BÚCSÚBESZÉLGETÉS FENYVES ERNŐVEL

Fenyves Ernő neve az utóbbi hónapokban szorosan összefüggött a Vaszary Kolos Kórház történetével. Önkormányzati biztosa, majd megbízott főigazgatója volt kórházunknak. Most, amikor új főigazgatója lett az intézménynek, az ekor-lap szeretné megköszönni az ő eddigi munkáját! Távozása előtt búcsúbeszélgetésre kértem meg.
 

Mikor ismerted meg Esztergomot?
 
Ha nem számítjuk a turistaként itt töltött rövid időket, akkor hivatalosan 2007 szeptemberében jöttem ide, amikor az önkormányzattal megegyeztem, hogy tanácsadóként közreműködök október 1-től a kórházban.

Közgazdászként hogyan jutottál el az egészségügyhöz?

Alapvetően mérnök vagyok, erre az alapképzettségemre pakoltam rá a közgazdasági tudományokat. Először, 1977-ben kórházi főmérnök voltam Székesfehérvárott. A megyei kórházban dolgoztam 1982-ig, amikoris a kórházi rekonstrukció kapcsán sikerült összevesznem a városi és a megyei állami és pártvezetőkkel. Jónak látszott olyan irányba váltanom, ahol nem vagyok szem előtt. Így kerültem a büntetés-végrehajtáshoz, ahol 1996. január 31-ig dolgoztam. Innem-mentem nyugdíjba. Ezen idő alatt egyéb diplomákat is szerezve egyre inkább a közgazdaságtan kezdett érdekelni. Amikor eljött az idő, és nyugdíjasként munkát kerestem, az egészségügyi múltam és szeretetem, érdeklődésem vezetett arra, hogy munkatársa legyek az akkoriban az ország egyik legnagyobb egészségügyi átvilágító, és önkormányzati biztosi tevékenységet ellátó cégének. Így kerültem újra kapcsolatba az egészségüggyel.

Munkád során számos intézményt ismerhettél meg.

Kb. 40 egészségügyi intézményben dolgoztam. Volt ahol csak 1-1 feladatra kértek fel, más esetben a komplex irányítás is feladatom volt.  Bejártam az egész országot Zalaegerszegtől Fehérgyarmatig, dolgoztam Makón és Ózdon, Salgótarjánban és Pécsett. A leghosszabb időszakot, 2 szakaszban, több mint 3 éven keresztül, Esztergomban töltöttem.

Hogy érzed, hol volt a legsikeresebb a munkád?

 Nagyon érdekes ez a kérdés. Túl azon, hogy az ember munkájának a sikerét mások ismerjék el, azt gondolom, hogy a 90es években, amikor újra az egészségügyben kezdtem dolgozni, akkor játszi könnyedséggel lehetett egy-egy intézményt  nullszaldósra fordítani, tehát könnyen lehettem sikeres Tatabányán, Zalaegerszegen, Sátoraljaújhelyen vagy Szentesen.
A 2000-es évek elejétől megváltoztak a szabályozók, és egyre nehezebbé vált a munkám. Egyre nehezebb volt eredményt elérni. Ebben leginkább a TVK játszott szerepet, mert az felülről lezárta a lehetőségeket, a belső tartalékok pedig egyre kevesebbek voltak.

Erre az időszakra esik esztergomi munkád is.

A már említett TVK és a belső tartalékok kimerülése ellenére Esztergomban más problémák is voltak a 2000-es évek közepe táján. 2007-ben, amikor először, mint szakértő, majd 2008-tól, mint önkormányzati biztos kezdtem itt dolgozni a kórház adóssága 640 millió forint volt. Amikor 2009. augusztus végén elmentem, akkor az adósságállomány már csak 170 millió volt. Ez munkám eredményességét igazolta

Mi volt kórházunkban akkor a fő probléma?

Több dolgot kellett megvizsgálnom. Először is a teljesítmények jóval alacsonyabbak voltak az elérhetőnél. Ez volt a domináns probléma és ezt sikerült felfuttatnunk. Sok helyen hozzá kellett nyúlni a kiadásokhoz. Volt jónéhány szerződés, melyeknek a megszüntetése a kórház működésére nem jelentett problémát, de javította a mérleget.

Mint sikeres önkormányzati biztos távoztál el a kórházból, most viszont, mint megbízott főigazgatót búcsúztatunk. Beszélgessünk a köztes időszakról.

A köztes időszakban szinte kivétel nélkül olyan kórházakban dolgoztam, ahol az volt a feladatom, hogy tanácsadóként, vagy biztosként előkészítsem a gazdasági társaságokká való átalakulást. Dolgoztam Ózdon, Nyíregyházán, Fehérgyarmaton és Mátészalkán valamint Nagykállóban.

