EGÉSZSÉGÜGYI JELENTÉS AZ I. VILÁGHÁBORÚBÓL!

A budapesti Hadtörténeti Levéltárban őrzik a 26. cs. és kir. gyalogezred iratanyagát. Ezt tanulmányozva MiklósTamás fiatal történészünk  rábukkant egy jelentésre, mely a pótzlj. egészségügyi viszonyairól szól 1916-17-ben. A kézzel írt feljegyzés másolatát eljuttatta hozzám, és neki köszönhetően ezt most közzétehetem.
 

„ A tartamában és gygászi méreteket mutató világháború hihetetlennek látszó teljesítményeket rótt minden egyes harcosára. Ki hitte volna: a XX. Század túlfinomult idegzetű, már a villanyosok csengetését is elviselhetetlennek tartó emberről, hogy a sokszor órákig tartó pergőtüzek pokoli zenéjében és józanul tudja majd megfontolni a percről percre változó hadihelyzetet és nyugodt idegzettel veszi célba az életére törő ellenséget. Ki hitte volna a zord időjárás elől délvidékre menekülő 40-45 éves népfelkelőről, hogy a Kárpátok csontot hasító szeleiben, a dolomitok dermesztő glecsereiben, 25-30˚C hidegben éber szemekkel tudja majd az ellenség mozdulatait kémlelni. – Vagy nézzük a féltő gonddal nevelt 18 éves ifjút, amint 40-45 kgmos megterheléssel napi 40 kmt gyalogol, avagy amint a vendééglők hivatásos szakácsának főztjét ehetetlennek tartó városi ember mily jóízűen kanalazza a földművesből, kereskedőből stb.ből szakáccsá avangált infanterista főztjét. Mesének tartották volna a boldog békeidők emberei a 3-4 napi csak 1-2 órás alvással megszakított ébrenlétet, a heteken át a nyirkos, szellős fedezékekben kavernákban való tartózkodást.
Csak természetes hogy ily óriási teljesítmánnyal, ily mérték feletti nélkülözések nyomában sok szenvedés és még több betegség jár. – Az orvosi tudománynak, hogy a nyomorokon, bajokon segíteni tudjon, csata sorba kellett állítania nem csak eddig kipróbált módszereit, hanem az újabb bajokkal szemben újabb gyógytényezőkről is kellett gondoskodnia. Gondoljunk csak a sebészet varázslatos erejű ideg-, ér varrataira, csontátültetéseire: az idegsokkosok Mekkájára, Rózsahegyre, hol a boszorkányos magasfeszültségű villanyos áram a szerencsétlen emberek nyomorán szinte egyik percről a másikra segít. – A katonaorvosi-kar kórházakban működő része eredményesen és áldásosan vette fel  harcot a betegségekkel – Feladatukat: a harctérről betegen, sebesülten visszatérő harcosokat újból harcképessé tenni – majdnem 70% eredménnyel végzik, míg a katona orvosi kar, másik jelentékeny része a csapatoknál, póttesteknél beosztott orvosok, amég vagy amár (sic!) újból harcképes egyének egészsége fölött őrködnek. Régebbi háborúkról írott tudósítások mindegyikében megtaláljuk a pusztító járványok leírását. Igaz ugyan hogy e háború leg elején (sic!) nálunk is szedte a cholera, typhus, kiütéses typhus, vérhas áldozatait, de e betegségek ma már alig, vagy csak szórványosan fordulnak elő, és ez kizárólag a csapatorvosok érdeme, kik fáradságot, veszélyt nem ismerve végezták az áldásos védőoltásokat. A harctér és hátország kölcsönösen támogatják egymást a nagy cél elérésében az előbbi a megfigyelő állomások felállításával, az utóbbi hogy csak teljesen egészséges, arra való egyéneket küld ki.
