IN MEMORIAM DR. PASKAI LÁSZLÓ

Sikeres gyógyulása után a katolikus egyház vezetője interjút adott 1995-ben a Kór-Lapnak. Elhunyta alkalmával ebből idézünk fel néhány részletet. Nyugodjék békében!

  -Nemcsak az orvosi rutin de az őszinte érdeklődés miatt is azzal kell kezdenem: Hogy van bíboros úr?

 Három hónap elteltével az mondhatom, hogy kielégítően, jól érzem magam. Visszatértem a munkámhoz, igyekszem a feladataimnak megfelelni. Mindenben törekszem az orvosi utasítások megtartására.

……

   -Valamennyi ismerősöm azt kérdezte tőlem – midőn megtudta, hogy a Vaszary Kolos Kórházban állt ápolás alatt – miért nem a fővárost választotta a Bíboros Úr?

  Ezt tőlem is többen megkérdezték. A válasz egyszerű: ilyen súlyos betegség esetében a legfontosabb, hogy a beteg minél előbb kórházba jusson, és nincs idő a kórházak közti válogatásra. Itt Esztergomban történ a szívinfarktusom, ezért az esztergomi kórház vett gondozásba. Külön is köszönettel tartozom a mentősöknek és a kórház orvosainak, mert a lehető legrövidebb időn belül elkezdődhetett a kórházi kezelésem.
   A kérdés bizonyára azt a vélekedést fejezi ki, hogy a főváros kórházak jobbak lennének a vidéki kórházaknál. Ennek az eldöntésére nem vagyok illetékes. De azt nyugodtan állíthatom, hogy kitűnő szakorvosok, ápolónővérek segítették a gyógyulásomat, és igen jól felszerelt az esztergomi kórház.

   -Ismert, hogy az egészségügy nagy gondokkal küzd. Várható-e, hogy nagyobb számban megjelennek a betegek ápolása körül az egyházi rendek?

  Magyarországon sok kórházban szerzetesnővérek ápolták a betegeket. Ebben a kórházban a szatmári irgalmas nővérek szolgáltak, akiknek egyébként itt volt a központi házuk és többféle iskolát is vezettek. Negyvenöt évvel ezelőtt a diktatúra feloszlatta a szerzetesrendeket, öt évvel ezelőtt nyílt meg a lehetőség, hogy újra működhetnek. Az újraindulás a szétszóratás négy évtizede után minden szerzetesrendnél komoly nehézségek leküzdését kívánja meg: akik még életben vannak, mind idősek; négy évtizeden keresztül nem volt utánpótlás; alig kaptak vissza olyan épületet, ahol tudnának közösen élni. A mai közszellem nem kedvez a szerzetesi hivatásoknak. Ezért kérdésére csak azt tudom válaszolni: bízzunk abban, hogy ismét lesznek szerzetesnővérek is a betegek szolgálatában. De erre még hosszabb ideig várnunk kell.

   -Az egészségügy reformja során széles rétegek kerülhetnek ki a biztosítottak köréből. Elképzelhetőek a század elejihez hasonló „szegény rendelések”, melyeket az egyház támogatott?

  Kérdésére szakmai szempontból nem tudok válaszolni. Az egészségügy területén mindenesetre nagy visszaesés volna, ha az új évezredben úgy érkeznénk meg, hogy a társadalombiztosítás nem tudná mindenki számára a gyógyítást biztosítani.
Az egyház mindig törekedett a szegények, a betegek segítésére. Ezt most is megteszi, amikor elveszítette anyagi alapjait. Ha a kérdésében felvetett helyzet bekövetkezne, biztosan volna egyházi segítés is, de ennek formájáról most még korai lenne beszélni.

…….

   -A Kór-Lap decemberi számában érdeklődtem az egyes főorvosoktól, hogyan értékelik az 1995-ös évet. Csaknem minden válaszból a hiány hangsúlyozása, a pesszimizmus sugárzott. Ön, Bíboros Úr, optimista hangulatban kezdi az újévet? Ha igen, adjon át ebből az optimizmusból olvasóinknak is.

  Az optimizmus és a pesszimizmus lényegesen függ attól a beállítottságtól, hogy ki mire helyezi a hangsúlyt, ki miben látja életének az értelmét. A jelenben sok gond, sok hiányosság vesz körül bennünket. Ha az elmúlt esztendőt nézzük, bizony sok olyan esemény, tényező volt, amelyek megnehezítették, vagy talán kilátástalanná is tették egyesek számára az életet, amelyek növelték a pesszimizmust.
A keresztény ember is ezek közt a körülmények közt él, megszenvedi az élet sokféle, sokszor egyre jobban súlyosbodó megpróbáltatásait. Mégis mindezek ellenére tud lélekben derűs, nyugodt, optimista lenni, mert fölfelé tekint és szívében őrzi azt, amire a karácsony emlékeztet: Isten szeret bennünket. Isten szeretetének a felismerése reményt ad a léleknek, még a reménytelennek látszó helyzetekben is. Itt található a keresztény optimizmus alapja, amely erősebb tud lenni a pesszimizmus minden kísértésénél.

Tisztelettel köszönöm az interjút.

Osvai László dr.
1995.