AZ ELSŐ ORVOS IGAZGATÓNK MUNKÁJA 7.

Lőrinczy Rezső: „Az Esztergom sz. kir. városi kórház viszonyainak ismertetése” című művének megjelentetését folytatjuk. mely nyomatott Horák Egyednél Esztergomban 1861. Midőn a Helytartóság az idegen külföldi betegekérti fizetésről kezeskedik, s a szegény betegek még is felvételi nekik nem adatván, az utczán és lakásom lépcsőin fetrengeni kénytelenek! nem késik itt azután a felebaráti szeretet az éji hományban?!

Olyasmit pedig, midőn a kórházi gondnok viselésével egyének bizatnak meg, kik munkájokat el nem végezvén, annak elvégzésére mások béreltettek, kik szinte jól dijaztatnak a kórház vagyonából, minek nevezni nem tudom!
E nagy hanyagság nézetem szerint vagy rosz akarat vagy tudatlanságból származik: ha rosz akaratból származnék, miért nem tartja az illetőket féken feljebbvalójuk, ha már éppen a lelkiismeretesség ideje elmult, és az ellenőrködés halomra döntetett: ha tudatlanságból származnék, hogyan mertek az illetők jelen állomásaikra igényt tartani, nem érezvén magukban a kellő tehetségeket, és itt úgy hiszem a lelkiismeretesség ismét egy oldallökést kap: legjobb lett volna tehát ezek szerint: ha eredetileg a bérenczek választattak volna meg az illető hivatalokra, úgy legalább a tulajdonképiek nem volnának pictus masculusok.
Uraim ez nem logica, ez nem felebaráti szeretet, hanem   csak önkény a felsőbb rendeletek irányában, a melyek is a külföldiek ápolási megfizetésért nyiltan kezeskednek, és igy a tizenkilenczedik század második felében, ha amúgy nem is, de legalább fizetésért a felebaráti szeretetet gyakorolni kötelességünké teszi.  Ezen a pontban a kezelést csak röviden és kiméletesen előadván, áttérek az ötödik pontra.

Ötödik pont.
A kórház zsengéjében mint már az előbeszédemben emlitém néhai Effner sebész a fizetéseseket, Cserno János  sebész úr pedig a szegény vagyontalanokat gyógyitotta 1846-ban, az akkori kórház igazgatótól én szólitattam fel nehezebb eseteknél az intézetet látogatni – forradalom alatt a külön katonai osztályt én kezeltem, a katonia osztály megszüntetvén, a községtanács és főpolgármesteri hivatal által felszolitattam a polgási kórházban szenvedőket Csernó János sebész úrral ellátni. Ez tartott 1835-ik évi marczius 16-ig a midőn rendeztetvén a kórház, fizetéses orvosának kineveztette 120 ezüst forint fizetéssel, Cserno városi sebész úr pedig 80 ezüst forint fizetés javitással: és noha azon fáradságért és felelősségért – mely ezen csekély fizetéssel egybekötve volt- az semmis fizetésnek vala tekintendő, mégy is 1857-ik évi November 15-ik napjáig igen szivesen és örömest csak az intézetet virágzásra hozni kivánó egyszerü okból, magam feláldozásával elláttam Csernó János sebész urral. De akkor a N. M. Helytartóság már értesitve lévén a késedelmes és hanyag kezelésről, öt nyomtatott tábla illetőleg jegyzőköny kitöltését minden beteg fölött, hogy az orvosok irják, követelte, az az: többet irnoka lettem volna a kórháznak mint orvosa, mert Csernó úr a német irásban és kifejezésekben gyakorlatlan lévén, magamnak kellett volna mindent írni, és igy legnagyobb részét a napnak a kórházi irodában tölthettem volna.
