórház történetében 1895 tavasza nagyjelentőségű eseményt hozott. Április 18-án, - csütörtökön - délután 17 órakor a város küldöttségét fogadta Vaszary Kolos.

Senki sem tudta előre a bejelentést, így a küldöttséget meglepetésként érte a felajánlott 50 000 korona, melyet a főpásztor az új közkórház építésére adományozott. Ezzel a cselekedetével “alig remélt húsvéti örömet, nagy ünnepi meglepetést hozott Esztergomnak” - írta az Esztergomi Közlöny.

Az Esztergomi Lapok így tudósított: “a küldöttség a szó szoros értelmében nem tudott szavakat találni hálájának tolmácsolására.

A lelkesedés és az optimizmus mindenkit elragadott. Helcz Antal 1896 tavaszára tette az építés megkezdését.
Felgyorsulni látszottak az események.

Az új kórház talajának és vizének vizsgálatával dr. Rigler Gusztávot kérték fel, aki a Buzetti-féle telken nem talált felhasználható vizet és a közeli forrást, a Czigánykútat jelölte meg víznyerő helyként.

Április 28-án, a kórházbizottsági ülésen már be is mutatták Tiefenthal Gyula tervvázlatait.

A bíboros nagylelkű adományát további felajánlások követték Pór Antal kanonok 4 évre 4 egyenlő részben ígért kifizetésre 1000 forintot. Az első esedékes 250 Ft-t át is adta.

Pór Antal 1834. október 19-én született az Érseki-Vizivárosban. Apja Bauer József a Bazilika építési felügyelője volt. A szabadságharcban honvédként vett részt és Világosnál, mint fiatalkorút egyszerűen elbocsátották. Scitovszky hercegprímás vette fel papnövendéknek. Tanulmányait Pozsonyban, majd a bécsi Pázmáneumban folytatta. Azok befejezése után a nagyszombati érseki főgimnázium tanára lett, de előtte bölcsészeti tanulmányokat is végzett Bécsben. 1864-ben magyarosította nevét.

1872-től esztergomi plébános. 1875-1881-ig Esztergom szab. kir. város országgyűlési képviselője volt. 1880-tól címzetes apát, majd 1893-tól kanonok. A Főegyházi könyvtár prefektusa és az Esztergomi Történelmi és Régészeti Társulat elnöke is volt.

Történetírói munkásságának kedvelt témája az Anjouk-kora.

Nagy Lajosról írt művével lett a Tudományos Akadémia tagja. Saját költségén állította fel a Bazilika előcsarnokában Nagy Lajos szobrát.

Halála után 200 000 koronás vagyonát az árvaházra hagyta.

Ha a Bazilikához érkezik ma egy látogató, annak előterében A Magyarok Nagy Asszonya feliratot viselő szobor előtt haladva jut el az ország legnagyobb székesegyházába. Ezt a szobrot is Pór Antalnak köszönhetjük.

Úgy látszott, hogy rövid időn belül elkezdődhet az új közkórház építése.

Mégsem ez történt!

Hogy miért nem kezdődhettek meg az építési munkálatok 1895-96-ban, azt pontosan egy évszázad távlatából megmondani már igen nehéz. Néhány dolgot azonban valószínűsíteni lehet.

Döntőnek látszik az a tény, hogy a város vezetésében változás állt be, ugyanis a kórházépítést felkaroló és sürgető dr. Helcz Antal polgármester váratlanul lemondott.

A lemondás hátterében egy vizsgálat állt. Gunda Zoltán miniszteri számellenőr már májustól vizsgálódott a városházán a kórház és a pénztárak tevékenységét ellenőrizve. A június 10-én tartott közgyűlés előtt elhangzott a vád, miszerint: “évek óta a kórház pénzei az ő / a polgármester / kezéhez folytak be és ő nem fizette ezeket le azonnal, csak most miután a vizsgálat szorgalmazta”.

A közgyűlésen dr. Feichtinger Sándor indítványára elfogadták a polgármester lemondását. Polgármester helyettesi funkcióval a gyűlés a köztiszteletben álló rangidős főorvost akarta megbízni, az alispán azonban Niedermann Józsefet javasolta.

