DOKUMENTUMOK A KOLOS KÓRHÁZ MÚLTJÁBÓL 23.

Ezúttal a Szabadság című esztergomi folyóirat 1899. okt.28.-i számából idézzük dr. Gönczy Béla kórházigazgató 1898-évi jelentését „Kórház-ügy” címmel. Első igazgatónk a mai kórház jogelődjénél zajló sebészeti munkát foglalja össze.

  „A lefolyt évben 4 beteg vétette fel magát orbáncz miatt; közülök 3 meggyógyult, 1 pedig a jövő évre ápolás alatt maradt.
  Egy esetben evvérűség miatt alszár, majd czombcsonkitást kellett végezni; a fiatal paraszt  legény alszárába egy lövés (20 nyúlserét) fúródott, összeroncsolva az egész izomzatot, minek következménye üszkösödés és evvérűség lett. A czombcsonkítás után gyógyulás állot be.
   Nevezetesebb esetek:
  Egy almamekkorságú daganatot egy a szájzúgból kiinduló ovalis metszéssel irtottunk ki, s a  pofában igy keletkezett anyaghiányt egy a nyakról vett bőrlebenynyel pótoltuk. Az igy nyert lebenynek végét befelé forditva, kettőzötten varrtuk azt be az anyaghiány helyére, úgy, hogy a szőrző felület a szájüregbe tekintve pótolta a hiányos nyákhártyát.
  A lebeny odanövése után pedig a szájrés irányában egy haránt metszést csináltunk, s a belső sebszéleket a megfelelő külső sebszélekhez kivarrva szájzúgot is képeztünk.
Egy beteg 18 év előtt 15 éves korában szájgyulladást állott ki, mi a  pofa belső felületén nagy szövetelhalásokhoz vezetett, s midőn gyógyulás után a heg zsugorodni kezdett, egy állizületi merevség keletkezett, mely miatt a beteg száját képtelen volt kinyitni, s felső fogait kellet kitördelnie, hogy legalább higabb ételeket juttathasson szájába. A betegen febr. 5-én műtétet hajtottunk végre: az állkapocs szögleten egy iv alakú metszéssel csontig hatoltunk, ekkor a lágyrészeket az állkapocs mindkét oldalán leemeltük, s az állkapocsszögleten keresztül vésővel a csontot átvéstük.
  A fogsorok fokozatos szétfeszitése mellett a beteg néhány nap mulva képes volt két újjnyi vastag éket tartani fogai közt, csakhamar a szétvésett csontfelületek közé a nyákhártya is benőtt, s ily módon e helyen egy álizület  keletkezvén, a beteg rágóképességét visszanyerte.
  Egy embert 9 mm. kaiberű revolverből hátba lőttek; a golyó a baloldali felső lapoczkaszögletnél hatolt be, s útjában a tüdőt is sértve (erős vérköpés) egyébként oly szerencsésen halad tova, hogy a szegycsont markolat feletti bőr alatt megakadt, s innen egy metszés segélyével eltávolittatott, s a sérült 3 hét múlva gyógyultan távozott.
  Egy betegnél hasmetszést végeztünk, de miután az ökölnyire összezsugorodott gyomor egész terjedelmében rákosan volt elfajulva, úgy, hogy ép fala nem is volt, s a gyomornyitó is kórosan volt elváltozva, gyomorbélnyilás képzése nem volt indokolt és kivihető, miért is a műtét minden további beavatkozás nélkül fejeztetett be.
  Egy beteg bélelzáródás tünetei közt került a kórházba; jobb lágyéktáján a hasban egy gyermek fejnyi fájdalmas daganat volt észlelhető, s csakis a kórelőzményi adatokból lehetett felvenni, hogy a hasban helyet foglaló daganat nem más, mint az a sérv, mely évek óta fennállott, visszahelyezhető volt, de mos véletlenül tömlőstől együtt ugy nyomatott vissza a lágyékcsatornán át, hogy a bélelzáródási tünetek még fokozódtak is.
