BESZÉLGETÉS DR HUNYADI MÁTYÁSSAL!

Dr. Hunyadi Mátyást otthonában kerestem fel. Beszélgetésünk aktualitását az adja, hogy Pilismarót családorvosa a napokban tölti be 75. születésnapját. Isten éltessen sokáig! Azt mondják az idősödő emberek a régmúltra részletesen emlékeznek. Mik az első képeid az életedből?
 

-Pilismaróton születtem és a II. világháborúból vannak az első emlékképeim. A szobi hidat bombázták a szövetségesek és több bomba is célt tévesztett. A kertünket is érte találat. Ezek a képek máig megmaradtak bennem.
Ifjúságodról kérdeznélek.
-Emlékszem, hogy a szolgálati lakásunkból ki kellett költöznünk. Egy falusi család fogadott be minket, akiknél 6 hónapig éltünk. 6 és féléves voltam, amikor elkerültünk Pilismarótról Püspökszilárdra. Édesapámat erdőgondnoknak oda helyezték. Általános iskolámat itt, a középiskolát pedig a váci piaristáknál végeztem el. 1958-ban felvételiztem az orvosegyetemre.
Miért választottad az orvosit?
-Őseim 3 generációra visszatekintve erdészek, vagy nagy vadászok voltak. Én megszakítottam ezt a sorozatot. A gimnázium 3. osztályában még építészmérnök akartam lenni. Ott a faluban, ahol éltünk nem volt orvos. Több baleset is történt akkoriban és a sérülteket mindig nálunk kötöttek ki. Édesapám segített rajtuk. Valahogy innen eredhetett a gondolat, hogy jó segíteni az embereken. Öröm volt látni az arcokat, ahogy megkönnyebbültek a segítség után. Talán ez vitt arra, hogy az orvosira jelentkezzek. Fizikából és biológiából kellett felvételiznem. Mindig reál érdeklődésem volt, a fizika nem jelentett problémát, biológiából kellett külön készülnöm.
Az egyetemi évek milyen nyomot hagytak benned?
-Olyan nagy professzorok oktattak, mint Kis Ferenc anatómus, Donáth professzor, Magyar Imre, Harangozó professzor. Ugyanakkor egy szak után sem éreztem különösebb elhivatottságot. Mindig falun éltem és mindig azt terveztem, hogy falusi körzeti orvos leszek.
Mikor vetted át a diplomádat?
-1964-ben kaptam meg a diplomámat és elkerültem a II. Belklinikára. Nem sok időt töltöttem ott el. A kórtermembe került ugyanis a Nógrád megyei tisztifőorvos. Összebarátkoztunk. Ő mondta el, hogy Érsekvadkerten új körzetet alakítanak ki és arra kért foglaljam azt el. Nem kellett sokáig győzködnie. Elmentem megnéztem a falut. Nagyon megtetszett. 11 évet töltöttem ott el. Akkor én voltam a legfiatalabb orvos a környéken. Rengeteget helyettesítettem, Volt egy csatolt községem is. Napi 200 beteget láttam el reggel 8-tól este 8-ig.Mindent meg kellett csinálnom. Szülést vezettem le, fogat húztam, kisműtéteket végeztem. Jó iskola volt.
Ma már egészen más a családorvosi munka.
-Az a baj, hogy ma az ember azt nézi, csak olyat csináljon, amiből nem lehet baja. Egyre több az orvosper. Mindenki fél, ha valamit hibáz, akkor bírósági ügy lesz belőle. Ezzel a szakma elveszti a szépségét,  a lényegét. Akkoriban ilyesmikre nem gondoltunk.
Hogyan kerültél vissza szülőfaludba?
-Megüresedett itt a körzeti orvosi állás A húgom, a tanácselnök és a tanácstitkárral  jött el hozzám és azt mondta: a hív a falu. Hosszú ideig töprengtem, végül is jöttem.
Mikor történt ez?
-1976-ban.36 éve vagyok itt Pilismaróton.  Amikor idekerültem még Dömös is hozzám tartozott. Együtt a 2 falú 3000 lakost jelentett. 12 év után kapott Dömös is körzeti orvost. Ettől kezdve könnyebb lett a munkám.
Pilismaróton te mindenkit névről ismersz!?
