ÚJRA ARAT A FEKETE HALÁL?

„Pestissel fertőződött meg egy amerikai gyerek a kaliforniai Yosemite Nemzeti Parkban, ahol még júliusban táborozott. Amerikai egészségügyi illetékesek szerint idén már több hasonló eset történt az Egyesült Államok nyugati részén”.  – A MOK honlapján olvasható írás után talán nem haszontalan Szállási Árpád tanár úr egykori írásának felidézése, mely a pestis bacillus felfedezésének centenáriumára készült

Az apokalipszis négy fekete lovasa közül az első a pestis, a második a háború, a harmadik
az éhínség, a negyedik a halál szimbóluma, ahogy az Dürer csodálatos képén látható és János Jelenéseinek könyvében olvasható. Magyarán: ősidők óta a „döghalált” tartották a legborzalmasabb csapásnak, ezt a fentieken kívül az AIDS mai elnevezése, a „korunk pestise” is kellőképp érzékelteti.
Az írott emlékből kiderül, nincs még egy hasonló járvány-sorozat, amely a történelem menetét ennyire befolyásolta volna, valamint annyi művészi megörökítése lenne. Pár adat a fentiek illusztrálására.
 
A görögség aranykorában /Kr.e. 430 körül / kezdődött Athén és Spárta között a hellén hegemóniáért folytatott háború, amikor a harcias utóbbiak elől az előbbiek az Akropolisz falai közé húzódtak, a spártaiak győzelmét mégsem a fegyverek döntötték el. Thukydidész historikusnak „A peloponnészoszi háború története” című munkájából tudjuk, hogy az összezsúfolódott fővárosban szörnyű betegség harmadolta a lakosságot. „Két súlyos csapás egyszerre talál: kinn a dór hadak, benn a döghalál” - tartotta az akkori rigmus.
 
Hiába serénykedett éppen akkor a kor és minden idők egyik legnagyobb orvosa: Hippokratész, az emberek hullottak, mint a legyek. Hasztalan végezték /különben igen helyesen / a halottégetést, a sokáig rejtélyes közvetítők mindig „megugrottak”. Periklész maga is e járvány áldozata lett, az athéni köztársaság lakosainak harmada elpusztult, ennek következtében a klasszikus demokrácia minta állama jelentéktelen és gyenge provinciává zsugorodott.
 
Thukydidész szinte orvosi pontossággal írta le a kórképet, ám orvosi ismeretek hiányában még nem tett különbséget a tüdő- és bubópestis között. Ez volt az ókor leghíresebb /de nem az egyetlen kegyetlen / pestis-járványa, amely a középkorban is „eljárta haláltáncát”.
 
Tudjuk e szörnyű baj védőszentje a franciaországi Rókus /1245-1327/, akit később szentté avattak. Az itáliai Piacenzában önzetlenül ápolta a szenvedőket, míg maga is meg nem kapta, de csodával határos módon életben maradt. Mikor hazatért, gyanús elemként bebörtönözték és ott is halt meg. Holttestét a velenceiek rejtélyes módon a lagúnák városába csempészték, ahol a tiszteletére épített San Rocco templomban őrzik.
Szent Rókus kórház azóta sok országban található. Tintoretto képe: a „Szent Rókus mennybemenetele” szintén ismert. Szent Sebestyén nyilai szakértők szerint szintén a pestis szimbóluma, így ő is védőszent lett.
 
Az athéni pokol után a legismertebb epidémia-dátum 1348. Ekkor tört ki Itáliában és Franciaországban a középkor leghíresebb pestis-járványa. VI. Kelemen pápa ekkor Avignon palotájából irányította a római egyházat. Nagy orvosa: Guy de Chauliac volt az első, aki pontosan elkülönítve írta le a kétfajta pestist. Ugyanekkor Firenze falai között született meg Boccaccio tollából a dögvész legismertebb szépirodalmi emléke: a Dekameron.
 
A pestis hazánkig is eljutott, hírhedt események mégsem e tájon történtek. Nyugaton a zsidókat vádolták meg a járvány terjesztésével, ezért pl. Bázel és Strassburg városában speciális faépületekbe /a gázkamrák elődeibe / terelték a szerencsétleneket, ahol elevenen égették őket. Íme így nézett ki Nyugat „filoszemitizmusa” az elmúlt századokban, s a mai vádaskodások idején nem fölösleges ezekre utalni. Az is köztudott, hogy az 1414-ben tartott konstanzi zsinatot félbeszakította. Ez erősen a szakadárok „kezére játszott”, mert az előreformátorok Isten büntetését látták a járványban.
 
Az ipari forradalommal kezdődő Újkorban e téren is Anglia játszotta a főszerepet. A „Fekete Halál” elpusztította a szigetország papságának jelentős részét, így a nemzeti egyház VIII. Henrik rendelete nyomán könnyen kialakulhatott. A legnagyobb méretű ragály 1665-ben grasszált, amelyet „a nagy londoni dögvész” néven ismer az orvostörténet. Ezt viszont Dániel Defoe örökítette meg halhatatlan művében.
 
