EZÉRT KÖNYÖRÖG A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

Ahogyan arra a múlt héten fény derült, a kormány várhatóan megkezdi a fontosabb rendszerek átalakítását az önkormányzati választások után, beleértve így az egészségügyet is. A részletekről egyelőre nem sokat tudni, azonban a megkerülhetetlen pontokról nagyjából konszenzus van: legkésőbb jövőre mindenképpen megoldást kell találni a kórházi adósságok rendezésére, és egy fenntartható egészségügyi ellátórendszert kell kialakítani az alapellátás kibővítésével.
 

Forrás, forrás, forrás

Az egészségügyből forrást kivonni biztosan nem lehet, kizárólag forrásbővítésről lehet szó - véli Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgató-helyettese. Mint elmondta, ha nemzetközi összehasonlításban megnézzük az egészségügyi ellátásra fordított közkiadások GDP-arányos, vagy akár a központi költségvetéshez viszonyított mértékét, látható, hogy Magyarország mennyire le van maradva a régiótól a visegrádi négyen belül is. Abszurd gondolatnak nevezte az egészségügyre fordított kiadások megvágását.

Az EMK igazgató-helyettese szerencsés kezdeti lépésnek tartja Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár azon tervét, mely szerint ez év végén vagy jövő év elején lenullázzák a kórházi adósságokat - ez Sinkó szerint nagyjából 70-80 milliárd forintot jelent. Ha a kórházak likviditási helyzete rendeződött, a következő nagyobb kiadás, amit a kormánynak bele kell kalkulálnia a tervezésbe, az az egészségügyi dolgozók béremelése. Mint elmondta, az elmúlt években megkezdett egészségügyi béremelési hullám folytatására számítanak az egészségügyi dolgozók, amit talán még jövőre el tud tolni a kormány, azonban 2015-ben biztosan meg kell hozni az ezzel kapcsolatos döntést. Így összességében Sinkó szerint alsó hangon egy 100 milliárd forintos forrásbővítésre lenne szükség az egészségügyben, hogy a legalapvetőbb problémákat megoldják.

Hasonlóan vélekedik Rácz Jenő, a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház főigazgatója is, aki szerint mindenki számára teljesen nyilvánvaló, hogy ezzel a jelenlegi szolgáltatási csomaggal, ebből a jelenleg rendelkezésre álló forrásból nem lehet fenntartani a magyar egészségügyet. A főigazgató is nagyjából 100 milliárd forintra becsülete azt a többletforrás-igényt, amelyre szükség van ahhoz, hogy ne kelljen hozzányúlni a jelenlegi szolgáltatási csomaghoz - szerinte ezzel lehetne megakadályozni, hogy a kórházak újratermeljék az adósságukat. Mint elmondta, a forrásbővüléssel kapcsolatban folyamatosak az egyeztetések a Kórházszövetség részéről, mely javaslatokat tesz a probléma kezelésére. Ugyanakkor ennek kapcsán Rácz megjegyezte: nem az a cél, hogy a lakossággal fizettessék meg az egészségügy fenntartásához szükséges többletforrásokat, mivel annál ez az összeg sokkal nagyobbnak bizonyul.
 

Kérdésünkre Rácz elmondta, hogy a gyógyszerkassza 2011-es, majdnem 100 milliárd forintos megnyirbálása után, bár az folyamatos karbantartást igényel, de jelenleg jól működik, a vágás nem terhelődött át a lakosságra, mint ahogyan attól előtte féltek. Hozzátette, hogy további pénzkivonást a gyógyszerkasszából nem tud elképzelni, ennyi mindenképpen szükséges az ellátáshoz.

Az ellátórendszer reformja

Az ellátórendszerben is radikális változtatások végrehajtására van szükség ahhoz, hogy a kórházi adósságok folyamatos újratermelődését megállítsák - folytatta Sinkó Eszter orvos-közgazdász. Ehhez a szakember szerint elsősorban azt a kérdést kellene megoldani, hogy olyan betegek kerüljenek a kórházakba, akik valóban kórházi ellátásra szorulnak. Mint elmondta, rengeteg olyan embert is felvesznek a kórházi osztályokra, akik valójában nem odavalóak.

A magyar egészségügyi ellátórendszer egyik legnagyobb problémája Sinkó szerint, hogy jó néhány ellátás alulfinanszírozott, olyan mértékben, hogy még az adott ellátás átlagköltségét sem éri el az OEP biztosította térítés. Az EMK igazgató-helyettese szerint legalább az átlagköltségeket ki kellene fizetnie az államnak ahhoz, hogy megfelelően tudjon működni az ellátás. Ehhez szerinte az aktív kórházi ellátás ún. HBCs rendszerű finanszírozási technikájának megújítását kellene felvállalni, hogy az átlagköltség megtérüljön.
A HBCs alapú finanszírozás
Az egészségügy finanszírozásában az egyik legfontosabb fogalom a homogén betegségcsoportok (HBCs) rendszere (angolul Diagnosis Related Groups), amely a különböző ellátási eseteket finanszírozási csoportokba sorolja, először főcsoportokba, majd azon belül HBCs-kódokat kapnak. A besorolás annak függvényében történik, hogy az adott, egymással rokon ellátások mekkora szakmai-technikai ráfordítást igényelnek.

