BESZÉLGETÉS KEGYE ADRIENNE DOKTORNŐVEL

A minap kezembe került egy könyv, aminek a címe meglepett: „Pszichoszociális onkológia”, és még egy meglepetés is ért. A szerzők között olvastam kórházunk doktorának – Kegye Adrienne-nek a nevét.

Nem csak kollegák olvashatják ezt a riportot, úgyhogy arra kérem. röviden definiálja: mi is az a pszichoszociális onkológia?
-A kollegák számára ismertebb szavak a „pszichoonkológia” vagy az „onkopszichológia”. A pszichoszociális onkológia ezekkel azonos jelentéskört határoz meg. Könyvünkben azért választottuk ezt a fogalmat, mert jól kifejezi azt a teljes körű ellátást, amely magába foglalja a betegek fizikai és funkcionális jóllétén túl a pszichés, a kognitív, a szociális és a spirituális jóllétét is, valamint az ennek elérése érdekében végzett közös, multidiszciplináris és integratív munkát.
Hogyan született ez a könyv?
-A könyv ötlete pár évvel ezelőtt született meg és olyan szerzőtársakkal dolgoztam együtt, akik az onkológiai ellátásban dolgozó, tapasztalt szakemberek. Mind a szerzőtársak, mind a kiadó elkötelezett a rosszindulatú betegség kapcsán létrejött pszichológiai és szociális problémáknak az onkológia gyakorlatban való integrált kezelése iránt. Fontosnak tartottuk egy olyan könyv megszületését, ami megismertetné az általunk legfontosabbnak tartott tudnivalókat, a pszichoszociális támogatása során alkalmazott fogalmakat és a mindennapi gyakorlatot. A betegellátásnak ezt a részét szeretnénk közelebb vinni a daganatos betegekkel foglalkozó kezelőorvosokhoz. Nem csak az onkológusokhoz, hanem a háziorvosokhoz, pszichológus, pszichiáter kollegákhoz és a szakdolgozókhoz is, hogy a pszichoszociális problémákkal küzdő beteg ezen a téren is megkaphassa a megfelelő segítséget. Munkánk során, konferenciákon, képzéseken azt tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb az igény a betegség integrált kezelési lehetőségeinek a megismerésére.
Hol van a helye a pszichoszociális onkológiának az orvoslásban?
-Az 1980-as években alakult meg az első pszichoonkológiai team az Onkológiai Intézetben és azóta az onkológiai betegek pszichoszociális ellátása folyamatosan fejlődik. A 2002-ben megalakult Magyar Pszichoonkológiai Társaság munkája is jelentősen hozzájárult a lassú, de folyamatos szemléletváltáshoz, mely a rákbetegek kezelésében megnyilvánul. 2006-ban az új Magyar Nemzeti Rákkontroll Program kimondta, hogy az onkológiai centrumokban, osztályokon és gondozókban elérhetővé kell tenni a pszichiáter, pszichológus szakembereket a rákbetegek pszichoszociális problémáinak kezelésére.
Hogyan lett a téma szakértője?
-Az egyetem befejezése után sugárterapeuta-onkológusként kezdtem dolgozni. Azt tapasztaltam, hogy a betegek igénylik, hogy beszélhessenek a problémáikról. A napi gyakorlatban az onkológiai osztályokon és ambulancián nagyon rövid idő áll rendelkezésünkre, hogy a beteg vizsgálatán, kezelésén túl erre is odafigyeljünk. Munkám során egyre hangsúlyosabb lett elhivatottságom a daganatos betegek és családtagjaik lelki támogatása, gondozása iránt. Kerestem a lehetőségét, hogyan lehetne minél hatékonyabban segíteni, beszélgetni a betegekkel. Így jutottam el a sugárterápiától a pszichoterápiáig. 1997-ben lettem sugárterapeuta szakorvos, és 2009 óta pszichoterapeuta szakorvos is vagyok. A két szakterület együttes ismerete és alkalmazása lehetővé teszi, hogy a speciális és komplex onkológiai ellátással együttműködő, ahhoz rugalmasan illeszkedő, egyénre szabott tanácsadást, lelki támogatást és kezelést adhassak a daganatos betegek és családtagjaik számára.