Mindenütt hol embertömegek szoros érintkezésben vannak egymással meg van a betegségek elterjedésének járvánnyá való fejlődésének lehetősége, különösen  nagy pedig a lehetőség a kaszárnyákban, melyek befogadóképessége a háborús forgalomhoz képest kicsinynek és így csaknem állandóan túlzsúfoltnak mondható. A 26ik pótzlj. parancsnoksága felismerve az ebben rejlő veszélyt a közelfekvő Párkány községben 500 egyén befogadására alkalmas pótbarakkok építését rendelte el; sajnos azonban e fontos kérdést így sem sikerült teljesen megoldania úgy hogy magánkórházak kibérlése is szükségessé vált. A békeidőben egyénenként meghatározott 25 m3 levegőkubus még így is illúzorikussá vált. – A legénység elhelyezése 1917 tavaszáig midőn a magasabb parancsnokság a kbl. 700 főnyi őrszázad áthelyezésével a helyőrséget tehermentesítette a következő volt. A normal kaszárnyában nyertek elhelyezést az I. II. és III. századok kbl. 500-500 létszámmal. A kis kaszárnyában a IV: század volt bequartélyozva kbl 450 átlagos létszámmal. Az újonc század /: V :/ 500 embere a párkányi pótbarakokkban lakott. – A törzsszázad 600 főnyi legénységgel a Széchenyi tér 2 alatt bérelt lakóházban igazán túlzsúfoltan helyezkedett el. Nem kevésbé volt kellemetlen a felülvizsgálati század 350 emberének jelyzete a Simor János u. 52 sz házban heringmódjára préseltetett őssze, míg az őrszázad 700 embere a városi barakkokban húzódott meg. A pótzlj. parancsnokság sarkalva a fenyegető veszélytől kisürgette az őrszázad áthelyezését, és 1917 tavaszán a póttest ügyes áttagosításával örvendetesen oldotta meg e súlyos problémát. Ezen időponttól kezdve a nagy kaszárnyában csupán a géppuskás és III. század laknak kbl. 300-300 egyénnel. A kis kaszárnya csupán a II. század részére lett kiutalva kbl 200 létszámmal. – Változatlanul maradt a helyzet Párkányban hol az I. század jelenleg 800 embere lakik /: kisegíti magát az üdülő barakkjaival :/ Az erősen redukált létszámú törzsszázad kbl. 160 embere kényelmesen elfér az egyik, a felülvizsgálatos század 80 embere a másik városi barakkban. Ezen elhelyezéssel sikerült egy egy embernek megközelítősleg 18 m3 légkubust biztosítani.
Nem kevésbé súlyos probléma elé állította az illetőkes tényezőket az élelmezés kérdése is. Különösen súlyos volt a helyzet 1917 tavaszán, midőn a főzelékfélék, lisztneműek fogytán voltak. Közismertek a nehézségek melyekkel az élelmiszerek megszerzése akárcsak egy kisebb háztartás számára is jártak, könnyen elképzelhető tehát, hogyily nagy tömegek élelmezése mily óriás utánjárás árán lett csak biztosítható. Különösen a kenyéradagnak 360 majd 280 gmra /: békében 450 gm :/ való redukála okozott nagy elkeseredést. A pótzlj. parancsnoksága a bajokon segítendő nagy caloria tartalmú élelmiszerek, mint sajt, szalonna kiosztásával igyekezett az egyensúlyt helyreállítani, és a húsadagoknak fokozásával ellensúlyozta a főzelékfélék hiányát. Büszkén vallható ezen nehézségek dacára is, hogy az egész idő alatt egyetlen egy a ki nem elégítő táplálkozásból /: unternährung :/ eredő betegség vagy a scorbut, pellagra sem fordult elő. Lényegesen javult a helyzet 1917 nyarán, midőn a legénység főzelékfélékben is elég gazdag és változatos kosztot kapott.
Az ivóvíz kérdését a még béke időkben fúrt Norton kutakkal közmegelégedésre oldották meg. A nagy kaszárnyában 3, a kis kaszárnyában 2, Párkányban pedig 3 ilyen kút állt használatban. – Vizük zamatos hideg és főleg szerves anyagoktól mentesnek bizonyult.
