IN MEMORIAM DR. KOLUMBÁN GYÖRGY (1942-2013)

Életének 71. évében hosszantartó betegség után elhunyt dr. Kolumbán György jogász, aki Szontagh Csaba igazgatása alatt a kórház jogtanácsosi feladatait is ellátta. Így a Vaszary Kolos Kórházban is illő róla megemlékezni!
 

1942. november 1-én született Nagyváradon. Fiatal korában az ország számos helyén megfordult. Esztergomban kezdte tanulmányait, érettségi vizsgáit Zalaegerszegen a fiúgimnáziumban tette le. Erre különösen büszke volt. Arany János balladáinak nagy részét kívülről kellett ott megtanulnia.
Édesapja esztergomi járásbírósági elnök volt és az 50-es évek tapasztalatai alapján nem tanácsolta fiának a jogi pályát.
Kolumbán György mégis jogi doktor lett. Pécsett járt egyetemre, majd édesapja emlékét követve tevékenységét Esztergomban kezdte meg.
Az utóbbi csaknem 25 évben ügyvédként dolgozott, vagyis Isten civakodó népéhez tartozott.
Lékai bíboros úr képviseletében az esztergomi egyházmegye jogi képviseletét is ellátta a miniszterelnöki hivatalban.
Mindig büszke volt felmenőire. A Kolumbán família az erdélyi Száldosról és Olasztelekről származott. Itt az első világháborús emlékművön a 35 halott között 17 Kolumbán név olvasható.
Közéleti tevékenysége képviselői megbízatása idején teljesedett ki.
Sokan támadták, kritizálták, de egy beszélgetésünkben ő így reagált: „Éles közéleti küzdelmet megvívni, kimondani dolgokat nem elsősorban Aesculap szolgáinak vagy a gyerekek nevelését, lelkük ápolását végző pedagógusoknak kell. Én ezeket az ütközéseket felvállalom, ideológiám is van hozzá, tehát szívesen csinálom.”
„A harcot, …..békévé oldja az emlékezés!” Halála után azokra a dolgokra emlékezzünk, melyek nevéhez, tevékenységéhez köthetőek.

Neki köszönheti Esztergom Városa a Vargyasi Daniel Kastély felfedezését, megvásárlását. Őszintén remélem, hogy a 27 helyiségből álló csodálatos reneszánsz kastély örök időkre Esztergom tulajdonában marad, és szűklátókörűség vagy gazdasági kényszer miatt a Város nem fogja elveszíteni.

Kolumbán György Esztergom tiszteletbeli követe volt Törökországban. Sokszor mesélte, hogy Magyarországot, a magyar embereket imádják Törökországban. Ha ott elmondja valaki, hogy esztergomi, akkor egyenesen dalra fakadnak, szó szerinti értelemben, ugyanis az ELTE török tanszékének a katedráról hirdetett álláspontja szerint a törököknek Magyarországgal szemben túláradó szimpátiájának legerősebb indoka egy „Esztergom Vára” /azaz Estergom Kalesi/ nevű kocsmadal, amit egész Törökországban ismernek. Ez arról szól, hogy Esztergom Várában a várkapitány szíve szerelme után sóvárog.

Sokszor hivatkozott és mesélt arról is, hogy nem ő az egyedüli jogász, aki Törökországban többször megfordult. 1539-40-ben a magyar jogász társadalom egyik legjelentősebb alakja, Werbőczy István is járt Törökországban, egy kiváló katonával, a Kőszeget megvédő Jurisiccsal. Werbőczy 71 éves korában két ízben, szekérrel tette meg az utat Törökországba.

Kolumbán Györgynek élete fő művét, az általa annyira szeretett és Esztergomban egykor működő vízgépet nem tudta újjáépíteni. Csak remélni tudjuk, hogy akad majd olyan fiatal szakember, aki a már megkezdett munkát be tudja fejezni. Óriási turisztikai látványosság lenne, látni az egykor Esztergomban működő vízgépet.

Kolumbán György mindig is szívesen foglalkozott a történelemmel Esztergomiként ezt kötelességének tartotta. Számtalanszor hívta fel a figyelmet Bajóti Simon spanyol zsoldoskapitány és íjászainak vitéz helytállására, amikor 124142-ben a tatártámadás alkalmából, íjászaival ő védte meg a királyi várat.

Különösen kedves volt számára Nagy Máté történeti alakja, az ismeretlenségből ő próbálta ezt a katonát történeti tudatunk részévé tenni. 1526-ban az érseki vár telis-tele volt reneszánsz értékekkel, iratokkal, kincsekkel. A várat egy Orbonás András nevű hitszegű kapitány rútul itt hagyta a török támadás hírére. Nagy Máténak volt köszönhető, hogy nem pusztult el a város 1526-ban

A jog, a történelem mellett a sport is hozzátartozott  az életéhez.
Ifjú korában atletizált. Versenybírói igazolványt is szerzett. Alapítója volt az ország egyik legelső sárkányrepülő klubjának Esztergomban. Ebben a sportágban sárkányrepülői oktatói jogosítványt szerzett. A másik szerelme az evezés volt. Hihetetlen teljesítményekre volt képes. Számos fotóval örvendeztetett meg például a Vogalonga evezős versenyről, melyen 1600 hajó vett részt, köztük az övé is. A velencei Dózse Palota elől indult a verseny, bejárták közel 50 km-en keresztül a lagúnák világát.

Esztergom Városa közéleti tevékenységét díszpolgári címmel jutalmazta 2011. március 15-én.

Számos terve volt még, melyeket már nem tudott megvalósítani.
Hosszú betegség után 2013. február 21-én tért meg Teremtőjéhez.
Nyugodjék békében!

Osvai László dr.