Ezalatt Esztergomban Kollár Zoltán volt a főigazgató. Az ő lemondása után kerültél újra képbe.

Kicsit bonyolultabb a dolog. Információim szerint ő 2011 tavaszán mondott le, amit az önkormányzat egy ideig figyelmen kívül hagyott. A kórházban ugyanakkor élesedtek a személyi ellentétek. 2011. szeptember 5-től az önkormányzat megbízott a biztosi feladatokkal. Közben érlelődött Kollár doktorban az elhatározás, hogy végleg elmegy és ekkor felkértek, hogy átmenetileg vállaljam el a főigazgatói feladatokat. Menetközben felgyorsultak az események, mert egyetlen városi kórházként, külön jogszabályban 2012. január 1-től a Vaszary Kolos Kórház az államhoz került. Az új főigazgatói pályázatot már a GYEMSZI írta ki.

Milyen érzésekkel vállaltad el a főigazgatói megbízást?

Az ember, ha valahol sikeres tevékenységet végzett – márpedig és sikeresnek ítéltem az itteni biztosi munkámat – és azt látja, hogy a munkája eredménye a semmivé kezd válni, kötelességének érzi, hogy segítsen. Látva a kialakult belső ellentéteket is, úgy éreztem tudok segíteni és elvállaltam a feladatot.

Mennyire érzed sikeresnek a főigazgatói munkádat?

Amit én alapvető célként kitűztem az teljesült. Ellentétben a korábbi időszakkal itt az utóbbi hónapokban munkabéke volt. Természetesen az új főigazgatói pályázat körüli események miatt a háttérben újra indulatok parázslottak fel. Elmondhatom, hogy a kórház állami kézbe történő átvétele kapcsán a GYEMSZI részéről egyértelmű dicséretet kaptunk, elismerőleg szóltak a szervezettségünkről, a hozzáállásunkról. A struktúraváltás, a progresszivitási szintek és a területi ellátással kapcsolatosan úgy érzem komoly eredményeket tudtunk elérni. A kezdeti lehetőségekhez képest jóval jobb pozíciót sikerült kiharcolnunk az itt élők számára. Hogy gazdaságilag nem tudtunk jelentősen előrelépni az nem annyira a kórház belső helyzetének köszönhető, hanem inkább külső körülmények függvénye volt.

Szólj ezekről néhány szót!

2010-ben nagymértékben lecsökkentették a TVK-nkat, szerencsétlen volt a városban indított adósságrendezési eljárás, és azon belül a pénzügyi gondnok viselkedése, melynek következményeit a szállítókon keresztül a mai napig érzi a kórház.

Lehet-e pozitív hordaléka annak, hogy elsőként lettünk állami kórház?

Ez nem jelent számunkra előnyt. Gyorsított eljárás volt. Zökkenőmentesen zajlott le az átadás-átvétel. Azóta egyek vagyunk a többi kórházzal.

Mennyire érezted a kórházban munkád támogatottságát?

Ez egyike a legnehezebb kérdéseknek. Igazán, olyanok, akik akadályoztak volna a munkámat nem voltak. Voltak olyanok, akik se pozitív, se negatív értelemben nem álltak mellettem. Azt gondolom ugyanakkor, hogy sokan voltak, akik mellém álltak, támogattak.

Mit tanácsolsz az utódodnak?

Ha tanácsot kellene adnom, azt mondanám: végtelen türelemmel kell kezelni a mai helyzetet, nem szabad indulatokat gerjeszteni.
Lehet vitatkozni, hogy jók vagy rosszak az érvényben levő jogszabályok, de ezek érvényben vannak, és betartásuk mellett kell végezni a munkát. Csak a kórház egészének érdeke lehet a meghatározó, adott esetben kisebb-nagyobb csoportok érdekeit ennek kell alárendelni.

Mit gondolsz, mondjuk 10 év múlva milyen lesz a kórházunk?

Én egy tervező típusú ember voltam és vagyok, de az utóbbi években az egészségügyben tervezni nagyon nehéz, így inkább a vágyaimról szólnék. Azt szeretném, hogy fejlesztések során a kórházban átalakulás zajlana le, Egy telephelyes tömbösített intézmény lenne, fejlett technikával, a személyi és tárgyi feltételek jelentős javulásával.

Hogyan alakul az életed a jövőben?

Több tárgyalást folytattam már, remélem, lesznek még munkáim. Addig, amíg tettvágy él az emberben, nem ülhet kényelmes karosszékben, bár kellemes ott olvasgatni és halk zenét hallgatni.

Sokak nevében szeretném megköszönni itteni munkádat és további sikereket kívánok.

Köszönöm. Ha tudtam ennek a kórháznak az érdekében valamit tenni, azt jó szívvel tettem.

Osvai László dr.
2012. december