BESZÉLGETÉS A SEBÉSZETI OSZTÁLY ÚJ VEZETŐJÉVEL

Az esztergomi kórház életében mindig meghatározó személyiségek voltak a sebész főorvosok, elég csak Gönczy Bélára, Eggenhofer Bélára, Mátyus Lajosra, Jankovich Mihályra vagy Dobó Istvánra gondolni. Most az új osztályvezetővel dr. Bor László PhD-val ültem le egy bemutatkozó beszélgetésre, aki 2013. szeptember 2-tól a Sebészeti Osztály megbízott vezetője.
 

Mit jelent számodra Esztergom? Volt valami korábbi kapcsolatod Szent István városával?
- Édesapám Esztergomban végezte középiskolai tanulmányait. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szüleim, tanáraim révén előbb ismerhettem meg magyar városokat, mint Párizst vagy bármely más távoli tájat. Így Esztergomba is hamar eljutottam. Egy családi-baráti felmenőnk - akinek útépítő vállalkozása volt - építette a mostani jachtkikötő körüli mellvédet, gátrendszert az 1900-as évek elején. Igen jelentős dolognak tartom Esztergomban a Mária Valéria híd újjáépítését, ami mindennapjainkra nézve is befolyással van, általa megteremtődött a Felvidékkel való szorosabb kapcsolat lehetősége. Amikor először átsétáltam a hídon, akkor abban a csodálatos esztergomi panorámában gyönyörködhettem, amit korábban csak képeken, metszeteken láthattam.  Ismerem a Keresztény Múzeum anyagát, melyek képei először mutatták meg nekem az Idő és a Múlandóság élményét, melyeket a gyógyításra kivetítve az egyetemi tantermi előadásokon a diákoknak rendszeresen bemutatunk. Babitshoz, a városhoz való kötődése révén még közelebb kerültem.
Először sebészként, Esztergomban a Jankovich tanár úr rendezte Fiatal Sebészek Fórumán jelentem meg a 90-es évek elején. Máig őrzök erről a rendezvényről egy kis plakettet. 
Gondoltad-e valaha, hogy itt fogsz dolgozni? Mikor döntöttél arról, hogy Esztergomban folytatod pályafutásodat?
- A város történelmi, egyházi, kulturális, országos jelentőségű értékei miatt mindig is közel állt hozzám. Amikor először konkretizálódott, hogy itt szükség lenne a munkámra, elég hamar eldöntöttem, hogy itt szeretnék dolgozni. Már az első itt létem után az autóm nem akart elindulni, ezt én marasztaló jelnek tekintettem.
Eddig hol voltak a munkahelyeid?
- Nem vagyok vándorló típus, nem volt sok munkahelyem. Orvosi pályámat a váci Jávorszky Ödön Kórházban kezdtem, ahonnan egy nagyobb szakmai váltással Madridba kerültem. Az ottani egyetemen töltöttem el hat évet 1997-től. Azon orvosok közé tartozom, akik új szakmai ismeretekkel felvértezve hazajönnek. Visszatérésemet követően a Szent László kórházban helyezkedtem el. A jól szervezett, kiemelkedő szakmai színvonalú sebészeti osztályt Prof.Dr. Keleti György vezette, akit mind a mai napig mentoromnak tekintek. Személye miatt, valamint az intézmény speciális jellegéből adódóan a máj-epeúti-és hasnyálmirigy sebészet szempontjából referencia helynek számított. A kórház összevonások nyomán munkámat az Egyesített Szent István-Szent László Kórházban folytattam, melynek sebészeti osztálya a SOTE III.-s Sebészeti Klinikájának a jogutódja volt, a Klinikát ekkor Prof.Dr.Regöly-Mérei János irányította. Így, ideérkezésemig a Sebészeti Tanszék munkatársa voltam egyetemi doktori fokozattal, főorvosi beosztásban.
Mi vitt Vácról Madridba?
-  A szakmai megújulás szándéka. Fontos volt számomra egy professzionálisan bejáratott, magas munkakultúrájú helybe történő beágyazódás. A szakmai kíváncsiság, ambíció inkább vonzott, mint az anyagiak. Spanyolország a mai napig transzplantációs nagyhatalom. Az ezredforduló tájára gazdag Nyugat-Európai országgá nőtte ki magát, ahol szufficites egészségügyi rendszert működtettek. A világ vezető sebészének számító Prof.Moreno González által vezetett munkacsoport tagja lettem, ő volt hivatalból a tutorom, személyesen a szakmai példaképem. Az általa irányított intézményben mintegy ezerötszáz májtranszplantáció történt. Nem nehéz elképzelni, hogy a sebészet egyéb vonatkozásai is kiemelkedően magas szinten történtek, egymásba érő napok és állandó tanulás közepette.    