-Mindenkit ismerek. Van olyan család, ahol 3 generációt kezelek. Jól esik végigsétálni a falu utcáján. Mindenkivel tudok pár szót beszélni. Gyermekeim Szentendrén élnek. Mondják sokszor, hogy menjek hozzájuk. Nekik szoktam mondani, ha én itt kilépek a kapun, mindenki az ismerősöm. Szentendrén olyan lennék, mint egy turista. Itt szeretnék élni majd akkor is, ha abbahagyom a munkát.
Nem vonzott a kórházi munka?
-Kényelmi szempontból jobb lett volna ott dolgozni. Régen a körzeti orvosi ügyeletekre is be kellett kapcsolódnunk. Ma ezt már vállalkozás végzi, és ez nagy könnyebbséget, jelent. Jól esett 1-1 hétre bejárni az esztergomi kórházba. Mindig tanultam ott, de a falusi munka hiányzott volna. Sokat jártam és járok ma is továbbképzésekre. Már nem kellene pontokat szereznem, de minden hónapban elmegyek az egyetem háziorvosi továbbképzéseire
Milyen volt a kapcsolatod a kórházi kollegákkal?
-Amikor idekerültem azzal kezdtem, hogy körbejártam a kórházi osztályokat és bemutatkoztam. Akkoriban olyan nagy nevek fémjelezték az esztergomi kórházat, mint Leel-Őssy tanár úr, Mátyus Lajos, Lélek István, Mohos Iván, Kárpáthy László, Mohos Zoltán. A fiatalabbak közül Zámbori János, Sörös Jenő, Dinnyés Józsi, Perényi Pisti vagy Pák Gábor. Velük sokáig családi, baráti kapcsolatban voltam és összejártunk. Ma már csak a gyógyszercégek által rendezett összejöveteleken találkozunk.
Kérlek, ossz meg velem egy emlékezetes esetedet hosszú orvosi pályádról!
-Sok  van, de a mai napig is élénken emlékszem egy érdekes esetre, ami  Érsekvadkerten történt. A szódás lovaskocsival hordta az árút, és szeretette az italt. Este hazamenve kifogta a lovakat és beesett a lovak el. Ezek úgy rúgták meg, hogy a szemöldöktől a tarkójáig lefordult a fejbőre. Nem akart kórházba menni. Nekem kellett visszavarrni a skalpját.  Élénken emlékszem az első szülésre is, amit levezettem.
Mi a titkod, hogy ha valaki rád néz, 20 évvel fiatalabbnak gondolhat?
-Aktív életet élek, Rendszeresen túrázok. Ha az időjárás engedi, kerékpározok, 60-80 kilométereket tekerek. Télen sokat síelek Ausztriában. Hetente 2x pinpongozok. Tavaly még a megyei bajnokságban csapattag voltam. Ma is járok edzésekre. A kertemet is magam művelem.
Gyermekeidről, családodról megtudhatunk valamit?
-Egyik gyerekem se lett orvos. 2 gyermekem több diplomás. Lányom humánmenedzser, pedagógus. A Zeneakadémián végzett tánc és ének szakon. Fiam ökológus, környezetvédő vállalkozása van. Unokáim közül a legnagyobb 8. osztályos, a kisebbik is Szentendrén jár a református gimnáziumba.
Hogyan látod napjaink egészségügyét?
-A magyar egészségügy helyzete szomorú. Mindez az alulfizetettségre vezethető vissza. Az orvosképzésünk hihetetlen jó. A fiatalok nem azért nem maradnak itthon, mert nincs meg a szakmai előrelépés lehetősége, hanem mert nem tudnak olyan szinten élni, mint a társadalom más rétegei. A bank és a pénzügyi szférára gondolok. Huszonévesen többszörösét keresik egy öregedő orvos fizetésénél. Az emberekből lassan kihal a hivatástudat, minden a pénz körül forog. Befele fordulnak az emberek. A régi baráti kapcsolatok fellazultak.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy egy elégedett 75 éves kollegával beszélgethetek!
-Igen. Soha nem voltak extra nagy igényeim. Nincs nyaralóm a Balatonon vagy az Adrián. Gyermekeimmel optimális a kapcsolatom, ez erőt ad nekem. Ha újra kezdhetném, akkor is ugyanezt csinálnám. Idén nagy és megható ünnepség keretében az egyetemen több társammal együtt megkaptam az aranydiplomámat.
Gratulálok! Köszönöm a beszélgetést! Isten éltessen sokáig!

Osvai László dr.