SZABÓ MÁRIA: AZ ESZTERGOMI KÓRHÁZ TÖRTÉNETÉHEZ /1837-1873/ 1.

Az elmúlt hetekben folytatásokban közöltük dr. Lőrinczy Rezső írását a mai kórházunk elődjének számító intézmény helyzetéről 1861-ből. Ezt értelmezi és egészíti ki az ismét csak folytatásokban közlendő dolgozat készítője: Szabó Mária.

Dr. Szállási Árpád „Adalékok Esztergom XIX. századi egészségügyéhez" c. dolgozatát olvasva az 1979-es Annalesben, megütköztem Széchenyi esz¬tergomi öngyilkossági kísérletének említésekor. Az 134!!. szeptember 5-én irt feljegyzés ugyanis, amely így szól: „4 és 5 óra közt délután Gróf Szécsényi Istvány Minister a Gőzhajó kiálló hídjáról a Dunába ugrott, de szerencséssen kifogták", — nem Hutta János prímási főorvos naplójából, hanem Lőrinczy Rezsőéből való, aki a régi városi kórház orvosa volt.

Ez a tevés adatközlés Lőrinczy személyére, hagyatékára és írásaira te¬relte a figyelmemet. Két orvosi feljegyzési naplóján kívül ugyanis megta¬lálható könyvtárunkban az 1861-ben Horák Egyednél nyomtatott 32 la¬pos röpirata: „Az Esztergom sz. kir. városi kórház viszonyainak ismertetése. Közli Dr. Lőrintzy Rezső" címmel. Érdekes tartalma a történeti hát¬tér megismerésére ösztönzött, ez pedig egészén a kórház alapításáig ve¬zette vissza érdeklődésemet.
A korház intézménye, mint köztudott, a szegényház intézményéből fejlő¬dött ki. Olyan öregek és betegek menedékhelye volt, akik létalap és hoz¬zátartozók nélkül szociális gondozásra szorultak. A gyógyítás, az ápolás csak járulékos elem. Ez otthon, családi körben éppúgy megtörténhetett, s a tehetősek esetében így is volt.
Az esztergomi ispita a Buda utcában — ma Kossuth utca 62. — még a 18. század elején épült1, s Eperjessy István 1777-ben készült térképén a 36. sz. alatt „Xenodochium Cittis" megnevezéssel fel is van tüntetve. Itt az elszegényedett munkaképtelen aggok kaptak szállást és alamizsnát adományokból, színjátszásból, büntetésekből stb. bejött pénzekből, de tekin¬télyes alapítványa is volt a szegényháznak már a XIX. század elején.:i Ér¬dekes, hogy a szegényház lakóit a 30-as években zsoldosoknak is neve¬zik. Ez onnan ered, hogy rendszeresen pénzt is osztottak ki közöttük, 1831-ben egységesen napi  3 krajcárt.'! Emellett egyesek napszámba is jártak, koldultak, sőt részegeskedtek a varosban, amint ezt id. Palkovics Károly főorvos panaszolja 1836-ban.

Döntő előrelépés a szegényház ügyében akkor történt, amikor Helischer József városi tanácsost bízták meg a rendezésével. Először is az ispita új épületbe költözött.

Még 1831-ben olvashatjuk: „A mostani kolera raga¬dozó betegségben sínlődők számára egy új ispitának megszerzése javasol¬juk".1' Meg is vásárolja a város Szajbeli József házát 2800 ezüst forin¬tért' a mai Sallai utcai szociális otthon helyén. A járvány elmúltával egy ideig üresen állt, majd katonákat szállásollak belé, de 1835-ben eltávoz-tak, s mivel az ó ispita bővítése már célszerűtlennek bizonyult; bár az újat is előbb javítani kellett, október 10-én ide helyezték át a szegénye¬ket9, s a régit a következő évben már el is adták1".

Helischer rendbeszed¬te „az ispita és egyéb ájtatas alapítványok"' pénzügyeit, s úgy találta, hogy a tőke 27 203 forintra emelkedett, s ebből már el lehet kezdeni a közélelmezést. „Konyhai szerek"-et vásároltak, s a szolgáló bérét duplájá¬ra emelték, hogy „a gazdasszony kötelességét viselni tartozzék". 1836. július elsejétől főztek a szegényekre. 20 főre." A költségeket tehát az alapítványból fedezték, eszerint téves az a közhiedelem — amely bizonyá¬ra Borovszky 56. lapjára1- vezethető vissza —, hogy Helischer József az aggok háza alapítója; ő csak hivatalánál fogva lelkiismeretes, ügybuzgó továbbfejlesztője. Alapossága odáig terjed, hogy — a tanácsi jegyzőkönyv szavaival — kijelenti: „Ennyire terjedvén tehát csak az intézetnek ere¬je, a kórház felállíttatásába még béereszkedni nem tanácsos, mert a be¬tegekre könnyen szert tehetvén azok rendes fenntartások tömérdek költ¬ségekbe kerekedne, és végre a megenyhült szegények sorsa is veszélyez¬tetvén az intézet maga is megenyészletne."1:1 T. i. ezt megelőzőleg Palkovics Káról" javasolta az intézeten belül a kórház létesítését: „Legtisztább négy szobák találtatnak az érintett kórházban, ahová különféle betegek 1 levetethetnének, mert minden ház és minden céh bizonyosan inkább I izélne ide, mintsem a Budai Irgalmas Barátokhoz."1''

