DOKUMENTUMOK A KOLOS KÓRHÁZ MULTJÁBÓL 17.

Mielőtt párhuzamot vonnék a múlt és a jelen történései között, engedtessék meg, hogy egy 2002. október 1-i dokumentumot idézzek, melyet a kórház valamennyi főorvosa megkapott. Abban az időben a kórház főigazgatója dr. Sólyom Olimpia, orvosigazgatója pedig dr. Pák Gábor volt. Ma már kevesen emlékeznek ezekre az időkre, de ezt a „jelentést” az intézmény vezetése és valamennyi főorvosa olvashatta.
 

25-ből 4 év

25 éve dolgozom az esztergomi kórházban. A 100 éves kórház történetében ez a negyed század jelentős idő. Hát még egy ember életében! Élmények, történések, tanúságok. Persze mindez magánügy!

Az utolsó 4 év azonban közügyis, hisz az 1989-es választásokon, mint párton kívüli, de a FIDESZ által támogatott jelölt, tagja lettem a Képviselő-testületnek. Korábban már számos doktor tevékenykedett a város vezetésében. 1994-1998-ig 5 orvos képviselte az egészségügyet a Testületben. 1998-tól Antalics Mihály és jómagam maradtunk.
Esztergom Város Képviselő-testülete 1998-ban a kórházi ügyek tanácsnokává nevezett ki.

Járatlan voltam a képviselői munkában mégis sikerként könyveltem el, hogy az 1999-es költségvetési tárgyalások során meg tudtam győzni Könözsy László polgármester urat, hogy bár a kórház megyei fenntartásban van, Esztergom Város költségvetésében külön tételként szerepeltesse a kórház támogatására szánt összeget. A 10 MFT-os kezdeti tervemet a Testület 15 MFt-ban véglegesítette.
Ebből az összegből 6,2 MFT-t fordított a Város a Reumatológiai Osztály Dorogról való beköltöztetésérenek biztosítására, 3 MFt-t egy a megye által benyújtott altatógép pályázat önrészére. A gép természetesen a Vaszary Kolos Kórház Intenzív Osztályán működik ma is. Közel 1,1 MFT-ért az Idegosztály agyi ereket vizsgáló gépének további működéséhez járult hozzá. A nőgyógyászati, a a gyerekosztály és a tüdőgondozó1,5 MFT-ot kapott alapvető műszerek beszerzésére. A 2000. év fordulóján kezdeményezésemre 1.7 MFT-ot adtunk az informatika számára, de ugyanakkor sikerült az „évforduló” technikai biztosítására a megyétől is pénzt szerezni. 1 MFT-al támogatta Esztergom Városa a Vaszary Kolos Alapítványt, melyből a Röntgen Osztály informatikai ellátást fejlesztették.

Volt a kórház életében egy időszak 1999-ben, amikor először felvetődött, hogy a Vérellátó Állomást elhelyezik a korábbi helyéről. Tárgyalásokat folytattam a megyei és az országos Mentőszolgálat vezetőivel, annak érdekében, hogy a rendkívül rossz helyen levő esztergomi mentőállomás esetleg itt nyerhetne elhelyezést, a központi ügyelettel összevonva. A millennium ténye jó alapot jelenthetett volna a kérdés rendezéséhez. Sajnos a kórház akkori menedzsmentjének megváltozott vélemény alapján a kérdés lekerült a napirendről és a megoldás ma is várat magára.

1999 végén a környék valamennyi polgármesterét levélben, és többségüket személyesen is felkerestem azzal a céllal, hogy 0 2000.évi költségvetésükben jelenítsék meg a Vaszary Kolos Kórház támogatását. Részletes adatokkal érveltem. 1 évre visszamenőleg kigyűjtöttem, hogy az adott településről hány lakos vette igénybe a kórház ambuláns illetve fekvőbeteg ellátását
Hivatkoztam a kórház 100 éves centenáriumára, idézve az Esztergomi Lapok 1899. novemberi 1-ii számából:

„Örvendetes, hogy egynémely község saját tehetségéhez képest szívesen áldozott, de a végeredmény egyenesen elszomorító…16község egy krajcárt sem adományozott az új közkórházra… Mert az új közkórház elsősorban a vármegye betegeinek szolgál s a legtöbb segélyre szorult a községekből kerül ki. vagy talán a gazdag Nyerges-Ujfalú. a jómódú Köbölkúton, Muzslán és a szegény Párkányban egyáltalán nem szorulnak kórházi segélyre?! Az igaz, hogy az ilyen dolgot erőltetni nem lehet, de viszont lehetetlenség az is, hogy ha egyik másik nagyságos jegyző úrban egy csepp jóakarat van, hogy a község, mint erkölcsi testület ne áldozzon”…

