ESZTERGOM KÖZEGÉSZSÉGÜGYE A DUALIZMUS KORÁBAN 9.

Pátrovics Mikolt diplomamunkáját tárjuk ismét olvasóink elé folytatásokban. Az eredeti, teljes cím: „Esztergom közegészségügye és egészségügyi intézményei a dualizmus korában”. Az elismerést megérdemlő fiatal szerző dolgozatát 2000-2001 telén írta.

ESZTERGOM EGYÉB EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNYEI ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZERVEZETEI

SIMOR KÓRHÁZ

Simor János hercegprímás 1885-ben alapította a róla elnevezett kórházat, melyet egyébként Érseki Kórháznak is neveztek. Az intézményt Esztergom Szentgyörgymező negyedében hozták létre, ez volt a város legjobb levegőjű része. A hercegprímás vásárolta meg a telket, melyen egy ingatlan is állt. A hét szobás épületet renováltatta, ami később az ápoló apácák lakóhelyéül szolgált. Emellé építtette az új, kétemeletes kórházat, a két épületet pedig összekötötték egy folyosóval.

Az intézményt elsősorban háború esetére hozta létre Simor János. Az ötven katonát az egyház költségén ápolták volna. Azonban erre sosem került sor. Így béke idején tíz ágyat a szegény polgároknak tartottak fönn. Az ápolást az irgalmas rendi apácák végezték, akik szakképzettek és önzetlenek voltak. A kórház orvosa dr. Rapcsák Imre volt, aki Bécsben szerezte meg szaktudását, amikor segédorvosként dolgozott.(112)

De most nézzük meg, miként nézett ki Esztergom másik, korszerűen megépített kórháza. A park bejáratánál állt a porta és a portás lakása, mely két szobából és egy konyhából állt. Az összekötő folyosón a nagykonyha, a cselédszobák és a mosóhelység volt. Továbbá itt találhattunk egy, a kertre néző nagy termet is építettek ide, a sétálni képes betegek pihenhettek, társaloghattak. A Simor Kórház földszinti részében kápolna is működött. Az alsó szinten öt kórterem volt, egy fürdőszoba tartozott hozzájuk. Az emeleten ugyan így helyezkedtek el a szobák. Az új épület megfelelt a kor egészségügyi követelményeinek: magas, tágas kórtermeket építettek, melyeknek jó volt a szellőzésük. És hogy ez mennyire fontos volt, azt már említettem a Kolos Kórház bemutatásánál. A Simor Kórház befogadóképességét ötven ágyra tervezték. Minden ágy mellett egy szék állt, a kórtermek közepén pedig egy asztal volt. Az ágynemű és a huzat korszerű, könnyen tisztítható anyagból készült.

Itt is tartottak járó beteg rendelést, ennek helye a renovált épületben, az erre elkülönített rendelőszobában volt. A felszerelése korszerű volt. Az Érseki Kórház parkja szintén szép és tervezett volt. Két részből állt: felső részét díszkertnek képezték ki, az alsó részébe szőlőt és egyéb gyümölcsfát telepítettek. Újdonságnak számított a kórház vízellátása, amely nem kútból, hanem a Dunából kiinduló vízvezetékből történt.
A kórház az I. világháború után egyesült a Kolos Kórházzal, és az épületbe -a már említett jó levegő miatt- a tüdőbetegeket fektették. Később itt működött az ideg- és elme osztály, egészen 1985-ig. (113)

BETEGSEGÉLYEZŐ PÉNZTÁRAK

1892-ben jött létre az „Esztergomi Ipartestületi Betegsegélyező Pénztár” az Egészségügyi Minisztérium 1891. évi XIV-es törvénycikke, és a Kereskedelemügyi Minisztérium 1892. évi 2342/VI. számú rendelete alapján. Elnökének Dóczy Ferencet nevezték ki, orvosa dr. Berényi Gyula lett. A pénztár a betegeknek kórházi járulékot fizetett, de csak akkor, ha az egyesület utalja kórházba. Ugyan ekkor alakult meg a másik két konkurens betegpénztár: az „Esztergomi Vármegyei Kerületi Betegsegélyező Pénztár” és az „Esztergomi Kerületi Beteg-segélyező Pénztár”. Mindegyik külön szabályzattal rendelkezett, a statisztikai kimutatás azonban közös volt. Eszerint 1897-ben 1289 táppénzest vettek föl, akiknek 10577 napot fizettek ki. Összesen tehát 4568 Forint 54 krajcárt fizettek ki a betegek után. A betegségeket leírták és összesítették, ebből tudhattuk, hogy a leggyakrabban előfordult betegségek között voltak a szembetegségek, a gyomorfekély és a fogbetegségek.(114)

ÁRVA- VAGYON ÉS ÍNSÉGÜGYI PÉNZTÁR

Az árvaügyi pénztárat már a század első felében létrehozták azzal a céllal, hogy szabályozzák Esztergom szegényügyét. Összeírták a ténylegesen segélyre szorulókat, ami azzal is együtt járt, hogy a nem Esztergomiakat a városon kívülre toloncolták, a munkaképeseket pedig munkára kötelezték. Adományok gyűjtésébe kezdtek, amit a szegénypénztárba kellett befizetni. A regisztrált szegényeknek kiutalandó összeg nagyságáról a szegényügyi bizottság döntött. Az összeg rászorulónként változott.(114) 1867-ben kiderült, hogy Kamocsay László főpénztáros sikkasztott. Ő kezelte az ínségügyi pénztárat, melyből 10217 Forint hiányzott a 13641 Forintból. Elkezdték az ügy felgöngyölítését, melynek következtében egyre több tisztviselő került gyanúba. Az árva-vagyonból is elvett 7108 Forintot. Az árvapénztárban amúgy is folytonos volt a hiány, melyet az árvák sínylettek meg. Kamocsayt letartóztatták, ám a vizsgálati fogságban sikeres öngyilkosságot hajtott végre. Az anyagi hiányt nehéz volt pótolni, mert a Minisztérium újabb és újabb jelentéseket követelt, s csak így volt hajlandó némi segítséget nyújtani. A vizsgálat kereken egy évig tartott.(116)