Ha tehát e 120 forint fizetésű állomás (a melyből megélni nem lehet) kivánatainak eleget tenni óhajtok, ugy akkor városi gyakorlatomat kellett volna elhanyagolni, pedig ki kivánhatta volna az tőlem? ez volt tehát lemondásom egyszerű oka: - lemondásom előtt még fáradozásomnak megfelelő fizetését kértem rendeltetni, de a község tanács inkább lemondásomat fogadta el, hogy sem érdem szerint fizessen: és igy Dr. Palkovics Károly városi főorvos úr váltott fel december 1-ső napján és működött is 6 és fél havon által, tudniillik: 1858-ik évi junius 16-ik napjáig, a midőn a szerény agg beadva jelentését, hogy öregségét tekintsék és ki annyi szolgálatot tett a városnak, a községtanács ezen fájdalmas tehertől felmentené: mely méltányos követelésének engedvén is a községtanács, junius 17-én rögtön ismét én vettem által az intézet igazgató orvosi hivatalt, azon különbséggel, - hogy azon naptól fogva már fizetésül 250 ezüst forintot húztam évenkint, egész folyó évi augusztus hó első napjáig, a midőn a tisztelt közgyűlés fizetésemet felfüggesztette, felfüggesztvén egyszersmind a kórház nyilvánosságát, hanem csak feltételesen, ugy tudni illik: ha a N.M. Helytartóságtól tagadólagos felelet jönne a vagyontalan betegek ápolási dijainak megtéritése tárgyában. De én ekkor már az eredeti helytartósági feleletet olvasván, mely az ápolási dijakat megtériteni igéri, és a város ezen szenvedő emberiség javára alakitott intézet nyilvánosságát fentartani komolyan felszólitja, annak daczára is, hogy fizetésem felüggesztetett, mai napi a kórházat oly pontossággal, mint mind eddig orvos segélylyel ellátom, tudva azt, hogy a kórház nyilvános és ennek nyilványosságával helytartóságilag  helybenhagyott fizetésem sem veszhet.
Hatodik pont
Igy eljutottam volna az előbeszédemben említett pontok hatodikához, és miután az előbbeniekben a pénzkezelési eljárást csak kiméletesen említém, el nem mulaszthatom, hogy az utolsóban a kórházra még kárositólag ható néhány okot meg ne emlitsek,
Mint mindenütt ugy az intézetnél is az igazgatóság változta az első pillanatnál az intézet virgázásnak indulását az emberrel remélteti, hogy mennyiben teljesült vagy nem teljesült reményünk a mult igazgatóknál, azt a helyén elsősoroltak úgy hiszem eléggé tudatják: de mennyiben teljesül vagy fog teljesülni oly igazgató alatt, kinek érdekében van, személyes érdekénél fogva, a mult henyag pénzkezelésről a leplet felnem emelni, pedig csak az által lehetne a zürzavarból kitisztulni, azt mindenki könnyen átláthatja. –
Minden üzlet akkor virágzik fek. ha forgandósága meglehetős, és tisztán kezeltetik, már pedit a kórházban 1853-iki marczius 15-től egész 1861-ik évi augusztus utoljáig 3318 beteg ápoltatott, s ez úgy hiszem illendő forgandóság, igy tehát az üzlet első kelléke meg lett volna, de hiányzott a kezelés, a mit a negyedik pontban elmondottam. De vannak azonkivül egyes vampirjai is az ily üzletnek, ilyen volt kórházunkra az aggok ápoldája, kiknek tőkéje csak nyolcz egyén eltartására haladt, és még is néha tizenhat is tartott. Ezen fölösleg aggok a kórház rovására élőket, kiknek is élelmezése csak három év alatt az élelmezési könyv kimutatása szerint 1766 ft. 20 krra kamatjokon felül rúgott.
e megletetős öszveg csak három évből van számitva, mit ha még a többi évből is kiszámitanók, még jóval többre menne.
E szerint az aggok intézete a kórháztól meglehetős nagy összeget vont el. mit is inkább jobb szeretnék oda kölcsönözve tudni, mert hogy ezt az aggok intézete megtéritse, úgy hiszem nem szerénytelen kivánat.
a kezelésnél elmondottam, hogy mik az okai azon chaosnak, melyben kórházunk oly rég óta sinylődik; elmondottam, hogy melyek a kezelés árnyoldala, a melyek az intézet létét vagy nem létét föltételezik; de nem emlitettem meg nehány apróságot, mely mégis csapásként hatott kórházunkra.
A czéheknek kikötött fizetését (minekelőtte naponkint fizettek) hányszor multa fölül, a kórházban ápolt betegeik költsége, mennyire rugott az esztergomi és vidéki szegény betegek költsége, kikért, a kórház nyilvános tétele előtt, senki sem fizetett; mennyibe került a kórház épjületének javitása, a mely az aggok intézetével közös volt, a mely a város birtoka, és mely még is talán a kórház pénztárából fedeztetett. De meglehet: hogy még a Heinczinger gondnok bukásakor a város által kifizetett tőke is a kórháznak számitatott be.
A vasúti szerencsétlenség alkalmával a vasúti igazgatóság kétszáz ezüst forintot adott előre betegei ápolására, a mikor is e pénz majd a legkülönösebb módon elkallódik, ha annak hollétét, szükségeltetése miatt, azonnal felnem kutatom.
Ha a benn ápolt, de az ápolásérti törvényes dijat megfizetett betegektől, amúgy magán úton , név hamisitás eszközévek, a dij bizonyos egyén által újra követeltetett, és ha megkapja, elfogadta volna; szinte az intézetnek hitelét és becsületét csökkentette.
