100 ÉVE SZÜLETETT DR. BENSE IMRE ( 1913-1997)

Kevesen vannak Esztergomban, akik Bense Imre nevét nem ismerik, pedig már 16 éve nincs közöttünk. A „Kolos füzetek” 3. számában neki próbálok emléket állítani. Itt most 100. születésnapja alkalmából prof. d r. Szállási Árpád írását olvashatjuk. Ezekkel a gondolatokkal búcsúzott el kollegájától:
 

„A lélek tükre egyszer mindenkinek örökre elhomályosul.
De nem mindegy, mikor és hol!
Ha hosszú, tartalmas élet után, szeretteink körében, akkor az az emberi méltóság legnagyobb ajándéka.
Ahogy dr. Bense főorvos úrnak, szeretve tisztelt Imre bátyánknak megadatott.
Több mint öt évtizedig gyógyította a város minden rendű és rangú betegét, hivatását naponta személyes példával hitelesítve.
Szó szerint: az utolsó leheletéig!
Nemcsak termetével emelkedett ki. Az imponálóan okos kolléga és példás családapa élete nyitott könyv volt az esztergomiak szemében.
Röviden összegezhető: semmi szenzáció, csupán dolgos hétköznapok, valamint riasztásos virrasztások végeláthatatlan sora, amely sajnos mégis a végéhez ért.
Idézni érdemes közhely, hogy csak az hal meg, akit elfelejtenek.
Bense főorvos emlékének ettől nem kell tartania.
Július 25-tôl felkerült az örök vadászmezőkre - Gönczy Béla, Eggenhofer Béla, Rajner János, Schleifer Mátyás és Takács János társaságába.
Ô az utolsó a régi gárdából, aki pályafutását még a II. világháború alatt kezdte s folytatta töretlenül. Árvíz sújtotta esztendők nyarának közepéig.
Ezután hiányozni fognak öles termetéhez társuló gyengéd szavai.
A reánk szakadt szabadverseny korában példája hirdeti, mindenkinek helye van e kis város égboltja alatt, és üzeni, hogy legyünk hűek a hippokratészi eskühöz.
Miként Ő volt, akitől búcsút venni csak hittel lehet.
Boldogult kollégánk, Isten Veled!

/ Esztergom és Vidéke /
1997.aug.07.