BESZÉLGETÉS DR. NÉMETH LÁSZLÓVAL 1.

Állami Egészségügyi Ellátó Központ /ÁEEK/ főigazgatója dr. Német László nemcsak esztergomi születésű, de kollegánk is volt a kórházban. Most egy 1997-ben vele készült riportot elevenítünk fel, mely az „Orvosportrék Esztergomból 1.” kötetben is megjelent. Hamarosan a főigazgatói interjút is olvashatják!
   
 

   
Emlékszem sok évvel ezelőtt, egy épülőfélben levő házban kerülgettük a malteros vödröket együtt, és örömmel mutogattad, hogy ez lesz a gyerekek szobája, itt lesz a konyha.... Most mégsem a Duna-parti Esztergomban, hanem itt a Tisza partján, Szegeden beszélgetek veled.
   
   
    Mikor és miért jöttél el Esztergomból?
   
    1983-1990-ig alorvosa voltam a Vaszary Kolos Kórház Sebészeti és Traumatológiai Osztályának. Akkor eljöttem a szülővárosomból. 1987-től a sebészeti szakvizsga megszerzése után, valami továbblépési kényszert éreztem magamban. Ez a gyermeksebészet lett volna. Többször elmentem továbbképzésekre Budapestre és Szegedre is lekerültem.  Végül ide Füzesi professzor úr hívott meg és én igent mondtam. Feleségemnek is adódott kezdetben is munkalehetőség egy gyermek körzetben.
   
   
    Az elmúlt 7 év alatt mi történt veled Szegeden?
   
    A gyermeksebészet rejtelmeibe merültem el. 1991-ben szakvizsgáztam. Néhány ösztöndíjat sikerült elnyernem az elmúlt években. Ilyen volt a TEMPUS ösztöndíj 1994-ben, mely Rotterdamba vitt 3 hétre, majd 96-ban a NUFFIC ösztöndíjjal töltöttem ugyanitt 2 hetet, 1997-ben a PRO INFANTIBUS ösztöndíj segítségével 2 hónapig a Grazi Orvostudományi Egyetem Gyermeksebészeti Klinikáján tanulhattam, majd a Salzburg-Conell  Seminar ösztöndíj részese lehettem.
   
    A klinikai állás tudományos tevékenységet is kötelezővé tesz és az oktatásba is be kell kapcsolódni.
   
    Több nemzetközi kongresszuson vettem részt és szerepeltem is. 1995-ben Ljubljanában a 2. Alpok-Adria Gyermek Intenzív Therápiás Kongresszuson és még ez évben az Első Európai Gyermeksebész Kongresszuson Grazban. 1996-ban ott voltam a rotterdami 2. Gyermek Intenzív Therápiás Világkongresszuson és a római Nemzetközi Gyermeksebész Kutatók Kongresszusán. Idén szerepeltem Madridban a 2. Európai Gyermeksebész Kongresszuson és a zürichi 10. Nemzetközi Gyermeksebész Kongresszuson. Az egyetemen a magyar és az angol nyelvű oktatásba is bekapcsolódtam.
   
    Egy újabb kollega, aki Esztergomból indulva karriert futott be. A jövő még beláthatatlan, ezért most beszéljünk egy kicsit a múltról. Mit jelent neked Esztergom?
   
    Ez a szülővárosom, ahonnan indultam, ami az ifjúságomat jelenti.  A középiskolát a Dobó Katalin Gimnáziumban itt végeztem. Nagy hálával tartozom Mátyus főorvosnak és az ott levő kollegáknak, akiktől a sebészet alapjait megtanultam és jelenleg is ebből élek. Sokat köszönhetek szakmai útmutatásaiért Hermann Karcsinak, Perényi Pistitől rengeteg gyakorlati dolgot leshettem el, Teleki Balázs pedig a tudományos gondolkodás felé indított el.
   
   
    Eltelt 7 év. Megszépült a múlt?
   
   
    Esztergomból nem azért jöttem el, mert nem éreztem jól magam, hanem mert úgy éreztem a gyermeksebészet számomra továbblépést jelent. Ezt a szakágat egy olyan kis kórházban, mint az esztergomi nem lehet művelni, nincs megfelelő háttér hozzá. Csak nagyobb centrumokban lehet eredményesen művelni.
   
    Mennyit és mit operálsz Szegeden?
   
    A gyermeksebészet az egyetlen utolsó általános sebészet. Beletartozik a dongalábtól a hydrocephalusig - kivéve a szívsebészetet - minden. A klinikánkon széles palettán dolgozunk. Heten vagyunk gyermeksebészek. Átlagban évi 1400 nagyműtétet végzünk.
   
   
    Heten vagytok gyermeksebészek. Mint adjunktus, hányadik vagy a rangsorban?
   
    Nehéz megfogalmazni, mert a rangsort nem én állítom fel. Bizonyos helyzetekben előbbre és máskor hátrább van az ember. A kor szerint a másodi legfiatalabb vagyok
   
     
    Távolodjunk újra a múltba. Miért lettél sebész, és hogyan lettél orvos?
   
    Orvos úgy lettem, hogy a gimnázium tájékán ez a hivatás tetszett meg. A családomban messze földön nem volt orvos.
    Elsőre nem sikerült a felvételim és 1 évet Szegeden dolgoztam. Az egyetem alatt a manuális szakmákat tudtam csak magam számára elképzelni.
   
    Végül is most már beilleszkedtél az itteni életbe?
   
    Igen. Feleségem a bölcsődék és a csecsemőotthonok igazgató főorvosa. 11éves Kristóf fiam, és 10 éves Emese lányom kitűnő tanulók, sportolnak, kajakoznak. Jól érzik itt magukat. Nem idegenként jöttek ide, mivel az egyetemi társaink - nejem is itt végzett - gyemekeiben jó társakra találtak, így a beilleszkedés könnyű volt.
   
   
    Mikor jártál utoljára Esztergomban?
   
    A gyermek traumatológiai kongresszuson voltam otthon utoljára, úgy 3 hete. Úgy éreztem, amikor újra beszélgetni kezdtünk, mintha tegnap váltam volna ki a csapatból, annyira élő a kapcsolatunk.
   
    Új sebészeti pavilon épül Esztergomban. Ha késve is, de előbb utóbb átadásra kerül. Nem fáj a szíved, ha erre gondolsz?
   
    Őszintén örülök neki, hogy abból a helyzetből, amiben az esztergomi sebészek dolgoztak, végre kikerülhetnek. Azért nem fáj a szívem, mert amit én csinálok, azt ott jelenleg nem művelhetném.
   
   
    Sajnálom, hogy jelenlegi beszélgetésünkre kevés az időnk. Kérdés nélkül mit tudnál elmondani, üzenni annak a közösségnek, aminek sok évig tagja voltál Esztergomban?
   
   
    Egy dologra kell vigyázni. Hogy egy osztály jól működjön, ahhoz egy csapatnak kell együtt dolgoznia. Munkaidőben és munkaidőn túl is. Ilyen csapat van itt nálunk Szegeden, és remélem ilyen Esztergomban is.
   
   
    Köszönöm a beszélgetést.
   
    Osvai László dr.
    1997. december
   
    / Az interjú készítője később tudta meg a hírt, hogy dr. Németh László 1998 január 1-től meghívást kapott Dublinba  / Írország /, ahol egy nagyon jó hírű gyermeksebészeti kutatóintézet működik és ennek munkájába fog 1 éven keresztül beszélgető partnerem bekapcsolódni.