70 ÉVE LETT DR. ETTER JENŐ ESZTERGOM POLGÁRMESTERE

/Az esztergomi Etter család egyik kiemelkedő tagjára, de. Etter Jenőre emlékezünk, abból az alkalomból, hogy 70 éve, 1941. január 20-án lett Esztergom Város polgármestere. Az alábbiakban dr. Magyar György méltatja Etter Jenő pályafutását.

Esztergomban látta meg a napvilágot 1897. július 30-án. Apja: Etter Ödön, anyja: Legény Irén, felesége: Mattyasovszky Mária, akivel 1925. szeptember 12-én kötött házasságot, amiből két gyermek született: Jenő (1926) és Nándor (1930).

Dr. Etter Jenő a középiskolát Kalocsán és Esztergomban végezte. Itt a katolikus főgimnáziumban tanult, ahol 1915-ben érettségizett. Az első világégés során – rövid kiképzés után – az orosz fronton, az első vonalban teljesített szolgálatot. Lengyelországban megsebesült. A hadi szolgálatot követően 1921. december 22-én a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen jogtudományi karán doktori oklevelet szerzett. Ennek utána 1924. október 13-án a székesfővárosban letette a bírói és ügyvédi vizsgát. Joggyakornoki minőségben kezdetben a járásbíróságon, később a pestvidéki törvényszéken dolgozott.

Fiatalon, 1925-ben nevezték ki Esztergom főügyészévé. Ebben a tisztségben tizenhat éven át rendíthetetlenül és igazságosan végezte feladatát, az általa megfogalmazott cél szerint: „félni az Istent, szeretni a hazát, teljesíteni a kötelességet.” Ezt a gondolatot később a polgármesteri székfoglaló beszédében szintúgy kinyilvánította. 1941. február 1-jétől 1944. augusztus 1-ig tett eleget a polgármesteri megbízatásnak.

A második világháború éveiben az esztergomi tiszti üdülőt a menekült lengyel tisztek rendelkezésére bocsátotta. Ő is szerepet vállalt abban, hogy közel ötvenezer lengyel állampolgár külföldre menekülhetett. Szintén az igazságérzete vezette akkor, amikor az esztergomi zsidóságot védte, élelmiszerjegyeket, menedékhelyet biztosítva számukra. Emberbaráti cselekedeteiért a belügyminisztériumnál és a Gestapónál egyaránt feljelentették. A letartóztatástól, a deportálástól a barátai mentették meg, katonai behívóval. Megfosztották polgármesteri hivatalától és kényszernyugdíjazták. 36 A határozat kimondta: „Miután a 69.157/1944. IV. számú rendelettel Máramaros-sziget megyei város polgármesteri állásra való áthelyezését nem fogadta el, így 86%-os nyugdíjjal 1944. augusztus 1-jétől nyugállományba helyezve”. 37

Az orosz fogságból hazatérve ügyvédként dolgozott. A tanácshatalom kezdetén még az ügyvédi kamarából is kizárták, és állandó rendőri megfigyelés alatt tartották 1957-ig.
Polgármesterként nem csak ügyszeretettel, hanem buzgó rajongással mozgatott minden „kis” és „nagy” ügyet. Lelkesedett a város múltjáért és történetéért; jellemző, hogy nagy szorgalommal és művészi érzékkel összegyűjtötte a város egykori nagyjainak a képeit a közgyűlési terem számára.

Nemzeti érzéséhez, keresztény vallásos világnézetéhez és meggyőződéséhez semmi kétség nem fért. A nehéz idők dacára Esztergomnak olyan anyagi segítséget szerzett, ami mellett a polgárság további megadóztatását elkerülhették. Tisztviselő társait becsülte, szerette és védelmezte. A városban mindenki tudott a polgármester lengyelbarát érzelmeiről. Alapos tudással, széles körű ismereteivel, lelkiismeretes munkájával, kitartó szorgalmával vezette a várost egy nehéz időszakban.

Katonai kitüntetései: Károly csapatkitüntetés, sebesültérem, Magyar Háborús Emlékérem, Nemzetvédelmi kereszt.
Társadalmi tevékenységei: az AC Egyházmegyei szakosztályának, a Vízivárosi Egyházközségnek, az Esztergomi Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek, valamint a társulati óvodának az elnöke volt.
Esztergomban hunyt el, 1974-ben.

Forrás:
Esztergom polgármesterei 1808-1902