MENTALHIGÉNÉS TEVÉKENYSÉG FŐISKOLAI HALLGATÓKNÁL

Közel 30 éve született meg ez a kis dolgozat. Az időszerűségen túl felidéz egy olyan időszakot, amikor, bár a rendszer hegemóniája alatt, de kis kórházunkban tettük a dolgunkat.

Rendszeresen tartottunk tudományos üléseket. Például, 1981. április 15-én, dr. Hambach J., dr. Mátyus L. a sinus caroticus hyperaethesia szokatlan esetét és sebészi megoldását ismertették, dr. Pák G., dr. Zsembery D., és dr. Elekes Z. a percután transhepatikus cholangiographiáról majd dr. Horváth M. és dr. Leel-Őssy L. a hosszú lefolyású agydaganatos esetekről számoltak be.

Bevezetés

A serdülőkor, a korai felnőttkort vagy késői serdülőkort is beleértve, a fejlődés ellentmondásos, frusztrációkkal terhes periódusa. Az egyén és a társadalom számára kivételesen fontos időszak, válságot és egyidejűleg lehetőséget is jelent. A személyiség kiteljesedésének ebben a fázisában realitásra hangolt gondolkodás – világnézet, hivatástudat, ennek megfelelő értékrend, felnőtt identitás, pályaválasztás és egyenrangú párkapcsolatok fejlődhetnek ki. A pszichiáter, de szélesebb értelemben vett egészségügyi ellátásunk nem lehet közömbös a korcsoport problémáival, nagyrészt preventív és szociális medicinába tartozó kérdésekkel kapcsolatban. A betegekkel való személyes kapcsolatra figyelve, a klinikai pszichiátriai szemlélettel nyugodtan léphetünk erre az ingoványosnak látszó területre és a biológiai valamint a szociális faktorok ismeretében hatékony terápiás és preventív lépéseket tehetünk.

A téma fontossága

Hitelt érdemlő kutatások szerint a főiskolásoknak körülbelül egyötöde a „nem tudom miért élek” állapotában van. Úgy tűnik, hogy hiányzik belőlük minden, ami meghaladja a puszta jelen idejű motiváltság szintjét, hogy sem nem érettek, sem nem boldogok. Pedig ez a korcsoport a jövő letéteményese, a kultúránkra döntő befolyással rendelkező népesség, akiknek az öltözködése, hajviselete, nyelvezete, zenéje hat a felnőtt világra és azt néha jobban befolyásolja, mint fordítva a felnőtt világ az ifjúságot.

Világszerte és hazánkban is az érdeklődés homlokterébe került az ifjúság problémája. Technikai civilizációnk bonyolultsága miatt az egyén egyre hosszabb időszakot tölt a késői serdülés időszakában. Az önállósodás egyre nehezebb, a szakmai igényesség egyre fokozottabb, az átlagos emberi életkor 15-20%-t teszi ki ez az időszak.

Az öngyilkossági kísérletek és a halállal végződő öngyilkosságok – melyekben hazánk a világstatisztika élére került, a neurotikus állapotok miatti gyengébb iskolai teljesítmény, a normákat sértő deviáns magatartás, a fiatalkorú bűnözés, a korcsoport kábítószer és alkoholfogyasztása egyre növekvő problémák és nemcsak az egyén, hanem a társadalom működését is veszélyeztetik. Ezekkel és más aggasztó jelenségekkel kapcsolatban a pedagógus kollégák keresik a pszichológusokkal, pszichiáterekkel való együttműködést. Meg kell kísérelnünk a gyógyítást és a prevencióban is lehetőségeink vannak.

Ebben az életkorban már nem indirekt módon a család és az iskola közvetítésével, hanem közvetlenül az egyénre lehet befolyásunk. Megkockáztathatjuk azt a megjegyzést, hogy a korcsoport körében kifejtett aktivitás vehet le legtöbbet a jövő egészségügyi ellátása válláról.