Vác, Madrid, fővárosi vezető intézmények után azt hinné az ember, hogy az egyetemi katedra vonzott volna, e helyett ismét egy városi kórházat választottál.
- A munkahelyem jellege, besorolása kétségtelenül változik, azonban a szemléletem viszont nem. Ez azt jelenti, hogy a nagy presztízsű helyek szakmai igényességével igyekszem a továbbiakban is dolgozni ill. a sebészeti osztályt építeni. Úgy tartom, hogy a betegek ellátása tekintetében semmiféle diszkrimináció nem elfogadható, függetlenül attól, hogy ez egy fővárosi vagy egy Komárom-Esztergom megyei intézmény keretein belül valósul-e meg. A városi kórházak –a kivéreztetett egészségügyi helyzet ellenére- körülírtabb működtetésük, fenntartásuk által jobb állagúak, mint sok fővárosi intézmény. A feladatok jobban személyre szabhatók, ezáltal elláthatóvá válnak. El kell mondanom, hogy az egyetemi oktatói tevékenységemet nem adtam le és változatlanul a Semmelweis Egyetem keretein belül magyar és angol nyelven oktatok.
A Vaszary Kolos sebészetének tradicionálisan két profilja van. Az egyik a hasi sebészet, háttérben egy erős gastroenterológiai belgyógyászattal, a másik egy érsebészeti profil. Eddigi tevékenységedbe ez hogyan illik bele?
- Tökéletesen. A sebészet spektruma rendkívül tág. Kitűnő mestereim és tanáraim útmutatásai nyomán azt tanultam meg, hogy lehetőleg minél nagyobb, szélesebb területet fogjunk át magas színvonalon, sok részlethez értsünk, de egy dologhoz viszont különösképpen. 
Nálad mi ez az egy dolog?
-Természetesen az onkológiai sebészet, azon belül is a gastroenterológiai daganatok ellátása és az elődeink által kialakított sebészeti tevékenység minél igényesebb folytatása és tökéletesítése.  A nyelőcső funkcionális diagnosztikájával, a reflux betegség sebészeti kezelésével - amiről a disszertációmat írtam - is szívesen foglalkoznék, főképp a fiatal kollégák bevonásával. Erre nézetem szerint csak a prioritást jelentő területi ellátási kötelezettséggel bíró onkológiai esetek, az osztály progresszivitási szintjének megfelelő munkamenet kialakítása után kerülhet sor. Rentábilis műtéti repertoár keretein belül. Az érsebészeti tevékenységre vonatkozóan a stroke-prevenciót jelentő nyaki verőér sebészetre helyezem a hangsúlyt, a megfelelő betegutak kialakítását követően. Tevékenységünket alapvetően a demográfiai szükségletek, a finanszírozási lehetőségek, a betegbiztonság fokozása és a jogi kereteken belül, egy rendkívül aktív menedzseléssel - fenntartható sebészeti osztály megteremtése határozzák meg.
Kivel, kikkel fogod mindezt megvalósítani? Hozol-e magaddal szakembereket?
- Amikor felmerült, hogy a Vaszary Kolos kórházba  jövök dolgozni, ez a kérdés több oldalról is felvetődött. Részben volt főnököm Ender Ferenc Tanár Úr, de az itteni kollegák részéről is. Válaszom mindkét irányban egyértelmű volt, senkit nem fogok kényszeríteni, hogy velem tartson, de abban biztos vagyok, hogy jövetelem híre nyomán többen csatlakoznak majd hozzám. Ezt viszont nem fogom megakadályozni, sőt megtiszteltetésnek veszem. Ennek nyomán októbertől az országban is egyedinek számító jó korfájú osztály építésének vagyunk szereplői. A legidősebb, 53 évesen én vagyok. Az osztály derékhadát a „középidős” gyakorlott sebész generáció alkotja. A rezidensek közül kettő volt Ferences diák van, akik otthonuknak tekintik a várost. A fiatalok képzését és megtartását szívügyemnek tekintem! Napjainkban több nagyforgalmú helyen is előfordul, hogy nincs egyetlen érsebész sem, mi két tapasztalt, két-szakvizsgás érsebész-sebész kollégával rendelkezünk.
