AZ ORVOS ALAKJA A MAGYAR SZÉPIRODALOMBAN 2.

Szállási Árpád tanár úr egy régi dolgozatát „Az orvos alakja a magyar szépirodalomban” címmel folytatásokban adjuk közre olvasóink számára. A professzor úr valamennyi írása, - így ez is- intellektuális élményt jelent azok számára, akik időt szánnak az olvasásukra.

A nagy kolerajárvány kísértete más Jókai könyvben is megjelenik. Így a Fekete vér, valószínűtlenül romantikus kisregény, a járvány nagyon is reális és kitűnően megfigyelt részletleírásokkal indul. A kór neve Erdélyben: csuma, a tótságban: kiszela, a magyaroknál: epe-mirigykór, az orvosok nyelvén: cholera morbus, az egész világon fekete asszony néven ismerik. Próbálták gyógyítani, védekezni el-lene, megtiltották megyeszerte a dinnye, az uborka, a gyümölcsevést, a pálinka-ivást; a szobák padlójára klórmeszet hintettek, zacskóba kötött kámfort viseltek, elállták a hidakat, kordont húztak a határon. Minden hiába, a fekete asszonynak nem kellett se komp, se híd, egy lépéssel áthaladt a Tiszán, Dunán, Szamoson. Az orvosok csak a háttérben, névtelenül jelennek meg, képviselvén különböző gyógyítási irányzatokat a Régi jó táblabírák megyei asztaltársaságában. Termé-szetesen, az allopathia és a homoeopathia hívei csapnak össze egy parázs vita erejéig. Nemes hölgy, Hahnemann tanítványa elszántan csepüli az allopathiát: „…Pfuj, pfuj allopathia! moslék keverés! mérget a méreg közé; ha fáj a láb, el kell vágni, ha forr a vér, ki kell ereszteni! saignare, purgare, postremo clysterum dare, ha nem használ; resaignare, repurgare, reclysterum dare! Ez a nagy tudo-mány! Nézzék önök ezt a pici ládikát itt a kezemben, ezekkel az apró üvegcsék-kel. Mi van ezekben? apró mákszemek. És ezekkel a mákszemekkel én, egysze-rű tudatlan nő, a halhatatlan Hahnemann utasításai nyomán száz meg száz szen-vedőt gyógyítok meg évenként, kiket a decoctumok, emplastrumok és cataplas-mák rég a föld alá vittek volna. Ha ez nem segített, a „contra vim mortis, nulla medicamina in hortis” elve volt a végső érve a hasonszervi gyógyásznak. Ez ön-megnyugtatásnak esetleg alkalmas lehetett, de a hozzátartozóknak aligha. A re-gény tartalma a Brenóczi-család viszontagságos élettörténete. Az idős István gróf egyetlen sebezhető pontja: a homoeopathiát nem volt szabad előtte gyaláz-ni. Megszállottan hirdette annak csalhatatlanságát, s a csodagyógyszerekben va-ló hit lett a veszte. A család vagyonára pályázó Krénfy mérget csempészett az idős embertől kölcsönkért házi gyógyszerekbe. A chamomilla, a veratrum és a
sulfur feliratú üvegek tartalmazták a homoeopathia fegyvertárát, Krénfy mind-három üveget méreggel töltötte meg. Aztán hírét költötte, hogy cholera fenyege-ti a vidéket, a cholerophobiás István gróf azonnal gyógyszert kért a lányától, aki mit sem sejtve, mérgezte apját. Az igazságra természetesen fény derül, a rossz elnyeri méltó büntetését, mint ahogy azt Jókainál megszoktuk. Tény, hogy a Jó-kai-hősök jellemképlete nem elég bonyolult a lélekelemzésre kapatott huszadik századi, igényes olvasó számára, de lebilincselően érdekes olvasmány, az bizo-nyos. Nem akármilyen világot kell annak a magyar írónak teremteni, aki olva-sottságban versenyezni akar Jókaival. Egyik legrapszodikusabb műve a Politikai divatok, a bukásában is dicsőséges, sikertelenségében is nagyszerű szabadság-harc átélésének állít jelképes emléket. Méghozzá jóval a kiegyezés előtti rövid, de annál sötétebb – mert alkotmányosságot hazudva zsarnokoskodó – Schmer-ling-korban. Gyakran felvillan a nagy nemzeti ügy mellé szegődött tábori orvo-sok nélkülözhetetlen alakja, volt kikről mintázni. Nemkülönben a kis sánta dok-tor, Glanz Melchior, a szürke hályogok vándor operateur-je. A kopók gyanúja fölött álló orvos szabadon hordott fontos megbízatásokat, üzeneteket a rejtőzni kényszerülő illetékeseknek. „Tört testben egyenes lélek”, alkalmasint plasztikai sebész lett. A szabadságharc bukása után bujdosó Lévay Béla részére akar szí-nésznő szerelme menlevelet szerezni idejében a komáromi helyőrségnél, férfi-nak öltözve cselesen. Igen ám, de Lévay legfőbb ismertető jele volt egy kardvá-gástól származó heg a homlokán. Az elszánt honleány, hogy menlevelet szerez-hessen, pontosan olyan sebhelyet preparáltatott a bizalmas barát, Glanz doktor-ral a saját homlokára. A jogos, életmentő csalás romantikus kalandokon átvere-kedve, nagy nehezen, de sikerült. A Politikai divatok megírása előtt Jókai, mint szerkesztő, három havi börtönt kapott egy viszonylag ártatlan cikk megjelenteté-séért. A megírásban tehát ez is közrejátszott.
