DR. KEREKES KÁROLY FŐORVOS ÚRRA EMLÉKEZTÜNK

Dr. Nagy Pál főorvos úr szervezésében megemlékező rendezvényt tartottunk a kórház Gönczy termében. Az első patológus főorvosunk dr. Kerekes Károly 1958-tól 1990-ig irányította a Patológiai Osztályt. Osvai László idézte fel a patológia esztergomi történetét. Kindler Miklós személyes emlékeit mesélte el. Nagy Pál –a kórház irányítóit nélkülözve –a modern kórbonctanról tartott előadást.  Mi most Szontagh Csaba nekrológját adjuk közre.
 

Az esztergomi Vaszary Kolos Kórház életét egy szerencse folytán több mint 2 évtizeden keresztül egy nagy nemze¬dék munkája határozta, meg, E nagy nemzedék egyike volt a kiemelkedő szakmai tudással és nagyszerű emberi tulajdon¬ságokkal rendelkező Dr. Kerekes Károly kórbonctani osztályunk nyugalmazott főorvost, aki 1958-tól 199o-ig vezette patológiai osztályunkat magas színvonalon, a nagyon rossz feltételek ellenére. Amikor nyugdíjba ment, 42 éves orvosi tevékenység befejezéséről beszéltünk, de szünet közbeiktatásával még a múlt év végén is dolgozott fáradhatatlanul, pontosan, amihez évekig hozzászoktunk. Személyes jelenléte szakmai biztonsá¬got adott, de mindennapos emberi üzenet volt, melyre emlékez¬ni a búcsú pillanata kötelez.
Nem volt a szavak embere, ezért minden szavára figyelni kellett.

Minden szavát úgy ejtette ki, hogy elbírja a világi valóság teherpróbáját. Munkája és emberi kapcsolatai mélyén követ¬kezet®; értékítélete állt;a szolgálat elfogadása, mellyel ez emberek ügyei felé fordult, Világos szándéka volt nem ártani, de ml ennél minőségileg több, használni az embereknek.

Kedves Karcsi Bácsi!
Mivel nekem jutott ez a megtisztelő és szomorú feladat, hogy elköszönjek, a búcsú szavai innentől kezdve személyesek. Tudtál valamit az ember egyik szégyellnivaló gyengeségéről, a kiszámíthatatlanságról, és ezért kiszámítható voltál - jóban rosszban, munkádban, emberi kapcsolataidban. Kiszámítható, egyensúlyt sugárzó, mértéktartó ember voltál nekünk és most, amikor ebben s magatartásodban utánozni szeretnénk, tudjuk,  hogy mekkora erő kell hozzá, jellemszilárdság és mögöttes, de mindent meghatározó Isten-hit.

Ismerted jól a műveltség és a magatartás összefüggéseit.
Tudtad, hogy „a formákat pedig utolsó pillanatig be kell tartani". /Márai/

A műveltség és az ebből adódó magatartás miatt őrizted a köznapok apró reflexeinek megmentő hatását. Amikor emberek korszakok, felemelt ököllel közeledtek feléd, köszöntél nyugodtan, udvariasan kérdeztél és válaszoltál.

Márai írja: „a szuverén ember, aki életét föltette az igazságok hirdetésér és gyakorlására, melyeket megismert és minden következménnyel vállal: természetesen, mint szerény és udvarias. Akkor is, amikor az igazságot hirdeti. A szuverén ember legfőbb ismertető jele, hogy nem fél semmitől, csak a lelkiismeretétől."
Számomra Te voltál a szuverén ember. –

Tudtam és tiszteltem a meggyőződésedet. Ezért merem itt és most Pilinszky Jánost idézni:
"Az ember itt a földön nem is annyira lépésről-lépésre vándorol, mint inkább keresztről-keresztre száll.
Már geometriai formáját tekintve is a kereszt talál¬kozás és ellentét, tiszta ellentmondás.
Tragikomikum és reménység egyszerre. A teljes elhagyatott- s ágnak és kiszolgáltatottságnál: ama metszőpont ja, ahol a lélek egyed-ül képes önmagát végül is egészében és véglegesen Isten kezére adni."

Az ilyen halál, a Te halálod emlékezés a feltámadásra.
Az ilyen halál, istentisztelet a sötétségben.
Az ilyen életet követő halál az élet és halál Urát felmagasztaló monstrancia.

Ked.ves Karcsi Bácsi!
A színről-színre látás szívet-lelket tisztító időtlen élménye legyen jutalmad, nekünk pedig marad az emlékezés, távozásod árnyéka és a viszontlátás vigasztaló reménye-