SEMMELWEISRE EMLÉKEZVE

A Vaszary Kolos Kórház idei Semmelweis ünnepsége néhai Szontagh Csaba igazgatónkat idézte, amennyiben a kultúra, a művészet rövid ideig beköltözött a Fresenius Központba. Mindez dr. Farkas Elek főorvos úrnak volt köszönhető, aki nem először bizonyította kivételes zenei ismereteit, amikor Semmelweis korának zenéjéről tartott előadást.
 

Engedtessék meg ezekután, hogy az ekor-lap is röviden megemlékezzen az egyik legnagyobb magyar orvos születésnapjáról:

Hippokratész és Semmelweis Ignác

Elődeink közül azokat tartjuk nagy embereknek, akik tevékenységükkel jelentős hatást gyakoroltak saját korúkra, ugyanakkor munkásságukkal a jövő számára is üzenetet hordoznak. Ezt az üzenetet persze a későbbi korok sajátosan aktualizálhatják, de ez nem kérdőjelezi meg a „nagy emberek” elismertségét, példamutatását
Hippokratész az orvostudományok atyja!
Kosz szigetéről i.e. 470-ből üzen 2014-ben élő kollegáinak. Természetesen sok esetben a mai nyelvre kell átírni és aktualizálni a századokkal ezelőtt megfogalmazott gondolatokat.
Önkényesen szeretnék kiragadni 1-2 mondatot a számunkra örökségként leírtakból.
Nil nocere – Nem ártani!
Peternák Gusztáv alkotása – a fenti gondolat bronzba öntötten - díszíti a Vaszary Kolos Kórház belgyógyászatának egyik bejáratát, melyet még az egykori osztályvezető dr. Szontagh Csaba „rendelt meg”.
Természetesen ez a hippokratészi alapelv nem csak a belgyógyászatainkra vonatkozik. Nyugodtan kitehetnénk az egykor oly díszes kórházi kapunkra is, vagy ha ez hivalkodásnak tűnne, akkor az egykor Eggenhofer-villára, melyben ma az igazgatóság működik.
A „nem ártani” - hosszan lehetne fejtegeteni, magyarázni.
Az ember első gondolata az, hogy ez természetes hisz nincs, nem lehet, olyan orvos, aki rosszat akarna betegének, de ha a fogalmat kiterjesztjük nemcsak az orvos-beteg, hanem az orvos-orvos kapcsolatra is, bizony sok példát tudnánk sorolni, hogy megszegjük ezt a hippokratészi alapelvet.
Mit is mond az eskü szövege?
„Gondom lesz rá, hogy a tudományt, a szóbeli és minden más felvilágosítást ismertessem fiaimmal és mesterem gyerekeivel, valamint azokkal a tanítványokkal, akiket szerződés és az orvosi törvény alapján eskü kötele”…
Ha a mai nyelvre fordítjuk le ezeket a sorokat, itt is valahol az orvos-orvos kapcsolatokról van szó.
Úgy vélem 2014-benm Hippokratész üzenetei közül ez a legaktuálisabb. Minden korban voltak az egészségügyben nehézségek, problémák, de talán soha nem távolodtak el egymástól annyira a gyógyítók, mint napjainkban. maholnap egymás farkasai leszünk. Pedig össze kéne fognunk. Nem elvtelenül, ahogy a laikusok sok esetben látják, hanem a hippokratészi elveket megújítva. E nélkül nem fog a magyar egészségügy megváltozni, még ha csoda folytán a finanszírozási problémák végre elindulnának is a rendezés útján.

Az 1818. július 1-én született Semmelweis Ignácot méltán tekintjük az egyik legnagyobb orvosunknak. Kisiskolások is tudják, hogy ő „az anyák megmentője”. Valamennyien ismerjük a történetet, amivel egykori kollegánk kivívta az utókortól ezt a jelzőt.
De vajon mit üzen ő, nekünk a közel 2 évszázad távlatából?
A világon mindenhol vannak Klein professzorok, vagy Baradlay Kázmérok, akiknek az alapelve, hogy a világ ne forogjon, hanem álljon. Ők személyes sértésként fogják fel, ha beosztottjaiknak a véleménye nem egyezik az övéikkel.
Mit is írt Klein professzor Semmelweisről, amikor annak asszisztensi állásáról javaslatot tett?
„Miután Semmelweis doktor asszisztens így viselkedett, s ezzel kötelességéről megfeledkezve szembefordult a tanárnak, mind az intézet javát általában, mind a nyilvános tanítást különlegesen czélzó működésével, és teljesen figyelmen kívül hagyta az emberiesség érdekeit, ez a viselkedése bizonyára nem hangoltatta utóbbit arra, hogy előbbi asszisztensi szolgálati idejének a meghosszabbítását ajánlja.
Vagyis, aki nem úgy gondolkodik, ahogy a nagyhatalmú professzor, annak mennie kell. Vagy lehet választani, beállni a sorba és csendben maradni. Semmi szükség az állandó kézmosásra.
Semmelweis Ignác mindig is - időnként mániákusan is - kitartott az igaza mellett.!
Az üzenet közel 200 év után is aktuális, mindennapjainkra lefordítható.
A Semmelweis példáját követő emberek, ne számítsanak támogatókra. Az „anyák megmentőjének” sem voltak igaz barátai. Voltak, akik elismerték munkásságát ( Skoda, Rokatovszkíj, Hebra ), de őket sem lehet baráti jelzővel illetni.
A megszerzett tudás továbbítása felelősséget ró mindenkor az orvosokra.
Semmelweis így fogalmazott.
„Mindazonáltal nem okozhatod a szülészt és a bábát azért, hogy ők nődre nézve életveszélyesek, a felelősség a szülészet tanárát terheli, kiknél a szülész és bába a szülészetet tanulták, és aki a szülészt és a bábát nem tanította meg arra, hogy a külső fertőzésből eredő és ennek folytán minden esetben elkerülhető felszívódási láz másképpen gátolható meg.”
Semmelweis egyéni tragédiájának egyik alapvető oka volt, amit az „Aetiológia” előszavában így fogalmazott meg: „természetemnél fogva minden tollharctól irtózom”
Ha úgy tetszik ez is üzenet a múltból. Az igazad tudatában a tollharcot is vallani kell a Kliein professzorokkal szemben.
S ha megtesszük, útódaink részéről számíthatunk néhány pozitív gondolatra a nekrológunkban.
Semmelweis Ignáctól 1865. október 14-én az Orvosegylet éves nagygyűlésén Lumniczer Sándor így búcsúzott:
„Fájlaljuk Semmelweis Ignác tagtársunk éppoly váratlan, mint gyászos kimúlását. Ő munkás élete, szaktudománybani buzgósága, búvár szellem s gyümölcsöző eszméi által nemcsak közelebb hívei, de azt mondhatni az egész szaktudományos világ színe előtt vívott ki magának történelmi emléket.”

Osvai László dr.