DOROGI KÓRHÁZ

1922. november 11-én avatta fel áldásával Csernoch János a 60 ágyra épült dorogi Szent Borbála Kórházat. 10 évvel ezelőtt utolsó osztálya is bekerült a Vaszary Kolos Kórház kerítése mögé, s ezzel a jelentős múltú intézmény bezárásra került.

Ma mégis van egészségügyi ellátás az egykori dorogi Szent Borbála Kórházban.
Írhatnék ezzel kapcsolatban arról, miért kellett az Esztergomtól 8 kilométerre fekvő intézményt újraéleszteni, óriási ráfordítással. Ki, vagy kik akarták magánkórházzá alakítani? Vajon az amúgy is egyre szűkülő egészségügyre fordított források eltékozlását, presztízsérdekek szolgálatát jelentette-e ez a beruházás?
Hagyjuk az egészségpolitikát máskorra. Ezúttal dr. Zsembery Dezső főorvos úr a kórház bezárásakor papírra vetett gondolatait adom közre ismét. Az ő élete összeforrt ezzel az intézménnyel.
Kívánjuk neki, hogy még sokáig élvezhesse a feketerigók vidám füttykoncertjét!

Elmélkedésem a működő kórház utolsó napján

Hajnalodik, állok szobám ablakánál, és nézem a kórház épületét. Emlékeimben filmszerűen megelevenedik a múlt. A közeli napokban többet foglalkoztatott a dorogi kórház sorsa, mint a véglegesen megszűnő aktív fekvőbeteg intézmény. Gondoltam a kórház kápolnájára is, ahol tíz éven át, oly sok beteg lelki vigaszra talált. Most, hogy a reumatológiai osztály is Esztergomba költözik, a régi pezsgő kórházi életnek a még meglevő nyomai is eltűnnek.
Nem is olyan régen, még megszokott volt, hogy a kórház éjszakai csendjét, hol a mentők szirénája, hol a tejszállító kocsik kannáinak csörömpölése, valamivel később a péksüteményt és kenyeret szállító autó motorzúgása zavarta meg.
Ekkor még az osztályokon, kórtermekben sötétség és csend volt, csak az őrzőszoba halvány fénye szűrődött ki az éjszakába, és csak az ügyeletes nővér járta halk léptekkel a kórtermeket, felügyelve betegei nyugalmára. Amikor hajnalodott az osztályokon is megindult az élet, kigyulladtak a kórtermek fényei, kezdetét vette a betegek reggeli ellátása. Ilyenkor a kórház még csendes volt, csak a nappali műszakra siető nővérek, a konyha és mosoda dolgozói, a műszakiak jövése-menése jelezte, hogy újra reggel van.
Holnaptól azonban csend lesz, és szürkeség, nem lesz zajos jövés-menés a kórtermekben, és a kórházudvaron, és bezáródott az Intézmény vaskapuja, hogy magába zárja Bányakórházának 80 éves múltját.
Ezért még inkább várom, és jó lesz hallani a hajnali csendben a tavasztól őszig kedvesen fütyörésző feketerigók vidám füttykoncertjét, mely számomra – negyven éven át minden reggel az új nap kezdetét, és az élet folyamatosságát jelentette.
Ezek a gondolatok foglalkoztattak ma reggel, ébredés után Dorogon 2000. február 24-én, az év szökőnapján

Zsembery Dezső dr.