A legmegszállottabb Jókai hős, a Rab Ráby történelmi alakja köré kerített re-gény mellékszereplői között is találunk orvosokat. Vixere fortes Agamemnona (multi; sed omnes illacrimabiles) (urgentur ignitique longe) nocte carent quia va-te sacroa – írja a csodálatos Horatius. Nos, Ráby Mátyás történetét nem fedte be a feledékenység. Az író jóvoltából, hasztalan kálvária-járása közismert. A min-denható vármegye mindenáron el akarta emészteni a jog és az igazság e meg-szállottját, nem riadva vissza még a méregtől sem. A Fehér Farkas vendéglőben egy felbérelt kereskedő mérget kevert ivóvízébe. Szerencsére Ráby cselédje nem vesztette el a lélekjelenlétét: tejet itatott vele, tollal csiklandozta a torkát, hogy hányásra ingerelje. Azután orvosért szaladt, de sem a vármegye physicusa, sem Pest város orvosa nem merte vállalni Ráby Mátyás gyógykezelését. Huszonnégy óráig orvosi segítség nélkül, egy paraszt cseléd gondozására volt hagyatva, „…csak másnap, este későn, mikor már besötétedett, kopogtatott be az ajtaján a pilisi járás seborvosa…”. Nevét is feljegyezte Ráby e derék orvosnak: Moltzer János volt. „Szigorúan titokban, mert a megye urai elüldözik a környékről, ha tudomást szereznek róla…”. Tíz hét telt bele, amíg a mérgezésből kilábalt vala-
hogy. Hanem a derék sebészt, aki segített rajta, csakugyan kiüldözték még az or-szágból is. Mire szegény Ráby kiszabadult a helyi hatalmasságok börtönéből már nem élt II. József, a „legnemesebb és legszerencsétlenebb Habsburg” – Né-meth László találó jellemzése –, aki igazságot szolgáltatott volna neki honfitár-sai ellenében.
 aVolt sok vitéz tett rég, Agamemnoné / előtt, de hosszú éj fedi hőseit, / megkönnyezetlen, elfeledve, / mert sose zengte meg égi dalnok. Lollius-hoz 25–28. sor. Horváth István Károly fordítása.
Jókai orvos alakjai között akadnak árnyékoltabb jellemek is. Idézzük fel a na-gyon derék Kárpáthy Zoltán nagyon hitvány nagybátyjának elég silány kezelő-orvosát, Mauz doktort. A gyenge jellemű, beteges Kárpáty Abellinó, az unoka-öccse ellen folytatott tisztességtelen per idején két diplomás ember befolyása alatt állott. Maszlaczky ügyvéd és a kezelőorvos Mauz doktor sem igen szívlelte egymást, de kenyéradó gazdájuk módszeres kopasztásában egyetértettek. Végül a „méregkeverő, mirigyfőző borbélylegény” és a „pénzért hazudó, pörvesztő zugprókátor” – ahogy egymást becézték feltett szándéka zátonyra jutott. Kárpá-thy Abellinó, hogy hátralevő, kevés jót ígérő éveihez maradék erejét összeszed-je, Graefenberg fürdővárosba utazik, a felkapott Prieznitz mesterhez, hidegvíz-kúrát venni megviselt idegei megnyugtatására.
