BESZÉLGTÉS DR. BALÁZS GERGŐ FŐORVOS ÚRRAL!

Egy kicsit megkéstünk a Sürgősségi Osztályunk vezetőjének bemutatásával, amiért elnézést kérek dr. Balázs Gergő főorvos úrtól.

Hogyan kerültél a Sürgősségi osztály élére?
-Az Intenzív Osztályról, - ahol már 2 és ½ éve dolgoztam - kerültem a Sürgősségi Osztályra. Nem volt könnyű döntés, de nem bántam meg, ma is jó választásnak tartom. Egyrészt rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, másrészt a kórháznak nagy szüksége volt arra, hogy valaki felvállalja ezt a feladatot. A főigazgató úrral megbeszéltük, hogy nem végtelen időre mondtam igent. Nem  sürgősségi szakember vagyok, hanem intenzíves. Volt már 2 másik kórház, ahol dolgoztam Sürgősségi Osztályon is, tehát szert tettem már némi tapasztalatra.
Mikor jöttél Esztergomba és miért?
-Már 3 és ½ éve jöttem ide a Dél-pesti Kórházból. Megházasodtam és feleségemmel Pilisvörösvárra költöztünk. Onnan a Dél-pesti Kórházba utazgatni naponta igen körülményes lett volna.
Mennyi ideig dolgoztál a Dél-Pesti Kórházban?
-3 éven keresztül. A rezidensképzésem a Szent-János Kórházban történt, szakorvossá pedig a Dél-pestiben váltam.
Hogyan jutottál el az orvosegyetemig?
-Középiskolámat Vácott a piaristáknál végeztem el. Ott nem volt erős a biológiaoktatás és képzés, de az előkészítő különórák megadták a lehetőséget, hogy sikeresen felvételizzek a Semmelweis Egyetemre. Családi indíttatásom is volt. Édesanyám testvére orr- fül-gégész volt a Honvéd kórházban, és az ő fia pedig sebész-érsebész lett.
Egyetemi éveidből kikre emlékszel vissza?
-Az egyetemi éveimet talán úgy tudnám összefoglalni, hogy nagy kaland volt. Pénzes professzor úrnak és beosztottjának, Mohácsi Krisztinának nagy szerepe volt abban, hogy az aneszteziológiát választottam a végzés után.
1 év eltelte után, amit vezetőként töltöttél a Sürgősségi Osztály élén,  adnál egy rövid értékelést?
-Azt gondolom, hogy az egész országban vannak gondok a Sürgősségi Osztályokkal. Ezek döntően személyi problémák. Kevés a sürgősségi szakorvos. Nálunk sincs ez másként.
Lehet –e csapatot építeni? Van-e közössége a Sürgősséginek?
-Úgy gondolom, hogy többször ez mentette meg az osztályunkat. Ápolónőink, adminisztrátoraink, akik javarészt korábban a traumatológia és sebészet ambulanciáján dolgoztak, egységes kis csapatot alkotnak a mentős kollegákkal együtt. Lassan harmonizálódik a régiek és az újak közötti arány. Az orvosok szerveződése részben Kurinyec Gabriella doktornő ismerőséiből alakult, illetve néhány fővel és is gyarapítottam ezt a kis csapatot. Az, hogy ismeretségen alapulva szerveződtünk, a kohézióban és az együtt maradásban sokat segített.
Milyen a viszonyotok a kórház többi osztályával?
-Nem teljesen zökkenőmentesnek, de jónak, elfogadhatónak tartom. A konfliktusokat át kell beszélni az egyes esetek kapcsán. Ezek meg is történnek és mivel más osztályokról is jönnek kollegák, akik segítenek nekünk, így olajozottá válik a kapcsolatunk.
Volt egy időszak, amikor az ügyeletek beosztása nagy nehézségekkel járt? Javult mára ez a helyzet?
-Ez a mai napig nagy problémát jelent, annak ellenére, hogy korábban 2-2 fő orvos dolgozott az osztályon egyszerre. Ma már éjszaka csak 1 és nappal a traumatológusok besegítése mellett szintén 1 orvosunk dolgozik. A minimum feltételek nem ezt követelik meg.
Ha korlátlan lehetőségeid lennének anyagilag és a szervezésben: mi mindent változtatnál meg?