  A betegnél sérv-hasmetszést kellett végezni, mely után a tömlőt könnyen ki lehetett emelni. A sérv a tömlőben egy 16 cm. hosszú bélkacs volt kizáródva. Miután pedig a sérv az idők folyamán valószinüleg gyakrabban helyeztetett vissza mindenestől, az a hasfalzatot boritó hashártyát maga előtt lassanként leválasztotta, vagy pedig annyira meglazitotta, hogy az izomzat és hashártya közt képződött üregben foglalhatott ilyenkor helyet, ezért a mütét folyamán nem csak a sérvtömlőt, de a meglazult hashártyát is ki kellett irtani, ugy hogy a hashártyát 14 cm. hosszuságban kellett aztán összevarrni.
  A mütétet Bassini szerint fejeztük be.
  Egy beteg belső bélelzáródással jött a kórházba; ezenesetben már a mütét alkalmával genyes hashártyalob állott fenn, s a beteg a mütét utáni hatodik napon ennek következtében is halt meg; a lefolyás annyiban volt érdekes, hogy a beteg hőmérséklete sem a mütét előtt, sem mütét után a normális felé nem emelkedett.
  Belső bélelzáródás ezen esetében az egyébként már igen elgyengült egyénen bélcsonilást kellett végezni; azonban a beteg néhány órával a mütét után collapsus tünetei közt meghalt. A csonkokat Mourphi gombbal egyesitettük. Az elzáródást ezen esetben is könnyen sikerült megtalálni, ugyanis azt egy szalag okozta, mely a vakbéltől a keresztcsont szélén a csipőcsont névtelen vonalához haladt, s egy vékony bélkacsot maga alá szoritva, annak üszkösödését okozta.
  Egy betegen hasmetszést végeztünk, a köldök felett a line albában mire a máj ballebenyében helyt foglaló, s s készitett nyiláshoz odafekvő gyermekfejnyi májburkonytömlőt a fali hashártyával előzetesen egyesitett bőrhöz varrtuk, s szélesen megnyitva tartalmát (1 liternyi) kiüritettük. A nyilásban vastag draint helyeztünk, mely körül a tömlőt gazeval kitömtük. A kötést eleinte naponta, utóbb ritkábban változtattuk. Már a hatodik héten csupán csekély fistula maradt fenn a hasmetszés helyén, mely azonban csak hosszas kezelés után gyógyult be teljesen.
  Egy betegtől egy darab hugykövecskét kellett eltávolitanunk, amely kövecske 6-8 mm. átmérőjü, s tetraeder alaku volt.
  Egy két éves fiúnál magas hólyagmetszél által 25-10-18 mm. átmérőjü húgyszavas követ távolitottunk el.
  Egy esetben a herevizsérvet a Winkelmann szerint leirt módon végeztük: ugyanis a hervizsérvtömlőt 4 cm. hosszuságban a felső póluson megnyitva, s a nyiláson át benyulva a herét kihuztuk, ugy hogy az egésztlunica propira kifordult, mire a tunica rését a here mögött ismét összevarrtuk. A kifordult zsákot reponáltuk módot adva, hogy a tunica vaginalis propria a communissa összenőhessen, sa bőrt bevarrtuk. Ezen mütéti módnál igen előnyösnek bizonyult hogy a mütét igen rövid idő (öt percz) alatt befejezhető, s a tunicák összenövése folytán recidiva nem állhat be.
  Egy nő került mütét alá a kórházban. Ezen est a sérülés ritkaságánál fogva volt érdekes. Sérült nőt az országuton támadták meg. S megtámadója erőszakot akart rajta elkövetni, mely kisérlet meghiusulta miatt ejtett rajta késsel a jelzett sérülést; a szurási csatorna 4 cm. szélességben a nagyajakban kezdődött, sa hüvely fala mellett 7 cm.-nyire haladt felfelé, alig csillapithaó vérzést okozva.
  Egy betegen csndőr karddal sélüs ejtetett, mely átvágta a bal kézháton a közös ujjfeszitő izomnak mind a négy inát. Az alkalmazott invarrat után teljes gyógyulás állot be.
  Egy betegnél czombcsontés alszártöréseknél járó kötéseket alkalmaztunk gypszpólyák s gypszpólyákból készitett sinek segélyével. Utóbbi esetben hosszában 2 vasrudra fektettük a beteget, s extentlátuk (szükség esetén naresisban) kellő mértékben a tört végtagot, melyre fel egészen a csecsbimbókig oly módon alkalmaztuk a kötést, hogy előbb vékony vataréteggel vettük körül a végtagot illetve törzset. A beteget mindjárt a kötés megszáradása után járni tanitottuk.”