Menjünk vissza Vácig és kérdeznélek az egyetemi éveidről?  Hogyan váltál sebésszé? Szólj néhány szót az indulásodról is!
- Közgazdász második generációs értelmiségi családból származom. Szüleimtől tanultam, hogy a legfontosabb a megfontolt gondolkodás, melynek nyomán aktívan és hatékonyan cselekedjek. Az ő szemléletükben még benne van az orvosok tisztelete, megbecsülése. Az érettségi után két lehetőség merült fel: bíró leszek vagy orvos. Az utóbbi mellett döntöttem. A Budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségiztem biológia-latin szakon. Kitűnő iskola volt. A Vaszary Kolos kórházban több Rákóczi-s diák is dolgozik vezető orvos beosztásban. Vácott Kollár Lajos Tanár Urat követően Szentléleki Károly Tanár Úr volt pályámra nagy befolyással, akiktől klasszikus, kiváló szemléletű útmutatást kaptam.
Hogyan lettél sebész?
- Szeretem a hatékony életvezetést, erre a sebészet számos lehetőséget teremt. A sebészet egy kórház életében a mai napig meghatározó diszciplína. Jelen tudásunk szerint nélküle sem a daganatos, sem a jóindulatú betegségek jó része nem gyógyítható eredményesen. A kezdetektől fogva az motivált, hogy olyan tevékenységet válasszak, amelyben ismereteimet a leghatékonyabban tudjam artikulálni, ami esetemben a funkcionális szemléletű sebészet formájában öltött testet.
A XIX. század a sebészet diadala volt, de az azóta eltelt időben megváltozott a helyzet. Jöttek a különböző scopok, és számos korábban a sebészethez kötött betegség kikerült a szike alól. Esztergomban Mátyus Lajos számos Billroth II. típusú műtétet végzett sikeresen, ma pedig már kevés sebész tudná ezt megtenni.
- Theodor Billroth volt az, aki a róla elnevezett műtéteket kitalálta és bevezette. Bécsbe, ahol dolgozott Európa számos helyéről vonatokon tömeglettek hozzá a betegek. Jóval később derült ki, hogy több, mint egy évszázadon keresztül valójában egy baktériumot (H.Pylori) irtottunk szikével! Úgy gondolom, az emberiség fejlődésének legnagyobb akadályai a dogmák. A dogmatikus sebészetet fel kell, hogy váltsa egy sokkal dinamikusabb, kitekintőbb, funkcionális szemléletű, kevésbé invazív, de mégis sokkal hatékonyabb, bizonyosságokon alapuló sebészet - ami a harmadik évezred technikai vívmányai nyomán érhető csak el. Ezzel az evolúcióval anyagiaktól függően fogunk tudni lépést tartani. Biztos, hogy egyszer majd a nem is túl távoli jövőben jót fognak rajtunk nevetni, amikor műtét helyett egy kis kenőcsöt a csuklóra kenve elfújhatóak lesznek a daganatos betegségek. Addig is, a gyomorcsonkolásnak mind a mai napig-megváltozott indikációval létjogosultsága van, amit nagy odafigyeléssel, Mátyus Lajos nyomdokain- a total gastrectomia”előszobájaként” alapműtétként tanítunk a rezidenseknek.
Az egyetemen mióta oktatsz?
- Az egyetemi oktatói tevékenységemet közel 20 éve folytatom. A  Sebészeti Tanszékkel egyezésben ezt a továbbiakban is folytatom, magyar és angol nyelven egyaránt.  Számomra ez mindig is inspirációt és szellemi rekreációt jelentett. Ismételten hangsúlyozom, hogy  gyakorlati szempontból még lényegesebbnek tartom a rezidensek képzését, számukra érdekes szakmai tevékenység biztosítását. Stabil megtartásuk csak ennek nyomán várható. A piacképes tudás betegeinknek gyógyulási esélyt, fiatal orvosainknak pedig therápiás reményt jelent. 
Családodról megtudhatnánk valamit?
- Egy nagyon összetartó, meghitt légkörű családom van idős szülőkkel. Feleségemmel 32 éve vagyunk házasok.
Talán korainak tűnik a kérdés: letelepülsz Esztergomban vagy bejáró leszel?
- Nem zárom ki, hogy letelepülésre is sor kerülhet.

Köszönöm a bemutatkozó beszélgetést és felajánlom, ismételjük meg egy ½ év múlva, amikor remélem arról is beszélgethetünk, hogy elképzeléseidből mennyit sikerült megvalósítanod! Sok sikert kívánok!

Osvai László dr.