100 ÉVE SZÜLETETT DR. MARCZELL ISTVÁN ( 1913-1978 )

Az esztergomi urológiai betegellátás megalapítója, első főorvosa dr. Marczell István 1913. június 15-én született. Születésének 100. évfordulóján róla emlékezünk meg az alábbiakban.
 

Az urológia a XX. század elején vált le a sebészetről és lett önálló diszclipina. A magyar urológiai sebészet megalapítója Illyés Géza volt, Európa 2. urológiai klinikáját vezetve.
A magyar urológia mindig is az európai élvonalhoz tartozott. Ezt bizonyít az alábbi nevek is: Babics Antal, Huth Tivadar, Rihmer Béla, Minder Gyula vagy Noszkay Aurél.

Esztergomban az urológiai betegek ellátásának megszervezése Marczell István nevéhez fűződik.
Marczell István 1913, július 15-én született Dunaszerdahelyen. A család egyébként Kisudvarnokból költözött a csallóközi városba. Kisudvarnokon ma is számon tartják, hogy a temető keresztjét 1730-ban a Marczell szel család állítatta.

Marczell István édesapja, járásbírósági elnök, édesanyja pedig Sághy Matild volt
A ciszterciták székesfehérvári gimnáziumában érettségizett és miután Csehszlovákiában katonának akarták behívni, nagybátya, Marczell Mihály (1883-1962), akit az egyik legnagyobb hatású katolikus nevelőként tarthatunk számon és többek között a Központi Papnevelde rektora volt, adoptálta, így lett magyar állampolgár.

1937-ben a budapesti egyetemre iratkozott be.
Nagybátyjának köszönhető az is, hogy megismerkedhetett az angolkisasszonyoknál tanuló Palkovich Irénnel. 5 évi ismerkedés után került sor a házasságkötésre 1941. november 29-én
Marczell István 1944-ben vehette kézbe diplomáját
Illyés Géza / 1870-1951 /, a magyar urológia megteremtőjének, az első tanszékvezető tanárának klinikájára került.

A háború döntő módon alakította pályájának indulását. Lakásukat bombatalálat érte, így feleségével, aki második gyermeküket várta, gyalog indultak Csepelre a kórházba, ahol szobát és 3x-i étkezést biztosítottak az új főorvosnak
1948-ig a Csepeli Kórház  főorvosa volt.

1947. augusztus 31-én választások voltak hazánkban. A történelem ezt „kékcédulás” jelzővel tartja számon. Ma már könnyen kimondjuk a választási csalások tényét, de akkoriban ez súlyos következménnyel járt.
Emiatt kellett Marczell Istvánnak elhagynia a csepeli kórházat és lett munkanélküli.

Babics professzor segítségével egy Kaposvár melletti kis községben vállalt orvosi munkát a sebészi és urológusi szakképesítéssel rendelkező doktor.
Babics professzornak, a szerencsének és Schwarcz Pál veseköveinek volt köszönhető, hogy Esztergomba került.

A Rendelőintézet nagytekintélyű és nagyhatalmú igazgatója rendszeresen járt a klinikára kezelésre, és egy alkalommal kifejtette, jó lenne, ha Esztergomban is működne urológia és a betegeknek nem kellene a fővárosba járni.

Jó időpontban érdeklődött a klinikán állás után Marczell doktor is, és így költözhetett Esztergomba, az akkor már 3 gyereket nevelő család.
 
1950. január 15-én kinevezték az akkor még Kolos Kórház segédorvosává, ugyanakkor az SZTK Rendelőintézetbe urológus szakorvosnak. A kórházi beosztása nem volt pontosan meghatározva. A sebészet egyik kötözőjében egy függönnyel elkerített részen indult meg az urológiai betegellátás egy használaton kívüli nőgyógyászati vizsgálóasztalon egyetlen hólyagtükörrel.
A kórház közössége, és különösen a sebészek megértéssel és barátsággal fogadták.
A z ellátott betegek száma folyamatosan nőtt és felmerült a sebészettől elkülönült önálló osztály szükségessége, mely végül is átszervezések eredményeként 1958. november 5-én meg is valósult.
A megnyitó ünnepségen elhangzott, hogy az elmúlt 9 évben 20 142 ambuláns beteget láttak el, igen nehéz körülmények között, 2 427 fekvő urológiai ápolt volt és közel 1000 műtétet végeztek, illetve végzett el Marczell István.

1958. december 12-én az osztályra kinevezték segédorvosnak dr. Béres Lászlót, aki előzőleg a gyermekosztályon dolgozott, és aki 1962-ig dolgozott az osztályon. Ezt követően dr. Havasi László lett a főorvos segítője.

Az urológia a kórház egyik fontos osztályává vált, Marczell István pedig az orvosi kar megbecsült, elismert tagja lett.

A Megyei Orvosnapok állandó előadója volt, de közleményei jelentek meg az Orvosi Hetilapban is.
1967, május 20-án a Magyar Urológusok és Nephrológusok Társaságának országos vándorgyűlését Esztergomban rendezték. A főreferátumot Babics Antal tartotta, előadott Marcell István is.
1973-ban ment nyugdíjba. 5 évig élvezhette a nyugdíjas éveit.
Születésének centenáriuma alkalmából a szentgyörgymezői temetőben levő sírjára tehetjük le koszorúnkat.

Emlékét tisztelettel megőrizzük!

Osvai László dr.