AZ ELSŐ ORVOS IGAZGATÓNK MUNKÁJA! 5.

Lőrinczy Rezső: „Az Esztergom sz. kir. városi kórház viszonyainak ismertetése” című művének megjelentetését folytatjuk. mely nyomatott Horák Egyednél Esztergomban 1861.

A kezelés pontosabb lett, a három fő elkerülhetetlen bukást előidéző okokon határozatilag segitve volt, tudniillik: a pénzt csak a pénztárnok maga szedte, a jött ment utasokért az álladalom kezeskedett, és a kórházba felvetethetni szükséges utalványokat a jótékony intézet felsegélése tekintetéből tekintetes Sziklay Jósef akkori város kapitánya fizetés nélkül magára vállalta.
Igy már jobban folytak be fizetéseink, az álladalom is megküldötte tartozásait, ha nem is egyszerre és egészen, szóval ezen helyzetben a kórház virágozhatott volna, de mi volt az ellenműködő sirásó?! A tett adósság.-
Jobban mozgathatván a kórházi pénztár ezen szigoruan kezelt eljárásnál, a még 1948-tól és igy 10 év alatt tett adósságok, a gyógyszerésznél, kereskedőknél kik a mult éveken a felszerelést előlegezték, egy szóval a volt hátramaradások követeltettek. A kórház most már jövedelmezett, még is a régi adósságokat fizetni kénytelen mindig a bukáshoz közelitőnek kürtöltetett azon egyének által, kik bizonyosan csak rossz akaratból be nem akarták látni, miben rejlik a dolog veleje.
Az intézet irányában ellenszenvvel biró egyének közt a pénzkezelő urak a havonkint tartatni rendelt ( ha tartottak) gyűlésekben bemutatván a régi mód szerint: ennyit vettem be, ennyit adtam ki, mindig csak a kórház megnem állhatását rebesgették a bizottmánynak a nélkül: hogy tfelvilágositottak volna a bizottmányi tagokat:: hogy tíz  éves adósságot fizettek, hogy a főkönyvből csak azon bevételt számolták össze mint jövedelmet, Melyet Isten úgy akarta jó kedvükben beirtak, mert naplójukat azon rövid idő alatt mit a kórházi gyülésnek szenteltek nem is számithatták volna össze, az pedig tudniillik a főkönyv, mily pontosan vitetett, már fentebb bemutattam, és a számtalan tetszés szerint nyomtatva kiküldött, követelési értesitések naponkint bizonyithatják.
Igy kezeltetett a kórház ismét egy évig legnagyobb figyelemmel, de mi haszna volt a nagy fáradtságba került felvételi utalványokat tekintetes Sziklay Jósef úr által kiállitani? Mi haszna volt a N.M. Helytartóságtól a jött ment vagyontalan utasok ápolási dijait biztositani? Mi haszna a jegyzőkönyvet a kórházban pontosan vinni? A beteg felgyógyulásával vagy halálozásával a hiteles felvételi ivet, számlákat fejczédulákkal együtt a városházához pontosan beküldeni? Hogy a N.M. Helytartóság parancsát teljesithesse a város t.i. évnegyedenkint a követelési számlákat beküldeni, - semmi, mert a beadott és a N.M. Helytartósághoz elküldendő számlák fél vagy egész évig és tovább is a városházán henteregtek.
Nem lévén egy külön egyén megbizva a kórház hivatalos levelezáseivel, úgy történt, hogy egyik hivatalnok a másiknak adá által az iratokat, de a második sem lévén fizetve ezen a kórház javára és jövedelme behajtására szükségeltetett irkálásért, ismét odább adott az iratokon, míg végre az elsőre került  a sor egy év elmúlt, a N.M. Helytartótanácstól kiszabott ¼ évi határidő elmulasztatott, mit, mit volt mit tenni végre a sok kórház bizottmányi unszolásra egyik vagy másik tisztviselő, ha nem sziveseb is, mert fáradozásának diját soha nem várhatta, elküldtötte a határidőre elküldeni elmulasztott követelési számláinkat.
A N.M. Helytartóságnál megérkezvén a számlák mint nem a jelen év negyedről szólók addig félre tetettek, még az ottan foglalkozó hivatalnokok az egész helytartóságból befolyt ezen év negyedre szóló követeléseket fel nem dolgozták, és igy csak ha idő maradt vétettek tárgyalásra az idő elmulasztott számlák.  Innen történt: hogy csak 2-ik 3-ik évben folytak be a fizetések.
A bevett pénzekből régi adósságot fizetni, a jelen szükségeket fedezni és az álladalomtoli követeléseinket csak két három év mulva megtéritve látni, mit volt mit tenni? Mint a város pénztárából segitséget kérni, mire most már nem szorulunk, ha a számlák évnegyedenkint pontosan elküldettek, és 10 év lefolyta alatt tett adósságot nem fizettük volna.