Ha az eddig mondottak alapján a lakás, élelmezés és ivóvíz kérdését a morbiditas szempontjából rekapituláljuk, látjuk, hogy pusztán ivóvizünk kifogástalan, míg az első kettő sok kívánni valót hagyott hátra, s ha ennek dacára amint az alább következő kimutatásból látni fogjuk a fertőző betegségek aránytalanul csekély számban fordultak elő, az csakis a szorgos felügyeletnek tudható be. A nyári hónapokban a legénység felügyelet alatt hetenként fürdött az e célra elkülönített Duna uszodában, a téli hónapokban pedig minden osztagnak a nagy kaszárnyában berendezett douschfürdő 2 hetenként 2 napon át állott rendelkezésére. Az élősködők /: tetvek, poloskák :/ elleni védelem a szükséghez képest 4-6 havi intervallumokban, a ruházatnak, takaróknak, szalmazsákoknak kifőzéséből, a régi szalma elégetéséből, a lakóhelyiségek újbóli tisztogatásából állott. A fertőtlenítést részben a közismert Thursfield féle gőzdesinfectorral végeztük házilag, részben az Esztergomi fogolytábor Entlausungsstationjában. A legénységi fehérnemű tisztításának (???) céljára berendezett mosoda fényesen bevált, szerencsésen egészíti ki ezt a szappan szükséglet praktikus megoldása, ugyanis minden egyes emberünk 18 fil. ellenében 2 hetenként egy  egy 50 gmos drb. viasz szappant kapott.
Ezen intézkedéssel szigorú és következetes keresztülvitelével vált lehetővé, hogy amint a statistikánk mutatja a 16 hó alatt a korházaknak leadott 1873 betegünk közül csupán 51 szenvedett heveny fertőző betegségben. 1916 nov.ben a marodi szobához csatolt és Szt. György mezőn elhelyezett rühosztályán 6 valódi himlő eset fordult elő, valószínűleg behurcolás folytán. A szigorú ellenrendszabályok gyors alkalmazásával /: oltás, isolálás, fürdetés :/ sikerült e veszedelmes betegséget teljesen elfojtani. A polgári lakosság közé való kihurcolást őrségek felállításával akadályoztuk meg.
1917 tavaszán és nyarán Esztergom megye egész területén a vérhas szedte szedte áldozatait, csak magában Dorogon 800 vérhas állott egyszerre kezelés alatt és ennek dacára, hála legénységünk józan magatartásának összesen 33 esetünk volt halálozással. Védőfegyverünk a legénység kioktatása, az étkezések előtti kézmosás kötelezővé való tétele, desinficiálás voltak. A többi fertőző betegségek közül feltűnik a trachoma 1917 máj.ban 47 és júniusban 12 esettel. Váratlanul és meglepetésszerűen tapasztaltuk a XXXI. menetalakulás orvosi vizsgálatánál az alattomos betegséget. A megbetegedett egyének azonnali elkülönítése, a gyanús 4 menetszázad szigorú szemmel tartásával sikerült itt is úrrá lenni. Trachomás betegeinket a Kassán felállított trachomás pótzljnak adjuk le.
Maláriás betegünk tekintettel arra, hogy Albániában csak igen kis számmal van az ezred képviselve, alig jön számításba. A felgyógyult 70 maláriást a Kőszegen felállított maláriás pótszázadnál helyeztük el.
Ilyesztően nagy számban 114 léptek fel a nemi betegségek 1916 okt.ben, A polgári közrendészettel megtartott ankét határozatai a nyilvános és titkos prostitúció szigorú ellenőrzése, illetve üldözése, a legénység kioktatása meghozták a kívánt eredményt, úgy hogy a következő hónapokban már csak 11, 10 eset szerepel. Nemi betegeink gyógykezelést Nyitramolnoson kapnak.
