100 ÉVE TÖRTÉNT

A Kolos Kórház, és Esztergom egészségügyének történetéből, most a 100 évvel ezelötti időre emlékezünk, felidézve „Az esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002” című kötet 1916-ra vonatkozó sorait:

….1916. év elején már arról szóltak a hírek, hogy Seyler Emilnek a Vörös Kereszt Kórház igazgatójának szerencséje volt. A súlyosnak indult betegségéből állapota fokozatosan javult, és január végén haza is került a fővárosból. Később annyira megerősödött, hogy újra munkába állt és augusztusban már ő fogadta a Vörös Kereszt Kórházat meglátogató prímást, aki látogatása végén elismerőleg nyilatkozott a látottakról.

Csernoch János még az év elején beleegyezett, hogy a Vörös Kereszt Kórház régi épülete mellé egy új modern épületet emeljenek. Ez magába foglalta a Zander intézetet, a röntgen termet, orvosi rendelőket és a várószobát. Az építkezésben a segédmunkát az orosz hadifoglyok végezték.

A Kórház Bizottság áttekintette a Kolos Kórház elmúlt évekre vonatkozó statisztikai adatait. Ebből tudjuk, hogy az ápolási napok száma

1913-ban            45 307
1914-ben            51 529
1915-ben            62 566  volt,

a műtétek száma

1913-ban            492
1914-ben            583
1915-ben            658   volt.

A röntgen vizsgálatok számáról is készült statisztika:

1914. augusztus 1- december 31-ig      130
1915-ben                   320
1916. április 15-ig                                  98   számú vizsgálat történt.

Érkeztek különböző támogatások a Kolos Kórház részére. Ezekből kiemelném a káptalan 1 000 koronás, Lollok Lénart prelatus kanonok 1 000 koronás és dr.Klinda Theophil prelatus kanonok 2 000 korona értékű adományát. Keveseknek tűnt fel a háborús időszakban az a hír, hogy 1916. május 13-án, életének 74. évében meghalt Pfalcz József, aki az új kórház építője volt.

        
Pfalcz József neve nem volt ismeretlen az esztergomiak előtt. Ő építette a kórházon kívül a Lőrincz utcai bérpalotát, a csendőrlaktanyát, a megyeházát és több kanonoki házat is.

A Pfalcz család az 1700-as években jött Esztergomba német nyelvterületről. Pfalcz József apja Ferenc, nevéhez fűződik több kanonoki ház és számtalan templom építése. A kis-Dunán vízimalmokat épített, de a Párkányt- Esztergommal összekötő fahíd építését is ő vállalta. Ezt a hidat 1851. május 29-én adták át a forgalomnak. A 19. század végére azonban már nem felelt meg a megnövekedett igényeknek és a pozsonyi és a komáromi vashíd építése után Esztergom és Párkány között került sor a Mária Valéria híd átadására 1895. szeptember 28-án.  A Pfalcz Ferenc által épített hajóhidat ekkor bontották el. Pfalcz Ferenc fia, József 1843. április 5-én született Esztergomban. 1872. április 17-én kötött házasságot, Pálóczy Horváth Etelkát vette feleségül.  11 gyermekük született, de csak Tivadar élte meg a 68 évet, a többiek mind fiatalon haltak meg diftériában illetve tbc-ben. A kórház építőjét a szentgyörgymezei temetőben temették el, de sírját ma már hiába keresnénk.

Munkáját fia Tivadar vette át 1917-től. Ő építette többek között a kórház mai igazgatósági épületét, az un Eggenhofer villát is.

Helcz Antal az egykori polgármester sem sokáig élvezhette a város által biztosított kegydíjat. A kórházépítés egyik fő szorgalmazója 1916. május 30-án hunyt el.

1916. karácsonyát az esztergomi kórházakban elhelyezett kb. 750 beteg számára Perényiné tette emlékezetessé. Az ő szervezésében és támogatásával minden ápolt 3 nagy húst, 1 szelet sajtot, 2 halat, 1 cipót, 1 kalácsot, 2 szivart, 2 csomag dohányt és 1 adag bort kapott. Az alispán felesége szilveszterkor a városháza udvarán 7 üstben -72 kg húst felhasználva- főzetett ételt a rászorulóknak.

Osváth Andor később 1938-ban így emlékezett róla: „ A háború kitörésekor a tartalék kórházak közül azok, amelyek addig más célok szolgálatában álltak, úgyszólván minden, az elhelyezés és az ápolás céljára szükséges feltételt nélkülöztek. Ezen a bajon a megye községeinek és a város lakosságának áldozatkészsége segített. Elévülhetetlen érdemeket szerzett ennek a készségnek felkeltésében és állandósításában néhai Perényi Kálmán alispán és nemeslelkű felesége: néhai Gerenday Rózsa. Ők szólították fel a megye és a város társadalmát ágyneműek, fehérneműek és élelmiszerek felajánlására. A tartalék kórházakban Perényiné állíttatott fel konyhákat, amelyekben a felajánlott élelmiszerek elkészültek. Ez az igazán nagyasszony egymaga volt a raktárnok, a felügyelő és a gondos gazdaasszony a betegápolás sikere érdekében.”

Az 1916-os évet szomorúan zárták a Kolos Kórházban. Nem érte meg az újévet, Scheffer M.Renata a kórház műtősnője. A vérmérgezésben elhunyt műtősnő halála nehezen pótolható veszteséget jelentett az intézménynek..