A számlák ezen rendetlen elküldésén a kórházi bizottmány segiteni akart, belátván, hogy ezrekre terjedő tömegek egy különös, de egész képességgel biró egyént igényelnek, ki fáradozáséhoz mért fizetéssel látassék el, ez vigye a levelezéseket, pénzbehajtást, pénzkezelést, a jegyzőkönyveket, egy szóval az egészet, mint egy külön városi, illetőleg kórházi hivatalnok. Helyben is hagyatott ezen véleménye a bizottmánynak és 400 ezüst forint fizetésért egy oly egyént kívánt választani, ki minden aggodalmunkat magára vállalván, valahára a kórház jóakaró attyja és elősegitője legyen.
Találkozott több ilyen egyén, ki nem kenyér keresetből, hanem a szent ügy kedviért ezen fizetés mellett igen lelkiismeretesen megfelelt volna feladatjának, de a conservativ része a tanácskozásnak félt, ne hogy a régi schlendrianismuson legkisebb csorba töressen, nehogy a már fentebb leirt kezelés titkok szekrényébe egy idegen beletekintvén, az év tizedeken által gyakorlatban volt eljárást megszentségtelenitse, vagy nehogy talán ezen valóban mysteriosus pénz manipulációt más, - ki erre még fel nem avatott, - megtanulhassa, jobbnak vélte a már ezenujonnan felállitani szándéklott hivatalt átruházni, és a fizetést, mely ezen új hivatalra szánva volt a pénztári hivatalnokok közt felosztani. Mi meg is történt.
Hogy osztatott fel a fizetés nem tudom, de a pénztári fizetések táblájából láthatni: hihetetlen ugyan, de még is megtörtént!
Most boldogitottuk igazán a kórházat! Fizettünk a pénztári hovatalnokokat, kiknek elég a maguk gondja, egy hivatalnok helyett, ki egyedül kórházi ügyünkkel foglalkozott volna. A pénztár úgy mint eddig fizetésnélkül, most fizetéssel vette be a hozott pénzt, ezen kívül tekintetes Sziklay Jósef úr által fáradtsággal kiállitott felvételi utalványát a pénztári folyó számmal bélkyegezte, a számlák alá nevét is irta --- de bezzeg a N.M. Helytartósághoz küldeni elmulasztott és újonnan a folyó év negyedre öszevgyüjtött számlákat annál is inkább, mivel a külföldieket német nyelven kellett eszközölni, senki sem akarta a húzott fizetés mellett is kötelességévé tenni, ha csak tekintetes Szklay Jósef úr ezt is Isten nevében magára nem vállalta volna. Más dolgozott, más szedte az epret.
S igy ott voltunk a hol az előtt, csak azon különbséggel, hogy a már fent leirt kezelésért a pénztári hivatalt még fizettük is, ki még finomabb lábra akarván állítani az Esztergomban tartózkodóktól a pénz beszedést, nem az általam a kórházban azon nap, a mint a beteg kiment vagy megholt, - aláirt és felsőbb helyről három aláirással a tartozóknak kiküldeni meghagyatott számlákat küldötte el, hanem nem tudom mily határozatnál fogva egy „Értesitést” melyet a pénztárnok maga irt alá, és abban elvétve hol több, hol kevesebb ápolási napokat irván be, a tartozóknak küldött, a napok száma hibásan lévén kitéve, a befizetett összegnek is hibásnak  kellett lennie. Ha ezen értesitésre a tartozó a pénzt befizette, nyugtát kapott. Itt azt kérdezem, minek volt a felsőbb helyröli meghagyás, hogy az eredeti három aláirással erősitett számlák küldessenek ki az illető tartozóknak? vagy talán az esztergomiakra más parancs szolgál mint az Esztergom és más megyebeliekre úgy a külföldiekre, kiknek azon felsőbb helyről megparancsolt három aláirássaal erősitett eredeti számla küldetett?! mi ellenőrködhette volna jobban a pontos pénz beszedést, mint a kórházban jegyzett könyv, a hol minden beteg felvételi napján beiktattatik, és távozáskor kitöröltetik, ugyan ezen perczben számlása megiratik és általam mint az igazságért felelős főorvos által aláiratik.
Ezen általam először aláirott számlát a pénztárnok úr, kinek legújabb időkben hasonló jegyzőkönyve van, ha abba be irta az illető távozott beteget, általnézvén a kórházban töltöttnapjait, mint rendesen és pontosan jegyzett számlát második irta volna álá: végre a főorvos úrhoz elküldvén ezen kétszer aláirt számlát az bizodalmát helyezvén a két aláirásban, és ha nem helyezte, joga lévén minden perczben a jegyzőkönyvből meggyőződnie, mint harmadik aláirott erősitette volna jogos követelésünket. Igy zavar  soha sem lett volna, igy sem több sem kevesebb nem követelhetetvén, a bejött pénzt naplójába, de egyszersmind főkönyvébe a bevételt bejegyezte volna, a becsületesen fizetők háromszor, négyszer fájdalmas kiséretbe nem hozatnak, mert a vett pénzt senki többet tőlük nem merte volna követelni, és nyugtájokat ha el is vesztik biztosak, hogy másodszor nem idéztetnek, annál kevésbé, hogy másodszor fizetniök kellette.

/folytatjuk/