A téma nincs kimerítve

Világszerte és hazánkban is a szakemberek figyelme csak mostanában fordult a korcsoport felé. Az ellátás formáinak és volumenének bővülése, a témával foglalkozó közlemények fokozódó száma jelzi az érdeklődést. Meg kell állapítanunk, hogy hazánkban kevesen, kevés helyen foglalkoznak a főiskolások és általában a serdülők mentális zavaraival. A pszichológiai és pszichiátriai kézikönyvek anyagának alig 1%-a tér ki ezekre a problémákra, nagyobb terjedelemben tárgyalják a csecsemőkort és a korai gyermekkort. Ha kérdezzük a hallgatókat a problémáikról, akkor mintegy 10%-ra tehető azoknak a száma, akik közepesen súlyos gondokkal segítségre szorulnak és 1%-ban akut beavatkozásra lehet szükség. A morbiditást illetően csak hozzávetőleges adataink vannak. Hazánkban a betegek ellátására megfelelő intézményes háttér nincs kiépítve. 116 gyermekpszichiátriai ágyból Gyulán 12, Szegeden 16 ágy áll a serdülök rendelkezésére. Ifjúsági ideggondozó hálózattal nem rendelkezünk és hiányzik az iskolaorvos, a nevelési tanácsadó, az iskolapszichológus, a tanár és a pszichiáter közötti együttműködés. Ahhoz, hogy elérjük a serdülőket új, preventív szemléletre van szükség. Spontán ritkán fordulnak orvoshoz, zavaraik elébe kell menni. Hamis az a látszat, hogy ők jelentik a legkisebb terhet az egészségügyi ellátásunk számára.

Tevékenységünk, saját vizsgálataink

Több mint két évvel ezelőtt az Esztergomi Tanítóképző Főiskolán azzal a céllal kezdtünk vizsgálatokat, hogy az iskolaorvosi ellátásunkat a mentálhigiéné irányában kibővítsük. A pszichés zavarok feltárása céljából tüneti listával, életesemény skálával, részletes pszichoszociális interjúval és újabban MMPI személyiségi teszttel szűrővizsgálatokat végeztünk és később, több mint egy évvel ezelőtt az előadás egyik szerzője heti egy alkalommal két órában rendszeres konzultációt biztosított azok számára, aki ezt kérték, vagy akik a szűrővizsgálatok eredménye alapján súlyosabb panaszaik, tüneteik miatt erre rászorultak. Széleskörű együttműködést fejlesztettünk ki az intézmény tanáraival és előkészítettük a hallgatókról szóló korszerű egészségügyi dokumentációt, számítógépes feldolgozásra is alkalmas formában. Jelen előadásunkban a hallgatók körében végzett terápiás munka tapasztalatairól, a hallgatókkal és tágabb értelemben a serdülőkorúakkal való foglalkozás sajátos vonásairól számolunk be és a megelőzésben hasznosítható gondolatokat vetünk fel.

Terápiás tapasztalatok

A terápiás tevékenységet, erre a korcsoportra jellegzetes problémák akadályozzák. A serdülő erőteljesen visszautasítja a beteg szerepet, az érzelmi és viselkedésbeli jelenségek nem párhuzamosak, a felajánlott konzultációt gyakran nem fogadja el, különösen akkor, ha ezt a tanárai kezdeményezik.

Introspekciót, elmélkedést, sok verbalizációt igénylő kapcsolatkötési kísérletek sikertelenek. Az elméleti előadások nem keltik fel érdeklődésüket. Gyakorlatiasak, cselekvés orientáltak és ugyanakkor mélyen érdeklődnek az élet értelme, a humanitás, a társadalom és a morál filozófiai problémái iránt. Konfliktusban vannak a megállapodottsággal, a letelepedéssel, a realitással. Aktív a fantázia sok az illúzió és elítélik az adott lehetőségekhez való alkalmazkodás értékét, nem számolnak a határokkal, a korlátokkal. Egészében végletesek nem érett még a felnőtt relativisztikus gondolkodás.

Minden interakciónkban szem előtt kell tartanunk a serdülőkor lehetőség jellegét, a válság negatív jegyei helyett erre koncentráljunk. Nem azt kell kidomborítani, hogy milyen funkciók hiányoznak, hanem azt, hogy milyen funkciók kibontakozására nyújt lehetőséget ez az életszakasz. Masszív hormonális viharokkal az ösztönök felszabadulnak, de a kognitív működések soha nem látott módon megerősödnek, kiteljesednek, mely mindig ellensúlyozhatja az emocionális, potenciálisan destruktív vihart. Antennáik vannak bátorító, támaszt nyújtó tanácsadásunkra, mert jövőre orientáltságuk intenzív. Míg a gyermek a jelenben él, a serdülő inkább a jövővel van elfoglalva és arra motivált, hogy meghatározza saját jövőjét. Átérzi bontakozó identitását, keresi egyéniségét, önálló szeretne lenni, választani szeretne, szabad akaratát próbálja, gyakorolja. A túlzott idealizmus nem számol mindig a körülményekkel és adottságokkal és lassan fejlődik ki a felnőtt realitásérzék.

A csoportos terápiás foglalkozásoknál többre becsülik a személyes kapcsolatot és általában két-három ülésből profitálnak. Kötetlen beszélgetéssel kezdve később direktív elemeket is alkalmazhat a terapeuta. A bizalom légkörében a hallgató gyakran verbalizálja konfliktusait és megoldást, kiutat talál. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé a titoktartás fontosságát, mely a szűrővizsgálatok elvégzésénél a tesztek alkalmazásánál is rendkívül fontos.