ESZTERGOMI IZRAELITA BETEGÁPOLÓ EGYLET

Az egylet 1867-ben alakult, az alapszabályzatot 1868-ban adták ki. Céljuk az volt, hogy ha az egylet bármely tagja lebetegedik, az egylet orvosa ingyen őt látja el, és a gyógyszerekért sem kellett fizetnie. A szabályzat két nyelven, magyarul és németül íródott. Belevettek különböző megszorításokat, ilyen volt például az a kitétel, hogy 60 évnél idősebb ember nem lehetett egylettag, és a felvétel előtt orvosi vizsgálaton kellett keresztülesnie, amelyen megállapították, hogy egészséges. A tagok legfőbb kötelessége a folyamatos és pontos tagdíjfizetés volt. Munkaképtelenség esetén bizonyos összeget adtak táppénz címén.(117)

A továbbiakban szeretném részletesebben ismertetni a Betegápoló Egylet Alapszabályainak egy-egy lényegesebb pontját, ami által betekintést nyerhetünk annak működésébe. A már említett célt fogalmazták meg legelőször, miszerint a tagok részesüljenek ingyenes orvosi kezelésben.

A szabályzat kikötötte, hogy kik válhattak egylettaggá. Mindenki beléphetett, aki Esztergomban lakott, és izraelita vallású volt, továbbá akit az egylet orvosa a belépés előtt megvizsgálva egészségesnek talált, illetve nem töltötte be a 60. évet. Voltak tiszteletbeli tagok is, róluk azonban nem szólt részletesen a szabályzat. A tagdíjat is meghatározták. Belépéskor 1 Frt-ot kellett fizetni, ezen felül pedig minden héten vasárnap az egyleti szolgának kellett befizetni 10 krajcárt. Ha az Egylet tagjai 3 hónapon keresztül nem fizettek tagdíjat, automatikusan elveszítették a tagot megillető jogokat. Az addig befizetett összeget az illető nem kaphatta vissza.

Szabályozták a tagok kötelességeit is. Előírták nekik, hogy a tagdíjat pontosan fizessék be, és hogy a megbetegedett tagot az elnök által kijelölt embernek meg kell látogatni.
A szabályzat kikötötte, hogy a betegeknek az egyleti orvosnál kellett bejelentkezniük, majd az orvosi rendelvényt az egylet ellenőrével le kellett pecsételtetni. A betegnek az utolsó havi befizetéssel igazolnia kellett azt, hogy tagsága valóban érvényes.
Az ingyenes ellátáson és gyógyszeren túl az egyleti tag jogosult volt megbetegedése esetén hat héten keresztül heti 2 Frt betegsegély felvételére. Természetesen csak akkor járt ez a juttatás, ha az egyleti orvos is úgy ítélte meg.
Az egyleti ügyeket egy 9 tagú bizottmány intézte, ami az elnökből, az alelnökből, az egyleti orvosból, a pénztárosból és az ellenőrből állt, valamint hozzájuk választottak még 4 bizottmányi tagot. Minden év januárjában közgyűlést tartottak, ahol aztán döntést is hoztak a következő pontokban:
1. az évi kiadásokról;
2. ekkor történt a tiszta jövedelem jegyzőkönyvbe való vezetése;
3. megegyeztek az alapszabályzat egyes pontjainak változtatásában, ha arra szükség volt;
4. végül hitelesítették a közgyűlésről készült jegyzőkönyvet.

A szabályzat megtiltotta, hogy az egylet bármikor is kölcsönt vehessen föl. A bevételből kellett gazdálkodnia.
Rögzítették az igazgatóság jogait és kötelességeit, miszerint:

· nem kaptak a bizottmányi tagok fizetést,
· az elnök képviselte az egyletet a hatóságok előtt,
· az elnöknek személyesen kellett meggyőződnie a pénztár pénzügyi helyzetéről,
· ha a bizottmányi gyűlés alkalmával egy adott témában a szavazatok száma egyenlő, az elnök szavazata döntött.

A szabályzat tartalmazta az egyleti orvos kötelességeit is:

® Mindenkit, aki tagja kívánt lenni az egyletnek, az orvos köteles volt megvizsgálni.
® A megbetegedett tagokat meg kellett látogatnia a lakásukon, és ott a helyszínen ellátni.
® Köteles volt azonnal jelezni az elnöknek a lebetegedett tag munkaképtelenségét.
Az ellenőr feladatkörébe tartozott az egylet összes jövedelmének pontos beszedése, és ezen összeg átadása az elnöknek. A pénztárnok őrizte az egyleti pecsétet, és az egylet értékpapírjait.

A szabályzat utolsó pontja kimondta, hogy az egyletet fel lehetett osztani, ha a tagok 2/3-a így rendelkeztek. Ebben az esetben a fennmaradó tőkét a helyi takarékpénztárba kellett tenni, a kamatot pedig az Esztergomban tanuló, és az arra rászoruló izraelita fiúk között kellett volna szétosztani. (118)