Ehhez kapcsolódik a HBCs súlyszám (HBCs pont), mint fogalom - ezt lehet ugyanis forintra váltani, amely összeg fedezi, vagyis amelynek fedeznie kellene az ellátás költségét. A súlyszám egy olyan elszámolási egység, ami megmutatja, hogy az adott beavatkozás költsége hányszorosa az átlagos költségigénynek. Ha az egyes HBCs esetek súlyszám összegét szorozzuk az aktuális súlyszám díjjal, akkor adódik az OEP díjazás összege. Magyarországon ilyen alapon kerül meghatározásra az aktív kórházi ellátás finanszírozása, azonban a finanszírozott betegségcsoportok bizonyos körére teljesítményvolumen-korlát (TVK) vonatkozik, vagyis csak egy bizonyos esetszámig (súlyszám-keretig) nyújt költségtérítést az állam - noha tavaly jelentősen bővült a TVK-mentes ellátások köre. (Az aktív kórházi ellátás alatt az általában rövidebb ápolási idejű, elsősorban a megbetegedés diagnosztizálására és terápiájára szolgáló ellátást értjük, ahol biztosított a beteg számára a folyamatos orvosi felügyelet, ápolás és gondozás.)

Az ellátórendszer nagyfokú átalakításának szükségességéről beszélt Rácz Jenő is, aki szerint különösen át kell gondolni a high tech eszközökkel kapcsolatos ellátásokat, illetve az azokhoz szükséges szakemberigényt, hiszen nyilvánvalóan ezeket a szolgáltatásokat nem lehet mindenhol biztosítani. Úgy véli, a kisebb kórházak esetében azok funkcióinak megváltoztatását kellene fontolóra venni.

Hatékonyabb alapellátást!

Sinkó felhívta rá a figyelmet, hogy természetesen azokat is el kell látni, akik nem kórházba valók. Szerinte sokan úgy kerülnek a kórházakba, hogy bár alapból nem oda valók, mégis, más nem képes ellátni oket. Úgy véli, a kórházon kívüli ellátásra szorulók rendkívül alulgondozottak. Mint mondja, a betegek sokszor tehetetlenül fekszenek otthon, és a háziorvos ma túlságosan leterhelt ahhoz, hogy jelen körülmények között bevállalja az otthoni gondozást, így nem is kerülnek be az ellátórendszer látókörébe, csak ha már állapotuk olyan szinten leromlott, hogy kórházi ellátásra szorulnak. Éppen ezért rendkívül fontos a kórházon kívüli ellátást megerősítése is, hogy tehermentesíteni tudja egymást a két terület.

Sinkó szerint az alapellátással kapcsolatban az is nagy probléma, hogy a háziorvos kevesebb funkciót lát el, mint amennyit valójában el tudna. Ennek megváltoztatásához elsősorban érdekeltté kellene tenni az alapellátásban dolgozókat is, hogy jobban kihasználják a kapacitásaikat. Mint elmondta, a háziorvosok is jelentősen alulfinanszírozottak, aminek megoldásához nyilván további pénz kell, azonban ha az érdekeltség kérdését megoldanánk, sokkal hatékonyabban folyhatna a betegellátás. Ennek kapcsán említette például a Svájci-Magyar Együttműködési Program keretében elindított Alapellátás-fejlesztési Modellprogramot, amit a hazai egészségügyi ellátás fejlesztésének az egyik fontos pilléreként tartanak számon. A program keretében többek közt növelnék az alapellátásban elérhető szolgáltatások körét, és új, megelőző szolgáltatásokat vezetnének be, illetve a krónikus betegségek gondozásának minőségét is javítanák - a szakember úgy véli, ez a kezdeményezés is minden bizonnyal nagyobb sikerrel járna, ha az alapellátásban dolgozók érdekeltségét is növelni lehetne.

Kórházi törvény

Sinkó ugyanakkor hozzáfűzte, hogy mindenekelőtt a kórházak helyzetét kellene tisztázni. Egyetért Zombor Gábor államtitkár azon kijelentésével, hogy a kórházi vezetőket "nem szabad kiskorúsítani", abban az értelemben, hogy nagyobb autonómiát és ezzel együtt felelősséget is kellene rájuk bízni. Úgy véli, nyilvánvaló, hogy a ma rendelkezésre álló források nem elegendőek a kórházak működtetéséhez. Szerinte egy kifejezett kórházi törvényre is szükség van az egészségügyben, amely valamilyen szinten kiemeli az intézményeket a költségvetési gazdálkodó szervek közül és meghatározza a kórházak autonómiájának szintjét és felelősségét.

Válságban a szakma

Az emberi erőforrások helyzete még egy nagy megoldandó kérdés a szakértő szerint, azonban úgy véli, hogy ez lecsitulhat, ha a plusz forrást biztosítja az állam. Megjegyezte, hogy a kormánynak nem szabad megfeledkeznie arról a súlyos helyzetről, amiben ma az egészségügyi szakma van Magyarországon. Felhívta a figyelmet arra, hogy ma is tömegesen hagyják el az országot az egészségügyi szakemberek - még ha nem is olyan ütemben, mint pár évvel ezelőtt, azért még mindig jelentős a kivándorlás. Úgy véli, hogy az egészségügyi szakma krízisben van, amely problémát sokkal komolyabban kéne vennie a kormánynak ahhoz, hogy az ellátórendszer megfelelően működni tudjon.
 

Összességében jól látszik, hogy az elmúlt négy év egészségügyet érintő átalakításai nem jártak átütő sikerrel, így bőven van még mit tenni az ellátórendszer működésének ésszerűsítése terén - talán éppen emiatt készül lépni a kormány is.
Brüsszel nyomására a vezető autógyártók kénytelenek alávetni magukat az egyre szigorodó károsanyag-kibocsátási... 

Rigó Anita
2014. szeptember 30. 

Forrás: Portfolio.hu