A diagnosztikai, tényfeltáró, tesztelő, szűrő eljárások, valamint a terápiás és preventív aktivitás nem választható szét. Az első interjú rendkívül fontos, nem tolakodó, de határozott legyen a fellépésünk. Gyorsan szerzünk információt, melyben a szűrővizsgálatok során gyűjtött adatok és a hallgatókról szóló személyi anyag nyújt közvetlen segítséget. Fokozatosan tárulnak fel a személyiségi tartalékok, fejlődési potenciálok, identifikációs készségek, alkalmazkodási folyamatok formálódnak. A panaszok és a problémák ismeretében vázoljuk a célt, megtervezzük a második esetleg harmadik találkozást, tanácsokat adunk a napi tevékenységre, a hibás szokások változtatására teszünk javaslatot. Sok mindent hoz az idő, de nem hagyatkozhatunk arra, hogy az idő majd mindent megold, hogy „majd kinövi a gyerek”. Nyelvezetüket értve a bizalmi kapcsolatban egyre többet tudunk meg világukról, közösen helyreállíthatjuk a külvilággal való kapcsolatot, pozitív érzelmek felszabadításán bábáskodunk, új célokhoz, alkalmazkodáshoz igazítjuk az expanzív erőket. Támasznyújtás, tanácsadás, felvilágosítás segítik a serdülő személyiségének kibontakozását, önállósodást.

A szülök bevonása ritkán szükséges, de esetenként érdemes elnyerni megértésüket, segítségüket. Igen fontos a tanárokkal való együttműködés, mely krízishelyzetekben életmentő lehet. Gondosan bánjunk ezzel a lehetőséggel, lehetőleg beszéljük meg a hallgatóval, fel is ajánlhatjuk a közvetítő szerepünket a tanárok felé. A hallgató bízik bennünk, tudja, hogy számíthat ránk és nem él vissza, nem manipulálja ezt a lehetőséget.

Nemcsak orvosi segítségre, pszichiáter tanácsadására van szükség ebben a korcsoportban. Sokat várhatunk a pszichológus kollégák segítségétől. Nem véletlen, hogy az elsőévesek szűrővizsgálatakor a konzultációs igényre kérdezve 1979-ben és 1980-ban is a hallgatók mindig több pszichológiai, mint pszichiátriai konzultációt kértek. Azokban az intézményekben ahol pszichológiai oktatás folyik ott a felvetődő problémák nagy részét pszichológusok oldhatják meg. Az Esztergomi Tanítóképző Főiskolán mi is folyamatosan együttműködtünk az intézmény pszichológus tanáraival.

Nem túlságosan távoli jövőre gondolva vázolhatjuk a serdülőkorúak ellátásának ideális kereteit. Súlyos esetekben nélkülözhetetlen a kórházi bázis, ahol a pszichoterápiás, szocio - terápiás módszerek állnak előtérben foglalkoztatási programmal, szükség szerint a szülőkkel és tanárokkal való együttműködéssel. A különféle terápiát végző szakemberek, az adminisztratív személyzettel team munkát végeznek. Angol gyakorlat szerint ezek a maximum 30 ágyas, serdülők ellátására szakosodott kórházi részlegek háromszor annyiba kerülnek, mint a felnőtteket kezelő osztályok.

Ideális kórházi háttér belátható időn belül nem áll rendelkezésünkre viszont létezik kiváló nevelési tanácsadónk, gyermek ideg-szakrendelésünk, gyermekpszichológiai konzultatív lehetőség, rendszeres gyógypedagógiai munka, melyek városunkban és a környék számára is magában rejti a magas szintű gyermek - és ifjúságvédelem megszervezésének lehetőségét. A meglévő szolgáltatásainkat fogná össze egy jelenleg szervezés alatt álló gyermek - és ifjúsági mentálhigiénés központ. Nem szorosan egészségügyi intézmény lenne ez, hanem az ifjúsághoz igazodó, problémáira orientált, stílusához, légköréhez hozzásimuló újfajta tevékenység, ahol a pszichiáter, pszichológus, pedagógus, gyógypedagógus majd jogász és szociális szakember is segítséget nyújthat.

Prevencióval kapcsolatos megjegyzések

Tanulással, vizsgákkal kapcsolatos nehézségekre nem válasz az egyoldalú teljesítményorientáltság, a „jó és rossz” hallgató besorolás. Meg kell vizsgálnunk a problémák hátterét, a sikertelenség okait kell feltárni. Enélkül buzdításunk, bátorításunk nemcsak süket fülekre talál, hanem esetenként beteg elmékre is. Reális elvárásokkal értékeljük a gyengébb eredményeket is.