Meg kell mondani, az akkori kor legnagyobb kutató orvosa, a vérkeringést felfedező Harvey nem volt méltó Hippokratész szelleméhez: egyszerűen elmenekült a járvány elől. Szerencse volt a szerencsétlenségben az azt követő nagy tűzvész, amely a patkányokat és a bolhákat sem kímélte. Így az epidémát a lángok szanálták. Ugyanezen időben Velencét elérte a pestis.
 
Megszűntének emlékére emelték a cölöpváros legfőbb díszét, a San Marco katedrálist. Főoltárán látható a járvány sújtotta nép könyörgése, a sekrestyében Tiziáno festménye, amint Szent Rókus a pestises bubóit mutatja. Egyébként a bíborszínek művészóriása is a döghalál áldozata lett.
 
Hazánkban a Rákóczi-szabadságharcnak szintén e járvány vetett végett, Esztergom főterén a Szentháromság oszlopa a pestis megszűnésének emlékére készült. Nem kímélte a betegség Napóleon seregeit sem a „közelkeleti kirándulás” idején. Ismert Dávid képe, amint a korzikai káplárról császárrá avanzsált hadvezér a járványkórházat látogatja.
 
Az utolsó nagy pestis-járvány 1924-ben Los Angeles szétszórt negyedeit látogatta meg, ám a modern ismeretek birtokában összesen 33 áldozattal úszta meg a kaliforniai városóriás. Létezett a századelőn Algériában amint azt a Nobel-díjas Albert Camus „Pestis” című regényéből ismerjük. Tehát Thukydidész, Boccaccio, Defoe, Camus, másrészt Dürer, Tintoretto, Tiziano, David neve fémjelzi e járvány történelmi szerepét, melynek 1894-ig nem ismerték a kórokozóját.
 
A klasszikus bakteriológia fénykorában az epidémia „szerencsére”. Távol keletre is eljutott. Ekkor már Tokio egyetemén tanított Koch legkitűnőbb külföldi tanítványa, az antitoxin-terápia egyik úttörője: Sibasaburo Kitasato. Mivel a járvány Hong Kong negyedeit fenyegette, akcióba léptek a franciák is, hiszen Indokína /a mai Vietnam / akkor a fennhatóságuk alá tartozott.
 
A Pasteur Intézet Yersin csoportját küldte ki, míg Japán a járvány megelőzésére Kitasato professzort. Egymástól függetlenül jutottak azonos eredményre. Yersen a Pasteur Annales, Kitasato a Lancet hasábjain számolt be eredményeiről. Volt miből dolgozniuk, hiszen csak Kanton tartományban egy hónap alatt 60 ezer ember halt meg. A bubók pulpájából sikerült anilinfestéssel olyan bacilusokat kimutatni, amelyek végei intenzívebb szint mutatnak, s néha körülöttük tokszerű képződmény található. Agar táptalajra oltva olyan fehér telepek keletkeznek, melyek visszavert fényben szivárványszint mutatnak. Az agarhoz adott glicerinnel a kultúrák növekedése fokozható. Hígleves táptalajon a folyadék tiszta marad, a kicsapódó rögök a kémcső falaihoz tapadnak. Ideális 2%-os zselatinnal kevert pepton lúgos oldata. A kitenyésztett kultúrák a mikroszkóp alatt bacillus-láncot mutatnak, de abnormis formák is előfordulnak. Az állatkísérletek egyértelműen sikerültek: pl. tengerimalacba fecskendezve a betegség klasszikus tünetei léptek fel, s ha egy májdarabot patkánnyal etettek meg, kitört rajtuk a pestis. Döglött patkányból a bacilusokat szintén ki lehetett mutatni.
 
A patkány-bolha közti gazda szerepére már Yersin utalt, melyek a későbbi kísérletek megerősítettek. Ennek kiiktatásával sikerült a láncot megszakítani. A pestis bacillust tehát Kitasato és Yersin mutatta ki 100 évvel ezelőtt.
 
Végül nem hagyjuk említetlen egy igen korai magyar vonatkozást. Weszprémi István debreceni medikus 1755/56-ban másfél évet töltött Londonban, ahol szorgalmasan látogatta többek között az ott már létező himlő-ojtó házakat. Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat: mi lenne, ha a pestissel hasonlót végeznének. Ezért írta, majd az angolok 1755-ben kiadták a „Tentamen de inoculanda peste“ című művét, melyet nemzetközi szinten az orvostörténészek az aktív immunizálás úttörő munkájának tartanak.
Az elgondolás helyességét majd Haffkine igazolta a gyakorlatban.
Korunk pestise az AIDS! Vajon mikor fognak róla az orvostörténészek múlt időben írni?
 
 
Szállási Árpád dr.
1994. április