ÖNKORMÁNYZATI EGÉSZSÉGÜGYI NAPOK 2010. JANUÁR

Hagyománya van már az Önkormányzati Egészségügyi Nap téli rendezvényének. Ezúttal is a Danubius Hotel adott otthont a kongresszusnak a Margitszigeten Az alábbiakban szubjektív beszámolót olvashatnak a rendezvényről.

Megnyitójában Kovács Zoltán főszervező hangsúlyozta, hogy jelenünk fenyegető, jövőnk pedig bizonytalan, vegetál az egészségügy, majd átadta a teret az előadásoknak.

Gaal Péter a SE Egészségügyi Menedzserképző adjunktusa bevezető előadásában eredményként értékelte az elmúlt 20 évet áttekintve, hogy a néhány bizonyítottan rossz gyakorlatot nem vettünk át – a biztosítási rendszerünk átalakítására utalva –, de struktúraátalakítási kísérleteink előkészítetlenek voltak és lobbi érdekek áldozatává váltak. A visegrádi 4-k között az utolsók vagyunk – állapította meg, és hangsúlyozta, hogy az egészségügy átalakítását csak forrásbevonással lehet megvalósítani.

Palla Sándor a Miskolci Háziorvosi Egyesülés elnöke volt a nap egyedüli optimista kicsengést sugalló előadója, aki a miskolci családorvosok évek óta meglevő összefogásának eredményeiről számolt be, egy követendő példát mutatva a családorvosok atomizálódott közösségének.

Gaál Csaba professzor emeritus, sebész főorvos az egynapos sebészet anomáliáiról értekezett. Kifejtette, hogy ezen a területen óriási a fejetlenség. Átgondolatlan, rendezetlen az irányítás. A tárcavezető részéről tájékozatlanságot és fogalmi zavarokat lát. Németországban ezt az ellátást hosszú, átgondolt bevezetés jellemezte, és ennek eredményeként 20 százalékos ágyszámcsökkentést lehetett elérni, úgy, hogy nőtt az ellátott betegek száma. Míg nyugaton személyhez, nálunk intézményhez kötött az engedélyezés. Magyarországon az ambuláns sebészetre a csekély eredményesség, a szabályozatlanság jellemző. A jelenlegi pályázati rendszer zsákutcát jelent! Befejezésül azt emelte ki, hogy addig kellene cselekedni, amíg van orvos!

Pikó Károly, mint egy Egészségügyi Holding Nonprofit Zrt. vezetője a holdingba szervezett ellátási kísérletről számolt be. Ő is elmondta azonban mottóként, hogy: „ha gödörben vagy ne áss tovább”. Illetve rámutatott, hogy hazánkban regionális egészségpolitika nincs.

Sokan várták Rácz Jenő előadását. A volt egészségügyi miniszter azzal indított, hogy a jelenlegi finanszírozással a magyar egészségügy tovább nem működtethető tovább. Helyzet van, mely fokozódik. Mély összetett válságot írt le, mely pénzügyi, politikai, szakmai, és bizalmi jellegű. Óvott az általánosan tapasztalható csodavárástól. A bevezetendő minimum feltételekről szólt részletesen. Végkövetkeztetése az volt, hogy a jelenlegi finanszírozás mellett a minimum feltételek rendszere nem tartható be. Ugyanakkor a magyar egészségügyben a minőségromlás egyértelműen tetten érhető.
A kilábaláshoz paradigmaváltás kell. A döntéshozóknak tudniuk kell, hogy az egészségipar GDP-t termel, és nem felhasznál!!

Csiba Gábor a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke 3 szóval elemezte a magyar egészségügyet: megcsonkított, összezavart és anyagilag kivéreztetett. Emlékeztetett, hogy a konvergencia program forráskivonását egyedül az egészségügyben hajtották végre maradéktalanul.
Felsorolta: mi-mindenre volt pénz akkor, amikor az egészségügyből 1 havi teljes finanszírozás hiányzik. A vezetők tervezni nem tudnak, hisz 2009-ben 3x változtatták a finanszírozást. A minimumfeltételek rendszerét teljesíthetetlennek ítélte, és az állami felelősségvállalás növelését tartotta szükségesnek.