Tanítsunk vizsgázni, tanulni. Találjunk módot a relaxációra, ellazulásra, szakítsuk meg a fárasztó tanulást tornagyakorlatokkal, sétákkal. Aludjanak a hallgatók legalább 6-7 órát, mert egyébként a felfogás megnehezül, az érdeklődés csökken, nem tudnak koncentrálni. Ha már többször el kell olvasni egy bekezdést ez annak a jele, hogy nehezül a felfogás, kikapcsolódásra van szükség. Olvassunk könnyű olvasmányt naponta legalább félórát, hogy az olvasáshoz ellazulás, kellemes élmény társuljon. Legyen alkalom a problémák egymás közötti megbeszélésére. A gondok hasonlóak és könnyít ha beszélünk róluk.

Támogassuk a kiscsoportos oktatást, mely a kezdeményezőkészséget, önálló gondolkodást fejleszti, a tanár és a diák közötti szakadékot csökkenti. A végső nagy vizsgák helyett részesítsük előnyben a folyamatos osztályozást. Figyeljünk a megértésre ne csupán az ismeretek szószerinti felidézésére. Nem csupán az elméleti, hanem a gyakorlati készségeket is díjazzuk, különösen a hallgatók felvétel előtti kiválasztásánál.

Nyerjük meg a hallgatókat az alkohol és kábítószer ellenes küzdelemben, fejlesszük ki a serdülő védekező készségeit, önvédelmét. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy az alkohol a fejlődő szervezet számára fokozott veszélyt jelentő mérgező anyag és az absztinencia elfogadható magatartás, ívásra senki nem kényszeríthető. Az ívás nem bizonyít felnőttséget, érettséget. Az alkoholizmus betegség, melyet erkölcsi prédikációval nem lehet megszüntetni, kezelésre van szükség. A szülök és tanárok példaadása, táplálkozási kultúra, a problémák egészséges megoldására való készségek fontosak. A magas véralkoholszint életveszélyes és semmilyen körülmények között ne tűrjük el, ne tartsuk komikusnak az ittasságot.

A partnerkapcsolatok területén ne szűküljünk be a szexualitás technikai részleteire, hiszen a heroin ellenes küzdelemben sem elégséges a fecskendők sterilizálása. A hibás attitűdöket, a szociális érintkezési formák torzulásait kell észrevennünk. A másik fél futólagos ismerete, a lelki tartalom hiánya szexuálisan is frusztrációt okoz és ahelyett, hogy csökkentené a fiatal szorongását annak forrásává válik. Ébresszük fel a partner irányában a felelősségérzetet és beszéljünk a futó kapcsolatok értelmetlen kockázatairól (nemi betegségek, nem kívánt terhesség). A megélhetés és a család tervezése, a párválasztás pozitív élménye, egymás iránti tisztelet és megértés kontrollálja a testi párbeszédet, a szexuális ösztönt.

Beszámolónk nem lenne teljes, ha nem említenénk azt a folyamatos konzultatív segítséget, melyet munkánk kezdetétől a korcsoport problémái iránt érdeklődő kollégáink nyújtottak. Köszönetünket fejezzük ki dr. Árkay Anna belgyógyásznak, Maschler Jenőné pszichológusnak, dr. Szilágyi Emma fogorvosnak, dr. Baghy Gizella szemészorvosnak, dr. Karcsú József nőgyógyásznak. Így tulajdonképpen team - munka részesei voltunk, melyben a különféle szomatikus problémák és pszichés zavarok ellátásában egyenrangú munkatársak tevékenykedtek. Köszönet a munkánkhoz lehetőséget adó Nagy Lajos főigazgatónak, Jónás Ferenc és Gál Árpád tanár uraknak.

A hallgatók nevében szól ez a köszönet, akik segítő tevékenységünk nyomán lehet, hogy sikeresebben vizsgáztak, akiknek egészségesebb lett a pályaorientációja, csökkent a szorongása, jobb lett a kapcsolatkötési képessége, talán párválasztása, akinek sikerült megoldani az öngyilkossági krízisét, gyógykezelni depresszióját és kisebb nagyobb szomatikus betegségeit. Reményünk szerint egészségesebb, kreatívabb felnőttkorra indítottuk őket.

Idő és helyhiány miatt szakirodalmi hivatkozásokat nem említettünk. Érdeklődére részletes szakirodalmi forrásokkal szolgálnak a szerzők.

Pátkai István dr. és Arató Géza dr.

Esztergom Városi Tanács Egyesített Kórházai, Neuro-pszichiátriai Osztály

Az Esztergom Városi Tanács Egyesített Kórházai Tudományos Köre 1981. ápr. 15-én tartott Tudományos Ülésén elhangzott előadás