A polgármester lemondása érthetően nagy vihart kavart Esztergomban. Sokan nem adtak hitelt a vádaknak és ellenezték a lemondását.

1895. június 10-én a vármegye közigazgatási bizottsága is ülést tartott Kuplanicz Kálmán főispán elnökletével. B. Szabó Mihály 32 pontból álló jelentésben sorolta fel a vizsgálatban feltárt hiányosságokat és szabálytalanságokat. Végül is “hivatali sikkasztás bűntettének gyanúja miatt” fegyelmi eljárás lefolytatására tett javaslatot.

Többen felszólaltak: Mattyasovszky Kálmán ügyvéd védelmébe vette Helcz Antalt, Héya Tivadar szerint inkább mulasztások, mint bűnök történtek, de támogatta az indítványt. Kossár Dezső komáromi kir. ügyész, mint közvádló Mattyasovszky mellé állt. Reviczky Károly országgyűlési képviselő pusztán rendetlenségeknek és nem sikkasztásnak minősítette a cselekményeket. Az ülést bezárólag névszerinti szavazásra került a sor és 9:8 arányban elfogadták az indítványt.

Vizsgálat indult Bártfay Géza közgyám és kórházgondnok, Szabó József pénztárnok, Hajnal Gyula ellenőr és Dóczy Antal számvevő ellen is.

1895 nyarán más nagyjelentőségű esemény is történt a város életében. A belügyminiszter még az év elején aláírta az okmányt Esztergom szabad királyi város és három vele összeépült település: Érseki-Viziváros, Szentgyörgymező és Szent Tamás egyesítéséről. Ez az egyesítés alapvető fontosságú volt a város múltszázad végi fejlődése szempontjából. Elég csak arra utalnom, hogy az 1876 évi XX t. megfosztotta Esztergomot a törvényhatósági jogtól.

A törvény szerint ugyanis törvényhatósági jelleget nem viselhet az a város, melynek lélekszáma 15000-en alul van. 1876-ban pedig Esztergomnak 9 000 lakosa volt. A három település csatlakozása után a város lakosainak száma az 1990-es népszámlálási adatok szerint elérte a 18 000 főt.

Az egyesítés természetesen a közigazgatás átszervezését is jelentette, nőtt a képviselőtestület tagjainak a száma, újra kellett szabályozni a város életét.

1895. július 8-án tartották a vármegyeházán a hivatalos egyesítési ünnepségeket.

Újjáalakultak az egyes bizottságok is, így a kórházbizottság is.

Elnöke a polgármester, jegyzője Bártfay Géza lett. Hivatalból tagjai voltak: Dóczy Antal számvevő, dr. Feichtinger Sándor városi főorvos, dr. Mátray Ferenc helyettes kórházigazgató főorvos és dr. Haugh Lambert kórházi alorvos.

A kórházi vizsgálatok, a városi vezetés átalakulása és az új képviselőtestület kialakítása természetesen visszavetette azt az ígéretes lendületet, amivel az új kórház építésének ügye rendelkezett.

A nyári ünnepségek után az ősz mégis néhány nagyjelentőségű eseményt hozott a városnak.

Talán a legjelentősebbnek mondható, hogy szeptember 28-án Vaszary Kolos bíbornok-hercegprímás felszentelte az új, a Dunát öt ívvel átszelő Mária Valéria hidat. A Bécsbe vezető vasútvonal a Duna bal partján lett kiépítve és a híd átadása előtt ettől az összeköttetéstől Esztergom a jégzajlás miatt előfordult, hogy évente 5 hónapig is el volt vágva. Az új híd nem csak a Felvidékkel, hanem Béccsel is összekötötte a várost, ugyanakkor az arculatát is jelentősen átalakította.

Ezen év őszén átadásra került a Budapest-Esztergom vasútvonal is.

Remény töltötte el az itt élő embereket, hogy Esztergomot be lehet kapcsolni az ország gazdasági vérkeringésébe. Nagyarányú tervek születtek arra is, hogy Szentendréről a helyiérdekű vasutat továbbépítik Szent István városáig. Ma is szeretnék elérni ennek a tervnek a megvalósulását az esztergomiak. Az I. világháború ugyanis meghiúsította az elképzeléseket, pedig akkoriban már a nyomvonal kijelölése is megtörtént.