S 1837-ben hirtelen megszületik a „betegház" tervezete. Mi történt köz¬ben? Bleszl Albert városi polgár Helischer segítségére sietve ..részint pri¬vát adakozásból, részint pedig maga erszényéből' „boíoghá/.i eszközök"-et vásárolt.1"' Az eszközök leltára sajnos megsemmisült, de más forrásból megtudjuk: „Pleszl Albert községi tanácsos . . . felebaráti adományokat gyűjtvén egy 13 beteg-aggyal ellátott beteg-intezetet állított fel.""1 1837 farsangján táncmulatságot is rendeztek a Magyar Királyhoz címzett ven-dégfogadóban a kórház javára. Ennek tiszta jövedelméből és az adomá¬nyok maradványából még egy 1500 forintos alapítványra is tellett.17

Ez a fenntartáshoz azonban nem elégséges, érzi ezt a kórházi bizottmány is, s a működési tervben kijelentik, hogy a céhek rendszeres anyagi hozzájá¬rulást ajánlottak meg legényeik es inasaik ápolásáért, s más egyének, ha esztergomiak, napi 24, ha vidékiek, napi 36 krajcárt tartoznak fizetni. Kimondják azt is, hogy „mivel a betegek szolgalatjára s gondviselésére az ispitába befogadott Göbl József egyedül maga elégtelen, tehát még oda egy feleséges embert felfogadni kellene, aki egyszersmind gazdái szolgá¬latot is tegyen" (A „gazda", aki az élelmezésről, mosásról, takarításról gon¬doskodik — Lőrinczynél ..felügyelő", a 60-as évek jegyzőkönyveiben „gondnok" néven szerepel.) A két férfi a kórház, az asszony pedig a sze¬gényház pénztárából kapja havi 50,— Ft fizetését. Ezenkívül az épület¬ben lakást és tüzelőfát is kapnak. A kórházat Effner Ferenc sebész úr fogja „kormányozni", természetesen díjazás nélkül. Az üevintéző Bleszl Albert, a főfelügyelő Helischer József.Is

Ezután „kór és szegények haza"-nak vagy „az egyesült szegények és betegek haza' -nak nevezik az intéz¬ményt.
E reményteljes kezdetet nyomban követi az 1838-as nagy árvíz. Az új ispita is alaposan megrongálódott, úgyhogy újjá kellett építeni. Packh János ingyenes terve alapján, Helischer József es Bleszl Albert uraknak

.Fáradhatatlan dicséretes gondoskodásá"-val „a városi pénztárnak terhe s költsége nélkül"11' 1839 novemberére egy újonnan épített kápolnával együtt el is készült az épület, amelyben a szegényház és a kórház már el van különítve: „A kápolna jobb szárnyán két tágas és illendően bebútorozott szobakbul álló szegények háza .... bal szárnyán pedig két igen nagy szobával ellátott kórház . . . , amelynek egyike megkülönbözött személyek részére, másik a pedig közönségesebb betegek számára bútorozva s egymástul egy konyhával elválasztva vannak."20 Pénzügvileg kezdettől fogva el vannak különítve. Kőrösy László állítását, hogy 1860-ban válasz-ollak volna szét a két intézményt-1 sem a levéltári adatok, sem Lőrinczy nem támogatják.

A 40-es években nem követtem figyelemmel a kórház sorsának alakulását, csak két idézetre szorítkozom. Az egyik: ,, . . . virágzásra ezen intézet soha nem juthatott, minthogy igazi orvosi vezényletben soha nem részesülhetett."2J A másik: „Midőn én a N. M. Helytartóságtól kinevezett városi tiszteletbéli főorvos az akkori kórház igazgatójától felszólítva az intézetben ápolt • /.en védőknek segédkezet nvúitanék, az intézetet meglátogatva egy piszkos öreg fészekbe bukkantam, és a betegeket városunk érdemdús főorvosa működése alatt két sebész tudniillik boldogult Effner a fizetéses, Csernó János úr pedig a vagyontalan egyéneket látta el orvosi vagv inkább se¬bészi segéllyel." Ez az utóbbi Lőrinczy röpiratának egy részlete, amelyben pályakezdő éveire emlékezik. (4. 1.)

/folytatjuk/