Végsősoron, kinek ajánlja a könyvét?
-Mindenkinek, aki onkológiai beteggel foglalkozik. Számos kérdést tárgyalunk benne a betegséglefolyás pszichoszociális sajátosságaitól a támogatás módszerein, terápiás lehetőségeken túl, a kiegészítő kezelések, mint a gyógytorna, dietetika kérdésein át a kommunikációig és a burnoutig. Azt gondolom, hogy az egyetemi hallgatóktól a gyakorló orvosokig mindenki hasznosan forgathatja a könyvet. Nagy segítséget jelent, ha a diagnosztikai és kezelési folyamatok során felmerülő igények, panaszok, tünetek esetén a kezelő orvos tájékozott, és szakemberhez tudja irányítani a beteget. A betegek lelki, érzelmi, szociális jólléte pedig visszahathat az onkológiai kezelésekkel való együttműködésükre és ezáltal annak eredményességére is.
A könyv jó szívvel való ajánlása után, szeretném bemutatni a szerzőjét Most a Vaszary Kolos Kórházban beszélgetünk. Mióta dolgozik nálunk?
-2010 júliusa óta dolgozom a kórházban, az Onkológiai rehabilitációs és hospice osztály akkori osztályvezetője, dr. Pádi Éva hívására. Nagy öröm volt számomra, hogy egy nagyon jól működő team tagja lehettem.
Beszéljünk a pályafutása korábbi szakaszáról is.
-1993-ban végeztem a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán és sugárterapeutaként kezdtem el dolgozni az Uzsoki utcai Kórházban, a Fővárosi Onkoradiológiai Központban.
Egy medika, miért választja a sugárterápiát?
Érdekelt a radiológia és a belgyógyászat is. Ebben a szakmában benne volt a képalkotó technika, a diagnosztika és a terápia is. Izgalmas, összetett munka volt, az onkológia pedig rohamosan fejlődő tudomány.
Nem sajnálja, hogy otthagyta az Uzsokit, hisz az azóta a sugárterápia kiemelt helye lett.
-Büszke vagyok rá, hogy ott kezdtem a pályámat. Kitűnő kollegák között dolgozhattam, tanulhattam és kaptam meg az alapokat a munkámhoz. A mai napig szívesen gondolok rá.
Miért választotta annak idején az orvoslást élethivatásának?
-Mindig emberekkel szerettem volna foglalkozni. Ha visszatekintek középiskolás koromra, mindig érdekelt az emberek élete, szerettem velük beszélgetni. Egy időben érdeklődéssel fordultam a gyerekgyógyászat felé is, de az egyetem alatt eldőlt, hogy sokkal inkább a felnőttek gyógyítása felé orientálódok.
Hol van a sikerélmény a pszichoszociális onkológiában?
-Sikerélmény a munkámban, amikor aktuálisan tudok valakinek segíteni, hogy a nehéz kezeléseket jobb közérzettel tudja végigcsinálni, vagy a hospiceban lehetőséget adni a betegnek, hogy méltósággal és a lehető legjobb életminőséggel élhesse végig az életét. A hospice ellátásban végzett munkám mottója Cicely Saunders-nek, a hospice mozgalom megalapítójának gondolata: „Ön az élete utolsó percéig fontos nekünk. Mi nemcsak azért fogunk mindent elkövetni, hogy békében halhasson meg, hanem, hogy mindvégig emberhez méltóan tudjon élni.”.

Ha felmegyünk az internetre minden héten azt olvashatjuk, hogy meg van a rák ellenszere. Mi a véleménye erről a jelenségről?
-Ez egy nehéz kérdés és komoly feladat számunkra, segíteni a betegeknek megtalálni, hogy a számtalan információ közül melyek azok, amik a betegséggel való megküzdésük, gyógyulásuk szolgálatába állítható. A kezelőorvosoknak nincs mindig idejük, lehetőségük, hogy ezekben a kérdésekben részletes tájékoztatást adjanak. Azt gondolom, hogy ebben a legnagyobb segítséget a civil szervezetek tudják nyújtani. Az ő honlapjaikon mindig találhatók hasznos és pontos információk az újdonságokról és azokról a kiegészítő és alternatív kezelési módokról is, amik hatásosan beilleszthetők az onkológiai kezelésbe.
Hogy érzi magát Esztergomban?
-Szeretek itt dolgozni, bár a lehetőségek sokat változtak, mióta idejöttem. Az onkológiai rehabilitáció helyén krónikus belgyógyászat működik, de a 10 ágy hospice megmaradt. A heti egy napra szűkített időben hangsúlyosabb lett az onkológiai ambulancia keretében végzett tevékenységem, ahol a daganatos betegség bármely szakaszában lévő betegek és hozzátartozóik is jelentkezhetnek a betegséggel való megküzdés során felmerülő érzelmi problémáikkal és nehézségeikkel.
Végezetül megtudhatunk valamit a magánéletéről?
-Budapesten élek, férjem a Jahn Ferenc Kórház Urológiai Osztályán főorvosként dolgozik, kislányunk 9 éves. A szakmai munkámról még annyit mondanék el, hogy keddenként Esztergomban, a hét további részében csütörtökönként a Nyírő Gyula Kórház -OPAI Pszichoonkológiai Ambulanciáján, valamint otthoni hospice ellátásban, illetve magánrendelés keretében is dolgozom. A Magyar Onkológiai Társaságnak tagja, a Magyar Pszichoonkológiai Társaságnak és a Magyar Hospice Palliatív Egyesületnek vezetőségi tagja, 2013 óta a Semmelweis Egyetem Doktori iskolájának hallgatója vagyok.

Köszönöm a beszélgetést és gratulálok a könyvéhez!

Osvai Láászló dr.