Sajnos az önkormányzati törvény módosításáig ezek a kísérletek eredményt nem hozhatnak ma sem.
A Város 2000. évi költségvetését igen komoly erőfeszítések után lehetett csak megalkotni.
A költségvetési vitában 3 módosító javaslatom volt: - Emeljük meg a korábbi évhez viszonyított változatlan, kórház számára előirányzott támogatási keretet 15Mft-ról 20 MFT-ra
A kórházi kápolna építéséra biztosítsunk 2 MFT-t
A kórházi dolgozók megbecsülésére 1MFT-t különítsünk el.

Az első javaslatomat a Képviselő-testület elfogadta, a 3. –al kapcsolatban olyan kompromisszum jött létre, hogy egy közös közalkalmazotti alapból történik majd a kórházi dolgozók jutalmazása is.
2000 márciusában a képviselői keretemből a szakbizottságok támogatását is elnyerve márványtáblát avattunk dr. Feichtinger Sándor múlt századi kitűnő orvos, kórház és bankigazgató, neves botanikus emlékére.

Beterjesztésemre 2000 júniusában Esztergom Város Képviselő-testülete egy új kitüntetést alapított. A dr. Gönczy Béla nevével fémjelzett, 2 évente kiadásra kerülő díj, hívatott lesz a kiemelkedő teljesítményt nyújtó orvosok méltó elismerésére.

/A díjhoz a mindenkori minimálbér 10x-t jelentő összeg is társült/

Talán ekkor indult meg az a távolódás, ami köztem és a menedzsment között a későbbiekben élessé vált. A kórház vezetése ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy a Semmelweis ünnep az intézmény belső ügye, nem a városé. Ezért 2 külön Semmelweis napi ünnepség szerveződött. A kórházi vezetés a Gönczy Béla díjjal kapcsolatban is – általam ma is érthetetlen módon –különvéleményt hangoztatott. „ A Gönczy díjat nem tartjuk helyesnek, ilyet majd egy stabil kórház osztogathat.” / a díjat Esztergom Város  Képviselő-testülete adományozza!/
A díjat elsőként posztumusz dr. Mohos Zoltán kapta. Özvegye a város Semmelweis napi ünnepségén vette át.
Ugyanezen az ünnepségen köszöntöttük városunk díszpolgárát dr. prof. Leel-Őssy Lórántot, aki az orvostudományok doktora lett, és dr. Magyarsóki Ferenc főorvot nyugdíjba vonulása alkalmából, aki az egészségügyi és Szociális Bizottság vezetője volt.

A Képviselő-testület megbízásából 2000 tavaszán egy ad hoc bizottságot vezettem, azzal a céllal, hogy a kórháznak a megyétől való átvételének optimális idejére javaslatot tegyünk. Több tárgyalást folytattunk a megyei egészségügyi Osztályon, a kórház igazgatóságán és a Város Pénzügyi irodáján.

Az ad hoc bizottság javaslatát nagy többséggel fogadta el a testület:
„Esztergom Város Képviselő-testülete kinyilvánítja, hogy 2001. július 1-től vissza kívánja venni a Vaszary Kolos Kórház működtetését a megyétől, amennyiben a jövő évi költségvetésben annak biztonságos fenntartását, fejlesztését és irányítását meg tudja oldani, illetve a megyei működtetés során kialakult adósságterhet a kormányzati segítség mellett más forrásból is csökkenteni tudja. Ebben kéri a megye segítségét is. Így a kérdésben a végső döntést a 2001. évi költségvetés elfogadásával egyidőben kívánja meghozni.”

Sikeresen lobbiztam egy orvosi műszereket gyártó cég adókedvezményének megadásához. Ez a cég Esztergomban nagyarányú fejlesztésbe kezdett, melynek eredményéből kórházunk mind tárgyi, mind szellemi vonatkozásban sokat profitálhat!

