BESZÉLGETÉS A VASZRAY KOLOS KÓRHÁZ SEBÉSZETÉNEK VEZETŐ FŐORVOSÁVAL!

Dr. Szalay Ferenc 2014. augusztus 1-től kinevezett osztályvezető főorvosa kórházunk Sebészeti Osztályának. 2013 nyarán járt először intézményünkben, akkor még csak ismerkedett, ma pedig már ő a vezetője az osztálynak.
Hogyan került látóteredbe Esztergom?
-4 főnököm volt az István kórházban. Az utolsó Keleti György, aki szakmailag bízott bennem, és jó, baráti kapcsolatban voltunk. Őt azonban nem hosszabbították meg. Új ember jött, ezért döntöttem úgy, hogy el kell jönnöm. Kollegáim: Bányász Zsolt, Bór László, Nagy Ákos is nézegették az álláshirdetéseket.  Esztergomra az interneten találtunk rá. A leírások szerint érsebészet is működik itt, és ez komolyan felkeltette az érdeklődésemet.

Együtt jöttetek Bor Lászlóval?

-Időben együtt, de külön-külön utakon. Vele néhány évet dolgoztam együtt, Elmondhatom, hogy baráti viszonyban. Mikor véglegessé vált, hogy ő kapja meg az állást, odamentem hozzá és megkérdeztem, nem zavarom-e a köreit, ha én is Esztergomba jövök? Végül is örültünk egymásnak.

Az István kórházba hogyan kerültél?

-1989-ben kerültem oda, amikor még III. számú Sebészeti Klinika volt. Pesti voltam, és amikor végeztem összesen 3 sebészeti állás volt kiírva. Akkoriban még nem lehetett a végzés után szabadon választani. Mindenáron sebész szerettem volna lenni, ezért a családdal felkerekedtünk és elmentünk Mórra.

Szóval mindig is sebész szerettél volna lenni, de miért lettél egyáltalában orvos?

-1987-ben végeztem a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.  Édesanyám ápolónő volt, az Idegklinikán dolgozott. A gimnáziumi nyári szünetekben 1-1 hónapot kórházban dolgoztam beteghordóként. Egyszer egy idős házaspárt kísértem, és amikor beszállunk a liftbe, jött egy érzés: ilyen embereken szeretnék segíteni, gyógyítani őket. Attól kezdve tudatosan kezdtem felkészülni. Nem volt egyszerű dolog. A családomban senki sem volt orvos.

Hová jártál gimnáziumba?

-Budán születtem, az iskolám hivatalos neve: Arany János Általános Iskola és Gimnázium volt. Talán az egyetlen 12 osztályos iskola volt akkor Magyarországon.

Rögtön felvettek?

-Második kísérletemre. Dolgoztam 1 évig. Az egyetemet onnantól kezdtem élvezni, amikor jöttek a klinikai tárgyak, amikor betegek közelébe kerültünk. Már az anatómián is én kaptam a legnehezebb feladatokat, volt türelmem elpepecselni a preparálásokkal. A sebészet egyre jobban kezdett érdekelni. Így a végzés után 1 éves gyermekemmel elmentünk vidékre, hogy sebész lehessek.

Mór milyen emlékeket hagyott benned?

-Sokat jelentett számomra. Az osztály hasonló méretű és felépítésű volt, mint az esztergomi, még a létszám is azonos volt. Nagyon szigorú főnököm volt Répási István személyében. Sokat operálhattunk. Ha arra járok ma is be-bemegyek az ismerősöket meglátogatni.

Miért mentél vissza a fővárosba?

-Eredendően budapesti vagyok. Budán hatalmas baráti társaságom volt. Mórra fiatal házasként mentem, de végül elváltunk, és egyedül maradtam. Feleségem a fiammal Pestre költözött. Amikor letelt az 1 év és már kereshettem állást, ismeretség útján kerültem az akkori III. sz. Sebészeti Klinikára az Istvánba. Ihász Mihály volt a professzorom, aki szintén borzasztó szigorú, hajszálpontos, ugyanakkor talpig úriember volt.

Az első műtétedre emlékszel-e még?

-Móron az volt a szokás, hogy az operáló mosta le és izolálta a beteget. Úgy tudtam meg, hogy én operálom a vakbelet, hogy a műtősnő az én kezembe adta a lemosót.

Lett-e specialitásod? A sebészet mely területét műveled a legszívesebben?

 -Érsebész lettem, egyébként strumát és vastagbelet szeretek operálni. Az Istvánban komoly érsebészet működött egy általam tisztelt vezetővel. Még sebész szakvizsgám sem volt, amikor az érsebészetről lejött az ambulanciára 2 kollega és megkérdezték: lenne-e kedvem velük dolgozni. Igent mondtam. Sebestyén Miklós az első perctől kezdve szinte mindent engedett operálni. Még szakvizsgám se volt, de már aortát operálhattam.

Hogy érzed magad nálunk?

-Szembesülnöm kell a felelősséggel, hogy vezetek egy osztályt. A helyismeretem már kialakult. Igyekszem a fiataloknak átadni az évek során megszerzett ismereteimből minél többet. Az itteni idősebb kollegák rutinos, gyakorlott sebészek. Meg tudunk mindent beszélni.

Ha valamit kívánhatnál, az osztálynak mi lenne az?

-Egy sebész kollegát és egy laparascópos tornyot. 3 hétig volt nálunk egy demo torony. Pontosabb, jobb munkát lehet végezni vele. Persze ennek beszerzése 20 millió körüli összeget igényelne.

Ha van szabadidőd, mivel töltöd el legszívesebben?

-Horgászok. Van egy szép telkem kis faházzal Császáron. Oda szívesen megyek, ha tehetem.

Mi volt a legnagyobb fogásod?

-Nyáron 11-12 kg-os pontyot és csukát is fogtam. Még a horgászújságba is bekerültem.

Családodról megtudhatunk valamit?

-Van egy 28 éves fiam, aki messze elkerülte az egészségügyet. Gazdasági iskolát végzett. 7 éve élünk együtt feleségemmel, aki angol tanári képesítéssel rendelkezik. Közös kisfiunk a Petőfi iskolába jár.

Köszönöm a beszélgetést és remélem, hosszú időre megoldódik kórházunkban a sebészet irányításnak kérdése. Nem vagy könnyű helyzetben, hisz olyan elődök utódja vagy, mint Gönczy Béla, Eggenhofer Béla, Mátyus Lajos vagy Jankovich Mihály. Sikereket kívánok neked Esztergomban!

Osvai László dr.