120 ÉVE TÖRTÉNT

120 évvel ezelőtt még nem sokan bíztak abban, hogy az új Esztergomi Kórház rövid időn belül felépülhet. Az építés előkészületei 10 éven keresztül tartottak. Mit hozott az 1896-os esztendő a leendő intézmény építésének előzményében?
 

A városi kórház korábbi vezetője a köztiszteletnek örvendő dr. Feichtinger Sándor 1896 nyarán nyugdíjazását kérte a városi főorvosi állásból. A Tanács augusztus 1-től elfogadta a kérelmet és 22 és ½ évi szolgálat után nyugdíját 450 Ft.-ban állapította meg. Nyugdíjba vonulása alkalmából érdemeit elismerve köszöntötték az agg tudóst, aki az év tavaszán 1200 dobozban növényi mag gyűjteményét elküldte az 1000 éves kiállítás növénytani csoportjához.
Dr. Feichtinger Sándor megbecsült polgára maradt Esztergomnak. A következő év legfőbb adózói sorában, évi 386 forintjával a 22. helyet töltötte be. / Az első helyen természetesen Vaszary Kolos szerepelt 1897-ben például 5083 forinttal /
A korábbi megállapodások értelmében a nyugdíjba vonuló dr. Feichtinger Sándor helyét a tanácsban a rangidős körorvos dr. Áldory Mór foglalta el. Bár a nyughatatlan Haugh Lambert ez ellen is fellebbezett, de ezt is elutasították.
Áldory Mór 1844-ben született Esztergomban. Az orvosegyetemet Bécsben végezte el. Szülővárosában először kerületi, majd tiszti főorvos lett. Az 1876-i kolerajárvány idején végzett munkájáért királyi kitüntetést kapott. 1914-től királyi tanácsos. 1920. március 31-én hunyt el.
Az 1896-os esztendő tehát új kórházi főorvost és alorvost hozott az esztergomi közkórházba, és a kórházi gondnoki állást is új emberrel töltötték be.
1896 elején Bártfay Géza még, mint pozícióban levő egészségügyi vezető “Az új kórházról” című cikkében védelmébe veszi az építést halogató városi vezetést. Az előkészítés fontosságát hangsúlyozza: “Adósságot csinálni, hitelbe vásárolni könnyű dolog, de gondoskodni is kell ám arról, hogy az adósság miből nyerjen fedezetet!” Rámutatott arra, hogy az építkezés elkezdése előtt a betegforgalmat kell emelni, és az ápolási díjakat csökkenteni. Véleménye szerint az új közkórház megvalósítását csak gondos, mindenre kiterjedő előkészítés után szabad elkezdeni.
A későbbiekben alapvetően megváltozott a véleménye a városi vezetés kórházépítéssel, kapcsolatos koncepciójával szemben. Ehhez vélhetően hozzájárult az a tény is, hogy sem a közgyámi, sem a kórházgondnoki pozícióját nem sikerült megőriznie. A kórházgondnoki feladatokat Sinka Pál Ferenc vette át az év végén.
Bártfay Géza 1896. október 1.-től Szabadság címmel új folyóiratot indított, melyben nem szűnt meg ostorozni – mint azt látni fogjuk - a kórházépítéssel összefüggő hiányosságokat.
A lap indításakor még csak érdekes híreket adott közre. November 1-én “Kórházi töltelék” címmel így írt:
“a belügyminiszter az ország valamennyi törvényhatóságát értesítette, hogy Luftenga József, Reitsamar Péter, Semmar Mária és Trigler György János betegségeket színlelnek” A kórházak személyzetének figyelmét arra hívták fel, hogy nevezettek nem dolgoznak, hanem kórházról-kórházra járnak, és betegségeket színlelnek. Felbukkanásuk esetén a rendőrség értesítését javasolják.
Később az írások hangvétele megváltozik, és meglehetősen kritikussá válik.
Nem csoda hisz a kórházépítés ügye nem halad előre.
Felmerültek olyan gondolatok is miszerint a város nem lesz képes egy új közkórház felépítésére, ezért meg kell fontolni annak a lehetőségét, hogy egyesüljön a Simor János által 1885-ben építtetett prímási kórház és a városi közkórház. Bár a két kórház vezetője, dr. Rapcsák Imre és dr. Gönczy Béla között jó volt a kapcsolat, de ekkor még az egyesítésnek nem volt meg sem a szervezeti, sem a jogi alapja.
Más elgondolások szerint az új közkórház építésénél nem pavilonrendszert kellene kialakítani, hanem egy tömbben építenék meg a kórházat. Csak a fertőző osztály lehetne különálló. A takarékosság jegyében először egy földszintes tömb épülne és szükség esetén az igények bővülésével emeletráépítéssel, oldanák meg a kérdést. A helyszín egyre biztosabbá vált, nevezetesen a Bizutti-féle telek. Bár ezzel kapcsolatban is voltak olyan tervek, miszerint erre a területre inkább a törvényszéki palotát kellene felépíteni
Az 1896-os év mégis úgy telt el, hogy lényeges előrelépés az építés ügyében nem történt.