-Több dolgot. A legtöbb panasz azért érkezik, mert viszonylag sokat kell várakoznia a betegnek. Igazából azonban a súlyos betegek közül soha nem érkezett panasz.
A laikusok azt hiszik, hogy a sürgősségin azonnali ellátás van.
-Nem erről szól a történet. Nekünk ki kell választani a beérkező betegek közül azokat, akik sürgős ellátást igényelnek. Tehát nem minden beérkező beteg ellátása sürgős, hanem bizonyos súlyossági fokban mérve akut. Amikor ezeket kiválasztjuk, a többieknek várakozniuk kell. Ez okozhat nézeteltérést a betegek hozzátartozói és az ellátók között.
Visszatérnék a változtatások kérdésére.
-Megkísérelnék több kollegát alkalmazni. Az együttműködés, a közös munka, az esetek megbeszélése, a várakozás megrövidülése, nagy fokban segítené munkánkat.. .Ha lenne arra lehetőség, hogy a képzéssel is foglalkozhatnánk, ez emelné a munkánk színvonalát. Ami nincs még igazán begyakorolva, az az igazán súlyos betegek ellátása. Ennek részben az is az oka, hogy az igazán súlyos betegekből kevés kerül az osztályra. Az egyértelmű súlyos szívbetegeket, a politraumatizált eseteket rögtön centrumokba viszik
Milyen az osztályod támogatottsága a vezetés részéről?
-A vezetés részéről van támogatás, de úgy érzem a lehetőségeik korlátozottak, szűkre szabottak. A leginkább a forráshiány a probléma. Ez az oka annak is, hogy nem 2, hanem csak 1 ember dolgozik műszakonként.
Hallani arról, hogy további változások jöhetnek az osztály életében. Pl. az alapellátási ügyelet ide integrálódik?
-A terv az, hogy a városi orvosi ügyelet beköltözne, úgy segítve a munkát, hogy egy beteget ne kelljen 2x megvizsgálni, ott is és itt is. Ennél nagyobb változások is szerepelnek a tervekben, de ezek még tárgyalás alatt állnak
Miről szólnak ezek a tárgyalások?
-A háziorvosi ügyeletet szervező cég fogja valószínűleg átvenni az osztály szervezését. Egyrészt tudnak plusz munkaerőt biztosítani, és ezzel országos probléma megoldásában vennének részt. Az új osztályvezetőt is ők fogják biztosítani.
Ez a kiszervezés a sürgősségi ellátásban egy elfogadott metódus?
-Több osztály működik így, kényszerből. Elfogadott ez a megoldás is.
Nem azt tervezed, hogy a SBO éléről mész majd nyugdíjba?
-Biztos, hogy nem. A megbízásom előtt beszéltem erről a főigazgató úrral. Egy átmeneti időszakra vállaltam ezt a feladatot. Visszamegyek aneszteziológusnak. Ígéretem van rá.
Miben látod az aneszteziológia szépségét?
-A fájdalomcsillapítás egy alapvető orvosi feladat, igen sok esetben ezt az aneszteziológus végzi. Ilyen kérdés kapcsán az ember fel tud idézni magában számos olyan esetet, ami emlékezetes sikert jelentett: Néhány hosszú, de eredményes újraélesztés. Ezek az esetek az ember munkájának, szolgálatának a szépségét jelentik.
Keresett az aneszteziológus egész Európában. Megfordult már a fejedben, hogy külföldre menj?
-Bennem egy viszonylag szilárd elhatározás van arra, hogy nem megyek külföldre. Nagyon rövid időre nem zárom ki. de van róla egyetemi tapasztalatom: Az utolsó évemet megkettőztem, és ½ évet Amerikában töltöttem tanulmányúton. Nem éreztem magamat jól, hiányzott az otthon. Nem voltak olyan barátaim, akikre építhettem volna. Szóval az életemet ott nem tudtam volna elképzelni. Ez így lenne minden bizonnyal Európán belül is.
Családodról elárulnál nekünk valamit.
-Nős vagyok. Egyelőre még gyermekem nincs. Ez a közeljövő tervei közt szerepel. Feleségem idén kezdett tanítóként dolgozni Vörösvárott, és közben végzi az ELTE német nemzetiségi tanítói szakát.
Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert kívánok pályád során.