KÖZFELKIÁLTÁSSAL A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYÉRT

 
Az egészségügy tarthatatlan helyzetére tekintettel rendkívüli nyilvános ülést szervezett az ismételten összeülő Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal Éger István vezetésével. Az egészségügyi ellátás minősége köszönő viszonyban sincs a magyar gazdaság jó állapotával - hangzott el a sajtótájékoztatón.
 

A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal a magyar lakosság egészségi állapotát, a hazai egészségügy egyre nehezülő helyzetét gondosan elemezve úgy ítéli meg, hogy a biztonságos és korszerű gyógyítás feltételeinek helyreállítása és fenntartása érdekében sürgős és alapvető beavatkozásokra van szükség.
Ezért a következő teendőket foglalta határozatába:
Mivel az egészségügy alapvetéseit érintő döntések hosszú távon hatnak, a rendszer stabilitása és kiszámíthatósága érdekében alappilléreinek Alaptörvénybe rögzítését szükségesnek látjuk és szorgalmazzuk nemzeti konszenzus mentén.
Határozott, sürgős és megalapozott döntés szükséges arról, hogy társadalmi egészségbiztosítás útján, avagy állami ellátással kívánják biztosítani az egészségügyi ellátást.
Az „egészség minden politikában elv” azonnali bevezetése a kormányzati munkába.
Az idők során elavult törvényeket (1997!!) módosítani (EüTV., EbTV.), időszerű tartalommal kiigazítani kell, mivel jelen változtuk és az azóta keletkezett jogszabályok halmaza számos ponton inkoherenciát mutat.
Mindenki számára egyenlő eséllyel hozzáférhető, biztonságos és folyamatos teljeskörű és korszerű közfinanszírozott egészségügyi ellátást kell biztosítani – ez jelenleg már egyáltalán nem garantált -,
- A katasztrofális szakemberhiány megoldását jelentős béremeléssel, az emigráció érdemi visszaszorításával.
- 2016-tól a középtávú bérfelzárkoztató program prioritás legyen
- A hálapénz rendszer megszüntetését valamennyi érintett társadalmi csoport bevonásával (ehhez is elengedhetetlen a hatékony mértékű bérrendezés is)
- Átlátható és a valós költségeket tükröző finanszírozási rendszer kialakításával és folyamatos fenntartásával (TVK felülvizsgálata, szakszerű kódkarbantartás, szigorú kontrol l)
Hazánk gazdasági fejlettsége lakosságának számottevően jobb egészségi állapotát indokolná, mint amilyen az a valóságban. Ez pedig a társadalom munkaképességét, eltartóképességét, nem utolsó sorban nemzetközi viszonylatban is versenyképességét veszélyezteti. A születéskor várható élettartam tekintetében lemaradásunk az EU átlagától jelentős, és a rendszerváltozás óta érdemben csökkenni nem tudott. A népegészségügyi helyzet több évtizedes lemaradásban van: nincs egészségbarát kormányzás, hatékony és végrehajtható népegészségügyi program, elavult az intézményrendszere, kapacitásai elégtelenek.
Égető a humánerő krízis: Az orvoskar elöregedése, a nem csökkenő emigráció, pályaelhagyás okozta veszteséget a rendszer még számszerűleg sem képes utánpótolni, szakmai színvonalban pedig egyáltalán nem. Az ellátórendszerből több tízezer szakdolgozó hiányzik, nem beszélve a külföldre EU csatlakozásunk óta távozott több mint tízezer orvosról.
Az intézményi adósságállomány ismételt újratermelődése egyértelműen mutatja a finanszírozási rendszer ellentmondásait, megalapozatlanságát.
Az ellátás bizonytalansága mind többeket sodor a fizetős ám ellenőrizetlen magánellátásba, sőt a rohamosan szaporodó kuruzslók, természetgyógyászattal visszaélő sarlatánkodók kezébe.
Mindennek nem kellene így lennie. A különböző szakmai szervezetek, szakemberek, így maga a NEK is számtalan alkalommal tette le evidenciákra épített szakmai javaslatait, hívta fel a figyelmet az egyre súlyosbodó helyzetre. Most sem tehetünk másképp.
Az egészségügyi közkiadások GDP-hez mérten rendkívül alacsony szintje nem gazdasági szükségszerűség, hanem kormányzati-politikai prioritás. Éppen e prioritásképzés mentén kell a helyzeten változtatni. A közkiadások célértéke – tekintettel természetesen a hazai gazdaság képességeire is – nem lehet kevesebb 6.5%-nál. Ez számszerűsítve 550-600Mrd Ft pluszt jelent, ami a jelenlegi gyógyító megelőző ráfordítások jóval több mint fele, egyes számítások szerint közel 70%-a. Ezt az összeget max. néhány év alatt, alapos tervezéssel párhuzamosan vissza kell táplálni a rendszerbe, még hozzá törvényben garantált és előre deklarált, kiszámítható módon.
A kiegyensúlyozott alapvető közösségi ellátás nem akadálya, hanem biztonságos környezete a magánellátásoknak
A közösségi és magánszolgáltatóknak azonosak az érdekei a korszerű, színvonalas és etikus gyógyításban.

Budapest, 2015. október 1.