Az ebédszünet előtt „Szót kérek! Címmel orvosok, orvosírók, közéleti személyiségek beszélgettek moderátor segítségével az egészségügyről. Az érdektelen, újat nem hozó, kinyilatkozások a nap mélypontját jelentették.

A délutáni részben Molnár Attila, az OEP főosztályvezető-helyettese korrekt tájékoztatást adott a döntéshozók 2010-es terveiről, majd Kökény Mihály - az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának elnöke - előadására került sor. Kifejtette, hogy döntően nem az egészségügyben keletkezik az egészség. A multiszektorialis szemléletmód szükségességére hívta fel a figyelmet, és elmondta, hogy a szükségletek kielégítésére nem áll rendelkezésre elegendő kapacitás, és a szükséglet kielégítés sem mindig ott történik, ahol az indokolt lenne. A középtávú tervezés becsületének visszaállítását szorgalmazta, átláthatóvá és tisztességessé kell tenni a befogadásokat, konszenzust kell teremteni az egészségügy érdekében. Számos hasnló előremutató közhelyet fogalmazott meg. A jelenlevők csak azt nem értették 8 év miért nem volt arra elég, hogy legalább mindezek töredékének megvalósításába belekezdjenek.

Orosz Éva az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont igazgatója sem tette optimistává a hallgatóságot. Elmondta, hogy kutatásaik eredménye az, hogy az ország egészségi állapota rosszabb, mint az a gazdaság fejlettségéből várható lenne. Az 1 főre jutó közkiadásokban 15. helyen vagyunk az unióban. Szinte minden paraméterben elmaradunk az európai átlagtól. A bizalomhiány a rendszer minden lényeges pontján kimutatható. Magyarországon hiányzik a hiteles, reális jövőkép!

A programot Mikola István, volt miniszter előadása zárta, aki szerint az egészségügy kimaradt az átalakításokból, és most egy piacgazdaságban kellene működnie a régi, nem változott elvek szerint. Ez egy értelmezhetetlen helyzetet teremtett. Az egészségügy válsága erősíti a gazdasági válságot. A beszállítok egyre nyugtalanabbak, és már a pénzügy szférában is vannak támogatói a rendcsinálásnak. Nézete szerint interszektorális változások szükségesek. Az egészségügy szerepe fel fog értékelődni. Az állami szerep erősítése mellett tette le a voksát. Át kell szervezni a közigazgatást is, és térségi népegészségügyi ellátást kell nyújtani, kezdetben központilag vezérelt finanszírozással. Sürgős feladat az első orvoshoz jutás esélyét biztosítani. Újra kell tárgyalni az egészségügyi források elosztását, beleértve az uniós pénzeket is. Fontosnak ítélte az orvosok szabad szellemi foglalkozásúvá válását. Kiemelte ugyanakkor, hogy az új kormány elképzeléseinek megvalósításához minősített támogatásra lenne szükség, aminek elnyerése nagyon nehéz feladat, hisz az ország lakosságának 54%-a elkeseredett, csalódott és reményvesztett.

Befejezésül néhány kérdés is elhangzott, melyek közül kiemelném azt, miszerint sürgősen pénz kell tenni a rendszerbe, mert enélkül a kórházak jelentős része az év közepére csődöt jelenthet. Csak a legelvetemültebb hallgatók érezték ki a kajánságot Kökény Mihály válaszából: pénz márpedig nincs több és a problémát - oly sok mással együtt - az új kormánynak kell majd kezelnie, megoldania.
Mikola István ismét utalt rá, hogy mindehhez kellő társadalmi támogatásra lesz szükség, és hogy az egészségügy helyzetének rendezése nem pusztán pártpolitikai kérdés, hanem az egész magyar társadalom sürgető igénye.

Sok éve figyelve az Önkormányzati Egészségügyi Napok rendezvényét valóban elmondható, hogy az előadások, a tanulmányok, kritikus eszmecserék után itt az idő a cselekvésre!

Osvai László dr.