AZ ELSŐ ORVOS IGAZGATÓNK MUNKÁJA! 6. [1]

Lőrinczy Rezső: „Az Esztergom sz. kir. városi kórház viszonyainak ismertetése” című művének megjelentetését folytatjuk. mely nyomatott Horák Egyednél Esztergomban 1861.

Igy kezeltettek a kész fizetők tartozásai, de a vidéki és külföldi vagyontalan betegekért kezeskedő N.M. Helytartóság csak a határidőkre beküldött számlákon küldötte volna meg követeléseinket: ezt német nyelven kellett vezetni, a fizetett pénztári hivatal ezzel nem igen foglalkozhatván, a számlák napról napra szaporodtak, és az év negyed lefolytával elküldeni elmulasztattak, mint azt már fentebb emlitettem: mit volt mit tenni, a főpolgármesteri hivatal hol egyik, hol másik tisztviselőre, - ki ha mindjárt németül kellett is dolgoznia, - fizetés nélkül azt igen örömest még sem tette? de biztatásra még is nagy tűzzel egy év negyed öszveszámitatván elküldetett, két év nyugodhatott bizton, még szorgalmazás utján fél év mulva ismét egy év negyed elküldetett.
Tekintetes Sziklay Jósef úr láván, hogy hasztalan fáradozik a pontos felvételi utalványokkal, mások irkálnak, de nem örömest a N.M. Helytartósághoz, eleget dolgozván, más huzta a hasznot, megunta annál inkább, mivel fáradozásának csekély eredményét látta, lemondott a felvételi utalványok adásáról és a pénztári uraknak adta által ezen fontos és a pénzbehajtásra elkerülhetetlenül szigoruan kezelni szükséges müködést.
A pénztári hivatal már nem vette szigoruan az utalványozást és a nationalek sok csorbával birtak, melyeket pótlólagosan kiegészitenünk kellett.
Rövid ideig tartott igy, és 1860-ik évi october 20-ki alkotmányos szabadságunkat szülte tisztujitás következtében más kórházi elnök és választmányi tagok neveztettek ki..
A hanyag és rendetlen kezelés sötétségében némely egyén nem a kötelesség pontos teljesitésével, hanem a kórháznak elkerülhetetlen bukása szüntelen kürtölésével kivánta a felvilágosodás mécsét meggyujtani. Annyi évek során ezen hamis hir terjesztéshez szokván fülünk, utoljára már magam is a valótlan rebesgetéshez simulván, azt elhinni akartam, és igy azon rögeszménél fogva: a mely állat veszett nevét kiáltják, veszni kell, az uj kórházi bizottmány annélkül: hogy a multakat megvizsgálta volna, annak bukása elkerülhetetlenségét kimondotta és február közepe táján tartott közgyülés alkalmával a kórház legfájdalmasabb oldalát, annélkül hogy csak egy egyén lett volna felvilágositva a volt kezelés mivoltáról, annélkül  hogy egy egyén lett volna beavatva, mi teheti az intézetnek valódi kárositását, csak hogya volt – bizonyára leggazdaságosabb kezelésre szoritott intézményeket’ mivel azok, ha mindjárt jók is, - de a mult tizenkét év alatt születtek, pedig a jók ugy is oly nagyon gyérek voltak köztük, első hevében megsemmisithesse, egyhangulag a kórház nyilvános állását eltörölni határozta, azon feltétel alatt ha a N.M. Helytartósághoz intézendő kérdésre, valjon fog-e az álladalom ezentúl a jöttment utazókért, és vagyontalan szegényekért ápolási kárpótlást eszközölni, tagadólagos felelet jönne. A felirat megtétetett, de el sem várván a N.M. Helytartósági feleletet, mivel azt némely egyén úgy akarta, a kórház mint polgári, de nem nyilvános kórház kezeltetett, és igy a kényszeritve csak humanitási tekintetből felvett vagyontalan betegekért már senki sem fizetett. –
Uraim! ily szép, tiszta, és városunknak dicsőségére váló intézet, mely rendes  kezelés mellett soha sem bukhatik, de jövedelmez, egy rossz lelkü forrásból erdt kígyó méreg felszivása után minden további megvizsgálás nélkül, pusztűán alávaló személyeskedésből tönkre hozni, és a kinált fizetést elkerülhetetlenül úgy is táplálni, ápolni köteles betegekért el nem fogadni, több mint égbe kiáltó bűn! mert erőszakos e nemes czél buktatása.
Hogy intéztetett a N.M. Helytartósághoz a felirat, nem tudom: de az onnan 16977-ik szám alatt marczius hó 27-én érkezett feleletet bátor vagyok a tisztalt közönség gel közölni:
16977.sz.
„A magyar kir.Helytartótanácstól.
Szabad kir. Esztergom város közönségéhez.
Vonatkozólag e sz. kir. város közönségének f.é. február 21-én 177-ik szám alatt kelt 1857-ik május 1-sője óta országos közintézetté nyilvánitott ottani kórház e minéműségébeni  fenmaradása vagy annak előtti minőségbeni visszahelyeztetése tárgyábani  felterjesztésére válaszoltatik.
E magyar kir. helytartótanács a közkórházakban ápolt gyógyitási költségek megtéritésére nézve eddig divatozott gyakorlatot mindaddig megváltoztatni nem kivánja, még ezen jótékony intézetek iránt vagy a törvényhozás által, vagy közigazgatási úton általános intézkedés nem fog történni, minél fogva az esztergomi kórházban ápolt más koronaországbéliekért járó gyógyitási költségek megtéritését ezentúl is eszközölni, e honbeliekért pedig az országos alapból előlegeztetni, illetőleg megtériteni fogja, utóbbit magától értetődvén, csak addig még ezen alap, melynek eddigelé az adópotlékokból származott jövedékei most majd nem tökéletesen megszüntek, és mely egyedül csak a mult évektől fenmaradt napról napra fogyó készleteire van szoritva, ezen költségeket megbirandja. A költségek megtéritése körüli késedelmezések, úgy azok a honi pénztárt terhelő felhatalmazásának mellőzése tekintetéből nem ellenzendi e magyar kir. helytartótanács, ha az illető költség jegyzékek ezentúlra nem évnegyedenkint, hanem havonkint bemutattattnak: bizositatván e sz. kir. város közönsége eleve is: miszerint a jegyzékek gyors megvizsgáltatása s azok alapján a költségeknek azonnali megtéritése eránt a kellő intézkedések megtétetni fognak. Bizton reméli ezeknél fogva a magyar kir. Helytartótanács, miszerint Esztergom sz. kir. város ezen közkórházát mint országos illetőleg közintézetet egyelőre fentartani, és azt a sinlődő emberiség érdekében mindenkép ápolni igyekezend.
Kelt Budán a magyar kir. Helytartó Tanács ezernyolcszáz hatvanegyedik évi bőjtmáshó huszonhetedikén tartott Tanács üléséből. B. Semmyey Pál. m.k. – Havass Jósef m.k – Apt Károly m.k. –„
Ezen rendeletből mindenki, ki magyarul tud és ért, beláthatja, hogy az elmult 12 évnek sok káros szüleményei közt a bölcs belátású N.M. Helytartóság ezen jótékony, és a szenvedő emberiség javára teremtett intézet fentartását nem csak óhajtja, de a városnak kötelességévé is teszi. Elismeri mindenki: hogy a közgyűlésekben már a megérkezett felelet után is kimondott nyilatkozat, mintha az álladalom ezentul a szegény vagyontalan betegekért fizetni nem akarna valótlan, és hogy a nyilvános kórház megszüntetését óhajtó akarat, mely által a kényszeritve felvett betegekért senki sem fog fizetni: ha pedig nyilvános marad, a N.M. Helytartóság kezeskedik, vagy az üzlet gyakorlási tudatlanságra, vagy pedig ily nemes törekvést megbuktatni lelkiismeret nélkül működő kajánságra mutat.