Statisztikánkon feltűnően van megjelezve egy piros számoszlop ez végösszegben 705 tesz. (sic!) Ennyi volt 16 hónap alatt a gyengélkedő szobával kapcsolatos rühosztály forgalma, relatíve szintén nem nagy szám, mert az összbetegségeknek csak 0,7%át képezi. Amint statisztikánk mutatja a legénység 19,51% /10070/ állott kezelés alatt, komoly beteg kiket kórházba kellett leadnunk, azonban csak 3,63% /: 1873 :/ ban volt.
Öncsonkítási kísérletek, az ezredben uralkodó szellem dicséretére legyen mondva ezen hosszú idő alatt igazán elenyésző számban, összesen 7 esetre emlékszem, fordultak elő. A vétkesek méltó büntetésüket elnyerték.
Bajuknak megállapítása céljából összesen 3565 esetben utaltunk át betegeket a különböző /: Komárom 18, Pozsonyi 19 helyőrségi és Esztergom Res Sp oknak :/ gyógyintézeteknek, felülvizsgálatra azonban csak 1985 egyén került. Ezen számban részben a harctéren megrokkantak részben a sorozásoknál harctéri szolgálatra való alkalmatlanságuk dacára besorozott egyének szerepelnek.
A tisztikar elenyészően csekély megbetegedését statisztikánk vízszintes piros oszlopa mutatja.
1917 májusa óta a Pozsonyi M. K. engedélyével a gyengélkedő szobához egy fogászati ambulatorum kapcsoltatott. Ennek a forgalma következő: 1942 fogat húztunk, prothesist kapott 35 egyén, aranymunkát 45 esetben csináltunk és végül 162 betegnek tümtük be rossz fogait.
Ezen az bsolut számaiban mégis óriási betegforgalom lebonyolítására az alábbi a photográfiákon feltűntetett helyiségek és személyzet állott rendelkezésünkre. Az esztergomi helyőrségben van egy főorvos: Dr. Fried Imre pótzljorvosfőnök, irodavezető Charitán József népf. szkv. egészségügyi altiszt Imely Géza rokkant tizedes. Ápolók: Baboczky András és Varga Imre; azonkívül Breuer Géza e. é. önk. tizedes mint a fogászat technikai munkása. Kisegítő írnok Stadler Béla e. é. önk. tizedes. A harctérről időközönként haza került és felgyógyult orvos növendékek hathatós támogatásban részesítettek. Ez idő szerint beosztva Waldmann Adolf san. hdgy Esztergomban és Írás Béla san zls. Párkányban. A párkányi helyőrségben 1917 június 1.ig Dr. Vidor Jenő segédorvos azóta pedig Dr. Földes Jenő főorvos látja el az ott elhelyezett újonc század egészségügyi szolgálatát. A pótzéjjal kapcsolatos üdülő működését ezen osztály orvosfőnöke Dr. Földes főorvos külön cikkben ismerteti.
Nehéz és felelőségteljes feladatunk végzésben minkenkor megértő és értékes támogatásban volt részünk úgy a parancsnokság, mint a tisztikar részéről. Munkásságunkat mindenkor 2 szempontból végeztük; szem előtt kellett ugyanis tartanunk egyfelől a hadsereg, másfelől a humanizmus követelményeit. E két homlokegyenest ellenkező szempontból vizsgálva az adott eseteket, döntésünket mindenkor a körülmények alapos mérlegelése után hoztuk meg; igyekeztünk kinek kinek törődöttségi fokához mért beosztást javasolni s ha valahol még is tévedtünk volna „errare humanum est” történt ez inkább a hadsereg, mint a humanitarizmus rovására.”

Dr. Friedler
A 26. pótzlj. egészségügyi viszonyai 1916 szeptember 1.től egész 1917 Január 1.ig

/A fotó a 26-osok emlékművének egy eddig ismeretlen makettja – a fotó Miklós Tamás tulajdonában/