IN MEMORIAM DR. NEMESKÉRY EDVIN (1944-2015)

Mind kevesebben leszünk! Esztergom gyógyszerészetének kiemelkedő, városszerte ismert és tisztelt alakja dr. Nemeskéry Edvin április 4-én elhunyt. Hajtsunk fejet az emléke előtt.
 

1944. október 23-án született Gödöllőn. Itt végezte el az általános iskolát, majd középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban folytatta. Lelki atyja  - Kövér Alajos - hatására választotta a gyógyszerészetet. Az egyetemre a korra jellemzően csak némi kitérő után juthatott. Itt ismerkedett meg Száki Zsuzsannával, aki csoporttársa és házastársa lett.
1971. február 13-án szereztek diplomát. Pályájukat Tatabányán kezdték, ahol 5 éven keresztül dolgoztak. .A második gyermekük születése után költözött a család Sárisápra, ahol a felesége a helyi gyógyszertárat vezette, ő pedig Esztergomba a 2/9-es gyógyszertárban helyezkedett el. Először a vezető helyettese, majd 1977-től a megye második legnagyobb patikájának irányítója lett.
1981-ben gyógyszerellátás és gyógyszerügyi szervezésből, majd a következő évben gyógyszerhatástanból szerzett szakvizsgát.
Rendszeresen szervezett szakmai fórumokat kollegái részére, számos publikációja jelet meg főképp a gyógyszerészet általános és helyi történetéről.
A Magyar Gyógyszerész Kamara alapítói közé tartozott. 8 éven keresztül vezette a megyei Kamarát.
Rengeteget dolgozott. Kitűnő kapcsolatot épített ki, mind a betegekkel, mind a környék doktoraival is.
A rendszerváltás idején közéleti feladatokat is felvállalt. 2 évig az MDF alelnöke volt, majd a kereszténydemokratákhoz csatlakozott.
Gyógyszertára 1986. május 1-én költözött új helyére, és az ő kérésére kapta vissza 1996-ban a Szent István név használatát.
2005-ben az év patikája címet nyerte el.
Régi vágású igazi úriember volt. A patika privatizációk idején nem is tudta, talán nem is akarta úgy kihasználni a kínálkozó lehetőségeket, ahogy azt mások tették…
Munkáját elismerték. Ez bizonyítja a Kiváló Munkáért és a Magyar Gyógyszerész Kamara emlékérme – kitüntetése, megyei főorvosi és miniszteri dicséretei. Mindezt tetézte a betegek tisztelete és kollegáinak egyöntetű baráti elismerése.
Közlekedési balesete után egyre ritkábban találkozhattunk vele a város rendezvényein. Hiányzott, és most, hogy április 4-én elhunyt, elmondhatjuk a mindennapjainkból már örökre hiányozni fog.
Akik ismerték, szerették és emlékét megőrzik!
Nyugodjék békében!

Osvai László dr.