Uraim! kórházunk nyilvános kórház és annak kell maradnia, nem csak a N.M. Helytartóság rendeleténél, de a józan ész javaslatánál fogva is, mert különben a mindennap jövő és menő megbetegedett utasokért, vagy esztergomi vagyontalan szegényekért is senki sem fog fizetni, holott ha általános a kórház a N.M. Helytartóságtól minden betegtől az ápolási dij megfizettetik. Csak a kezelés legyen pontos, és tiszta kézzel kezeltessék. az az: ezen előre bocsájtott rendelet szerint havonkint küldessenek be követelési jegyzékeink, és pedig hármas ellenőrködés mellett.
Ily személyes érdekek és egyes haszonlesések szülte hanyag eljárást – csak az esztergomi kórház ögyében találhatni, de egyebütt sehol e világon.

A kórházat határozatilag nyilvánosságában megszüntnek tekinteni, a Helytartóságtól azonban az ápolási dijakat követelni, ugy hiszem össze nem illő dolog.
De annál kevésbé tartom én azt annak, érdemtelen sőt hivatalában hanyagot bőven jutalmazni, a sörény és munkástól a nagyon is megérdemelt dijat megvonni.
Milyen arány van abban, oly egyént, ki magánügyben Pestre utazván Budáról 40-50 forint ápolási dijt elhoz, 10 forinttal, beteg ápolónőnek pedig, kinek eddig havonkint 8 forintja volt, ki nappalát éjjelét kénytelen lelki és testi erejét kimeritő foglalatosságának szentelni, bérét leszállitani akarni, és igy a leghitványabb bérrel dijazni?
Milyen életbölcsesség az? orvost, ki 14 évig szorgalmasan és lelkiismeretesen, de fizetés mellett működött, pusztán pártok szülte személyeskedésből az udvariasság megtestesült álarcza alatt, amugy szépszerével hivataláróli lemondásra kényszeriteni, vagy azt tovább viselni – de fizetés nélkül.