Ha meg a drága gyógyszerek eltünését, a melyek a házban szükségletettek, fürkészni akarnám, fonalam nagyon messze vezetne.
Ezek és egyebek úgy hiszem szinte azon csapások közé sorozandók, a melyek a kórház létének sorvasztására hatottak.
E hat pont úgy hiszem kitárja a kórház mibenlétének kapuját a tisztelt közönség előtt, ebből átláthatja mi a kórház házaga és mi annak jóvolta. j
Ezekből következtetve, szerény vélemény szerint a következők volnának teendők, hogy a kórház mint általános fenn állhasson; minthogy a mondottakból világos: miszerint általánosnak maradnia kell.
Mindenekelőtt a sinlődő emberiség ápolásával gazdagodni senkinek szabad nem lévén, ha találkoznék is vállalkozó, ez haszonnélkül nem fáradna, hasznot pedig- húzni a város ily szent czélok mellett nem engedhet;  - ha pedig a vállalkozó gyarapszik, megsinyli az intézet, - ily nemes kötelességeket  a közbizalom jól kezelten csak a város kezeiben tudhat.
Oly vállalkozónak, a ki hat évig gondnoka volt a kórháznak, a ki már évek előtt a kórház fenn nem állhatása siránkozásaikor, úgy szinte a jelenlegi általam is olvasott és aláirt theoretikus terv nyomán, a kórházat magára vállalni kész lenne, nézetem szerint a tiszta hasznot látnia kell; már pedit ez az előbb emlitettem humanitási szemponttal jöszve nem fér; vagy ha már éppen a kórházból haszon áromlanék, miért tegye azt magány ember zsebre, és miért nem a város?
A kórház maradjon a város kezelése alatt; magány vállalkozónak nem lehet átadni; mert ha ily szent intézetet áruba bocsájtunk, - mit feltételezhetünk majd közönyösb városi birtokoknál?!
a nyilvános kórház a város bortoka maradván mindenek előtt oly részrehajlatlan bizottmány volna kinevezendő, mely igazság szeretetének pallosával, a birtokomban lévő kórház napló használata mellett a gordiusi csomót megoldaná az az, a be nem szedett pénzeknek, a kórház pénztárábai befolyását eszközölje; a kórházi tőke kamatjainak ,a jótékony mulatságok, - akadozások – hagyományok és büntetésekből be folyt és az ápolásérti  beszedett pénzeknek mire költését megvizsgálja. Hogy azután kimutattassék  mi a kórház tevőleges és tagadólagos birtoka, és hogy a tevőleges mennyivel mulja felül a tagadólagost?
Hogy ha az tisztába lesz hozva, a kórháznak már régen kürtölt bukása, egyszersmind megleend czáfolva.
Egy értelmes kórházi igazgató volna megválasztandó, ki ez intézet magasztos eszméjéhe felemelkedvén, ügyeit szűz kezekkel vezérlené: ki a rendelő orvossal folytonos érintkezésben lévén, az intézetnek nem csak gazdászati és pénzügyi szakát vinné, de egyszersmind az orvossal karöltve, annak egészségi ügyét (például a tisztaságot)  előmozdítani igyekeznék.
Oly orvossal volna a kórház ellátandó, ki szakképzetsége mellett, a kórházi terhes és sok oldali gyógykezelést viselni koránál fogva képes leend. Mert úgy hiszem a kórházbani jó gyógybánás azon végczél, melyre az intézet hivatva van.
A házi gondnokság és tápkiszolgáltatás oly egyénre volna bizandó, ki a rend és tisztaság tartásában lelkiismeretesen járna el, és kinél a rábizott, most már ezrekre terjedő kórházi vagyon, tevőlegesen vagyona kezessége mellett koczkáztatva ( mint Heinczinger és Lindenmayer alatt) nem volna.
Végre az aggok ápoldáját, mely a nagyobb részt a kórháztól élődött, el kellene különözni.
Azon két jó úrnak pedig, a kik egyike a legutóbbi kórházi gyülésen a parlamentáris modorrol egészen megfelejtkezvén, neki velem tanácskozhatni az augustus 7-ki közgyülésben lehetetlennek nyilvánitá, ezt felelném: nem akarsz velem játszani, mert bele találnék tekinteni lejátszott és játszó kártyáidba. A másiknak pedig a ki czélzó csempességről beszélt, csak e néhány szót: „Ismerd meg ön magadat.”
Ezzel tartoztam az igazságnak a tisztelt közönségnek, és lelkiismeretemnek.
1861-ik évi septemberben

Dr. Lőrintzy Rezső