Az éltes kort megért költőt öregedő éveiben nemcsak az orvos epizód szereplők, de az orvostudomány legújabb eredményei is meglepően érdekelték. Az Öreg ember nem vén ember című könyv négy képzelt kisregényéből három elmegyó-gyászati napló, paranoid kórrajz, vagy gerontológiai tanulmány is lehetne. A „Coronilla” fejezetben képzeletbeli párbajt vív az író egy halottal, s a helyszínre való szállításkor derül ki, hogy az őrültek házába vitték. A vizsgáló orvos pa-ralysis progressivára gyanakszik. A párbajból tehát „kényszerzubbony, dörzsöl-tetés, villanyoztatás és zuhanyoztatás” lett, sőt kilátásba helyezték a koponyalé-kelést, ami ugyan nem volt speciális gyógymód, minden esetre kijózanítólag ha-tott a betegre. Így sóhajtott az ápolt: „hiába, azt a pupillakitágulást nem lehet le-tagadni. Az ember nem macska, hogy szemfeketéjét össze tudja tetszése szerint húzni. Az orvos ráismer…”. Kijózanodása után a P. P. jelzésű kórismét felvál-totta az előkelő Neurasthenia. Bár a lipótmezei tébolydába, mint párbajozni aka-ró, került, előtte már olyan „sikerekkel” dicsekedett: Attila király sírjának „meg-találása”, valamint a nagy karszt csatorna tervezője, mely a Balatont az Adriával kötötte volna össze. Csupa képtelenség. A „Gyász orgiák” című fejezet vízbe fulladni akaró „tündéri” is bizarr helyzetet idéznek. Az író képzeletben a Fe-rencz József hídnál, a vízbe ugró öngyilkos jelöltek részére mentőállomást építe-tett, méghozzá a Duna kellős közepén levő Tisza szigeten. Jól képzett, lélekbú-vár doktornők igyekeznek a vízből kimentett, főleg fiatal, életunt lányokat élet-kedvre hangolni. Így került Zentay Diadalma kisasszony is az említett helyre.
Alkalmazott kezelés, mesterséges lélegeztetés, ammóniák áramoltatása az orrlu-kakba, katéteren keresztül a gyomorba vezetett borszesz, valamint fehér hunyor (Helleborus) és kapottnyak finom porából nyert tüsszentőpor. Az életkedv visszanyerésére a nagy emberbarát az alkoholkúrát tartotta alkalmasnak, hogy a feléledtek nyelve is megoldódjon egyúttal. Diadalma kisasszony öngyilkossági szándékának kiváltó oka a következő: nagy szerelme, Kis Miklós amerikai pár-baj áldozata lett, ami azt jelenti, hogy nyomtalanul el kell tűnni arról a vidékről. Így került a tengeren túlra, s lett belőle Kissmi Clos (visszamagyarítva: csókolj meg Kolozs) fogorvos New Yorkban. Egészséges néger fogakat ültetett a fehér emberek ínyébe, egy senkinek el nem árult csodabalzsam segítségével. Megjele-nik az újkor csodagépe, a Röntgen, kellő titokzatossággal körítve, mintegy az író friss érdeklődését bizonyítandó. Visszatérve Zentay Diadalma történetéhez, az amerikai csoda fogorvos hazajön, vízbe veti magát és a két szerelmes a mentőál-lomáson talál egymásra. Tovább ismertetve a fantasztikus álom történetét, el-végzik a koponyalékelést az álmodón: „Egy acélcső, melynek az alsó széle sűrű fűrészfogakkal van ellátva; egy gép hozza sebes körforgásba, s mélyeszti alább. A fogascső közepében van egy acél szeg, mely elébb a csontba benyomul, hogy a cső forgását biztosítsa. Igazán tökéletes eszköz. Fejet kell hajtanom az orvos-tudomány előtt…” Az utolsó fejezet, a szív mártírjai szépséges Stelláján is el-végzik a trepanálást. Egy „hóttetemet vesznek ki az „agyhátúljából”. Lehet öreg-kori hypochondria és tudományos érdeklődés kivetülése ez a fantasztikus re-gényciklus. Számunkra különösen érdekes színfolt, utalás egyben a múlt század-vég gyógyítási viszonyaira.