Beterjesztésemre dr. Seres Zsuzsanna és később dr. Zámbori János is Pro Urbe városi kitüntetést kapott.
200. szeptember 2-án a kórház alapkőletételének 100. évfordulóján ötletem alapján, akkor reméltem hagyományőrző jelleggel – Gönczy Béla belvárosi temetőben levő sírját koszorúztuk meg. A várost a polgármester úr képviselte. A kórház vezetője nem vett részt a koszorúzáson.

Bár szeptemberben sor került a kórházi kápolna átadására, de a további építése és az ezzel kapcsolatos kérdések végleges rendezése még ma is előttünk áll.

Szeptember 30-án szervezésemben, a kórházban egykor dolgozó és városunkból elkerült vagy már nyugdíjba vonult orvosok találkozójára került sor a Technika Házában. Az ország több helyéről is érkeztek egykori esztergomi kollegák, akiknek jólesett a meghívás és reményüket fejezték ki, hogy 2 év múlva a kórház átadásának 100. évfordulóján újra találkozhatnak Esztergomban. / Ez a reményük nem vált valóra, hisz az egyébként sikeresnek mondható centenáriumi ünnepségekre nem kaptak meghívást./ Sajnálatos, hogy a kórház vezetése ezt a 2000-es rendezvényt sem támogatta az elvárható mértékben, a szakdolgozók megjelenését például kifejezetten megakadályozta.

2000  november az életemben, de a kórházéban is hozott fontos változást. A dorogi kórház KHT-vá alakult és véglegesen elvált Esztergomtól. Jó magam nem csatlakoztam a KHT-hez és visszakerültem Esztergomba. A szétválás előre látható volt, de a menedzsment úgy gondolta, hogy a Tüdőgondozó maradjon Dorogon és Esztergomban csupán csak egy tüdőgyógyászati szakrendezést szerveztek, melyhez a legelemibb feltételek is hiányoztak. Egy vetkezőből alakítottak ki számomra főorvosi tartózkodó helyet / 1,2x1,4 m területen/

Mint tüdőgyógyász főorvos „harcot” indítottam azért, hogy az 1928-ban alapított Tüdőgondozó Szent István városában ne szűnjön meg. Országosan egyedülálló módon szét volt itt verve a tüdőbetegek ellátása. Középtávon a tüdőgondozók számának csökkentésével kell majd számolnunk, de mint esztergomi képviselő miért asszisztáltam volna ahhoz, hogy az esztergomi lakosok járjanak Dorogra?

Az Egészségügyi Bizottság novemberben sokadszorra tárgyalta a Tüdőgondozó helyzetét, a tüdőbetegek ellátásának kérdését Esztergomban. Javasolta a Testület felé annak megoldását. Mint kórházi tanácsnok ennek megfelelően a novemberi rendes testületi ülésre 3 javaslatot terjesztettem be: „1. Adják a pénzt a kórháznak 2. reumatológiára lift 3. Tüdőszűrő állomás kialakítása, oda tüdőszűrő gép vásárlása

A kórház más prioritást állapított meg:”Ami fontos lenne: 1.Az SBO-t 2001. január 01-ig be kell indítani 2. telephely koncentrálás 3.alapvető műszerek, amelyek a betegellátást akutan veszélyeztetik”

A testületi ülésen a képviselők az Egészségügyi Bizottság által támogatva a tanácsnok javaslatát fogadták el.

Ezt követően 2x is rendkívüli főorvosi értekezletre került sor, ahol a menedzsment frontális támadást intézett a döntés és személyem ellen.
A főorvosi kar aláírásával hitelesített levélben fordultak a képviselőkhöz, a döntés megváltoztatása érdekében. 2 mondatot idézek a levélből:
„Meg tudja-e magyarázni választóinak, hogy a kórház számára elkülönített anyagi erőforrást szükségtelen, szakmailag nem indokolt célra használják fel”…
Kérjük a józanész – tulajdonosi felelősség – oldaláról közelítse meg a döntést és akkor nem lesz kérdés a választás”

A 2 rendkívüli főorvosi értekezleten történtekről csak a jegyzőkönyvből van lehetőségem idézni, / az egyik anyagát mellékelem / mivel – bár közvetlen érintve voltam és nevemet csupa kisbetűvel írták be a kórház történetébe, mint az intézmény árulója – az értekezletre nem kaptam meghívást!
Az értekezleten elítélték a döntést, hisz „A Képviselő-testület várospolitikai kérdésként kezeli / az esztergomiak tüdőgyógyászati ellátását /, hogy mindent visszaszerezzen Dorogtól.”

/folytatjuk/