70 ÉVES LENNE DR. LAMPERTH ANDRÁS FŐORVOS (1944-2006)

Már 8 éve, hogy nincs közöttünk. A fiatalok nem ismerik, az „öregek” emlékei pedig megkopnak. Élete, orvosi pályája nem volt ellentmondásoktól mentes, de még sokan emlékeznek rá, mint biztos kezű sebészre, barátra és szerencsétlen sorsú kollegára.
 

Lamperth András 1944. szeptember 23-án, az erdélyi Tusnádon született. Családjában a papi és az orvosi hivatás gyakorlása halmozódott. Édesapja családorvos volt, az ő nagybátya Ángyán János a pécsi egyetem belgyógyász professzora volt.
1959-ig a családTusnádon élt, ekkor kellett választaniuk: vagy felveszik a román állampolgárságot vagy távoznak Erdélyből. Édesapja az utóbbit választotta, így lett Dunakeszin családorvos.
1963-ban elsőre felvették az egyetemre. Az elsők között vizsgázott anatómiából Szentágothai Jánosnál, aki akkor jött fel Pécsről. Így emlékezett erre, egy beszélgetés során:
„Kihúztam a tételt és elkezdtem mondani és mondani. Egy idő után a professzor úr felugrott a székről és azt mondta: idefigyeljen kollega, magának papnak kellett volna mennie, nem orvosnak, annyit tud beszélni – és megadta a jelest.
A végzés után először nőgyógyászati állást pályázott meg Vácott, ez azonban meghiúsult, így állás nélkül maradt.
1969 augusztusában érkezett Esztergomba és az urológián kapott statust. Mátyus főorvos úr invitálására került át rövidesen a sebészetre.
Volt idő, amikor ketten jelentették az esztergomi sebészetet. Mátyus főorvossal az elsők között kezdtek el az érsebészettel foglalkozni. Olyan, későbbi szaktekintélyek jártak tapasztalatcserére hozzájuk, mint Dzsinics Csaba vagy Hetényi András.
Amikor Dorogon László Viktor nyugdíjas lett helyére ketten pályáztak? ő és Törös Péter, de végül Horváth doktor lett a befutó. Rövidesen kiderült, hogy szakmailag ez rossz választás volt, így 3 havonta váltással ők vezették a dorogi osztályt.
Végül Törös Péter maradt Dorogon és Lampert András Mátyus főorvos helyettese maradt. Az ő nyugdíja után nem Lampert András lett a vezető.
Családi problémái támadtak, ez nagyon megviselte.
Érezte, hogy távoznia kell Esztergomból, új életet kell kezdenie. Számos lehetőség közül a tokodi családorvosságot választotta.
Meghatódva élte meg búcsúztatóját. Közel 5000 műtéttel a háta mögött 1992-1998-ig volt Tokod családorvosa.
Betegsége egyre súlyosbodott. Régi barátai közül kevesen keresték meg Tokodon, pedig jó volt vele leülni és a múltról beszélgetni. A jövőt egyre pesszimistábbnak látta.
1997-ben egy riport kapcsán feltettem neki a kérdést: Az utolsó műtétedre emlékszel?
„Természetesen. Az utolsó műtétemet Tőrös Péterrel végeztem el Dorogon. A beteg a sógorom volt és a gyomrát rezekáltuk. Azóta csak álmomban fogok a kezembe szikét, az utóbbi időben egyre többször. Mégis azt kell mondjam, semmit nem bántam meg, úgy érzem döntéseim helyesek voltak.”

András! Nyugodj békében!

Osvai László dr.