Jókai nagy utóda a realista Mikszáth, a századforduló előtti és utáni Magyaror-szág vesébe látó ismerője, megörökítője, mosolyogva bírálója. Nos, a nagy szati-rikus, híven a világirodalom epés tollú alkotóihoz – élén Molière-rel – kevés jót mond az orvosokról. Egyik méltatója, Nagy Sándor szerint Mikszáth orvosai egy-két kivételtől eltekintve „hivatásos emberölők”. Hogy ezt az elfogultságot milyen személyes okok motiválhatták, Mikszáth életrajzában magyarázatot talál-hatunk rá. Mária húga 16 éves korában tüdővészben pusztult el, anyja a kolera-járvány áldozata lett, legkedvesebb gyermeke, Jánoska difteritiszben halt meg. Az orvosok mindannyiszor tehetetlenek voltak.
Még a silány jellemű szereplők közül is kilóg a Fekete kakas című kisregény két lelketlen orvosa. Különösen Kupolyi gazda városban szerzett, alkalmi Aesculap-ja. A történet dióhéjban: influenza járvány dühöngött a kis hegyvidéki Parászka nevű faluban. Megtizedelte az amúgy is szegény, rosszul táplált lakosságot. Többen, akik átvészelték, az utószövődményekben: tüdősorvadás, vérszegény-ségben senyvednek. A tehetősebbeket Dr. Brogly, a falu orvosa szanatóriumba, a stájerországi Gleichenbergbe küldi. Kupolyi is megbetegedett, kezelőorvosa könyörtelenül közli vele a tényeket: „nem érdemes komédiázni erre a rövid idő-re” vagy szanatórium, vagy koporsó. Aratás-cséplés után a búza jövedelméből
mód nyílna a szanatóriumra. Mikor a búzát a városba szállították, Kupolyi ura-mék az útszélen találtak egy elhagyatott, haldokló kislányt, aki lázálmában feke-te kakast lát, csengettyűvel a nyakán. Megsajnálja szegényt, szekerén beviszi a városba, mintha a sajátja lenne és orvost hív hozzá. Az orvos bagatell okok miatt félnapos késéssel érkezett meg. Felületesen megvizsgálta a kis nyomorultat, majd receptet írt neki. Közben Kupolyi és a doktor között a következő párbeszéd zajlott le: „és mit gondol orvos úr? – Hm. A tudomány törvényei szerint a jelen beteg meghalhat, ellenben meg is gyógyulhat. – De mi a valószínűbb? – A tudo-mányban nincsenek valószínűségek és lárifárik. A tudomány fönséges és pozi-tív.” Sajnos, a jelen esetben az orvos magatartása nem volt az. Majd éjfél felé valami névnapról jövet pityókásan ismét beállított és megállapította: „…az érve-rés túlságosan gyenge. Konyakot, csak konyakot a betegnek, a többit majd meg-látjuk reggel…”. A kis beteg már nem érte meg a reggelt. Megrázó történet, az orvosoknak kötelező olvasmányként írnám elő.
A Szökevények című kisregény szépséges, vízbeesett kasznárnéjához orvost ke-restet a „praesens imperfectum, futurum perfectum” rejtélyes jelmondatért ka-pott birtok újdonsült ura. „De a doktor most kártyázik valahol, nehéz lesz megta-lálni…”. Mire a doktor elősántikál este felé, már konstatálhatta, hogy a „kasz-nárné ki fogja heverni a kalandot…”. Ők a kortárs orvosok, de nem kerülnek szerencsésebb megvilágításba a történelmi regények epizód orvosszereplői sem. Például a Szelistyei asszonyok mindvégig derűt árasztó légkörében alig található ellenszenves figura. Mujkó a királyt játszó udvari bolond fura történetekkel szó-rakoztatja az asztaltársaságot. Céltáblája Valvasori olasz doktor, aki egy sze-mélyben főkóstoló is. Mert a megmérgeztetéstől az udvari bolond is tartott. Köz-ben nem minden célzás nélkül, elmesélte a Lyrilla királynéról szóló fura históri-át, aki, ha megbetegedett, mindig kiadta a rendeletet: „ha meghalnék, a két dok-torom velem temettessék el elevenen.” Na persze össze is szedték minden sütni-valójukat a gyógyászok, ha igénybe vették őket. Végül mégis meghalt a királyné és amit parancsolt, megtörtént. „Nyugszik a szép királyné a jó puha orleans-i földben, lombos olajfák árnyékában, illetlen módon ugyan, de csöndesen a két doktor között.” Erre Valsavori: „Okos asszony volt, s a kollégák is jól jártak: ki-rályi sírokban feküsznek.”
- Folytatjuk -