A KOLOS KÓRHÁZ AZ I. VILÁGHÁBORÚ KIROBBANÁSAKOR

1914-ben Esztergomban látszólag semmi sem utalt arra, hogy ebben az évben kitör az I. nagy világégés. Az akkori újságokból csak utólag bogarászható ki, hogy Esztergom egészségügyét nem érte váratlanul a háború kirobbanása.

1914-ben a Duna befagyott Esztergomnál, és gyalogosan át lehetett sétálni Párkányba, de a békeévek sokak számára folytatódni látszottak:
Beszélő mozi előadás volt a Fürdő Szállóban. Március 15-én Krasz András pilóta látványos bemutatóra készült. Eddig 36 vidéki városban mutatta be tudását. Fejenként 2 korona 60 fillérért az esztergomiak is megtekinthették volna a levegő akrobatáját, de a bemutató a nagy szél miatt elmaradt. Marx Antal fogászati műtermét a Fürdő Szállóval szembe helyezte át, és Székely Kornél is Budapestről 1 hónapig újra rendelt. A köztiszteletnek örvendő dr. Áldori Mór 40 éves orvosi működése után királyi tanácsos lett. Ilyen és ehhez hasonló hírek jelentek meg a helyi sajtóban.

És mégis!

Februárban a Magyar Vörös Kereszt Egyesület önkéntes ápolónői tanfolyamok megtartására hívta fel az országot. Az esztergomi szervezet – mely 1903. szeptember 1-én alakult meg – gyorsan reagált a felhívásra. „Kérelem Esztergom honleányaihoz” című felhívásukban leírták, hogy a cél „egy netán kitörendő háború esetén az önként jelentkező nemes lelkű ápolónők oly előzetes képzésben részesüljenek melynek birtokában” a rájuk váró feladatokat minél jobban meg tudják oldani. A kiáltványt Vimmer Imréné elnöknő, és Meszlényi Pál elnök írta alá.

A kezdeményezést a kórház is felkarolta. Gönczy Béla, Berényi Zsigmond és Hamza József tevékenyen részt vett a szervezésben. Az első gyakorlati bemutatót Huszár doktor tartotta a kórház műtőtermében március 23-án. Az érdeklődés óriási volt, 69 nő jelentkezett az első felhívásra.

1914. június 28-án a város közgyűlése még nem foglalkozott a háborúval.
Koszorút küldtek Kossuth Ferenc sírjára, aki Esztergom díszpolgára volt. 1 200 korona kegydíjat adományoztak a „testi gyengeség és betegség miatt teljesen kereset és munkaképtelen”, vagyonnal nem rendelkező korábbi polgármesternek, Helcz Antalnak. Az idős úr, elismert személyisége maradt a polgármesterségről való lemondása után is Esztergomnak. A kegydíjról is úgy határoztak, hogy az „a felsőbb hatósági jóváhagyás bevárása nélkül a tanács által nyomban hajtassék végre.”

Ugyanezen az ülésen a Kórházbizottság javaslatára, Áldori beterjesztésében a Kolos Kórház bővítéséről és az érseki Vörös Kereszt Kórház közkórház céljára való felhasználásáról is tanácskoztak:
…„felkéri Ő Eminentiája a Bíboros Hercegprímás Urat, kinek az érseki Vörös Kereszt Kórház átengedésében ismét megnyilvánult kegyes hajlandóságáért és megbecsülhetetlen értékű jóakaratáért a város Képviselőtestülete őszinte köszönetét fejezi ki, hogy a m.kir.Belügyi kormánynál úgy az államsegély nyújtása, mint az érseki kórház használatba vételére vonatkozó szerződés jóváhagyása ügyében magas befolyását érvényesíteni kegyeskedjék.”

Tehát már ekkor felmerült az a terv, hogy egyesíteni kell a két kórházat.

3 nap múlva azonban eldördültek Gavrilo Princip golyói Szarajevóban. Rövidesen megszületett a Monarchia ultimátuma, mely eleve olyan feltételeket szabott, amelyeket maradéktalanul teljesíteni nem lehetett. Miután az ultimátumot Belgrád július 25-én csak részben fogadta el, a Monarchia július 28-án hadat üzent Szerbiának.

Augusztusban szinte mámoros hangulatban teltek a napok Esztergomban. Mindenki örömmel fogadta a király döntését. Az utcák felvonulásoktól és jelszavaktól voltak hangosak:

„Mégis szemtelenség
Mit csinál a szerbség.
Ránk ölti a nyelvét
A kutya keservét.
Préseld ki a lelkét.”

Ugyanakkor felelős intézkedések is történtek. Augusztus 6-án újabb ápolónői tanfolyam indult a gimnázium dísztermében. A 2 kórház egyesítése elmaradt, de döntöttek arról, hogy augusztus 20-ig a Vörös Kereszt Kórházat 100 ágyra felszerelik a szükséges berendezésekkel. Ezt a munkát Seyler Emil kezdte szervezni.

A Vörös Kereszt Egyesület gyűlésén, augusztus 13-án bizottságot hoztak létre, melynek elnöke Machovits Gyula kanonok, igazgatója Seyler Emil, főorvos tagjai: Gönczy Béla, Áldori Mór, Berényi Gyula és Vándor Ödön lett. Az alorvosok részéről Hamza József és Schleiffer Mátyás vett részt a munkában.

Schleiffer Mátyás júliusban kapta meg a diplomáját és szülővárosában telepedett le. A bizottságnak szigorló orvos tagja is volt Péter Imre személyében. Az ő javaslatukra kórházat rendeztek be a főgimnáziumban, a ferencesek székházában, és a Szent Anna zárdában. Intenzív munka indult meg Esztergom-Kertvárosban is, ahol a katonaság egy óriási fogolytábor kiépítését kezdte meg. A létesítményt 100 000 fogoly befogadására tervezték.

Augusztus végén 50 fő részére Párkányban szereltek fel ideiglenes kórházat, melyet a község tartott fenn.  Itt Wertner Mór volt a vezető orvos, Kuffler Hugó a segítője és Schatz Irénke és Dávid Irénke kisasszonyok, mint ápolónők várták a sebesülteket.

Szeptember végén megnyitották a Kolos Kórház fiókkórházát is. A város a kórház mellett álló, a tulajdonát képező un. Ivanovics féle házat / ma Petőfi Sándor u.22. / engedte át erre a célra. Sokan fogtak össze, hogy ez az intézmény létrejöjjön. Eggenhofer Aladár százados és Gajárszky József főhadnagy a katonai hatóságoknál kieszközölték, hogy a szükséges felszerelést a fiókkórház megkaphassa és a katonai vezetés még 4 egészségügyi katonát is bocsátott a Kolos kórház rendelkezésére.  A Vörös Kereszt Egylet megbízásából Gönczy Béláné irányításával a „kórházban alkalmazott hivatásos ápolónők mellé önkéntesek lettek beosztva.
Gönczy Béla azt kérte a csapatkórház vezetőitől, hogy csakis műtétet igénylő sebesülteket küldjenek a Kolos Kórházba. Jól működően szabályozták a sebesültek ellátását a katonai és a közkórház között.
Nem volt indokolatlan a gyors és alapos felkészülés. Rövid időn belül megindultak Esztergom felé a hadifoglyokat és a sebesülteket szállító vonatok.

Osvai László dr.