BESZÉLGETÉS DR. OSVAI LÁSZLÓ FŐORVOS ÚRRAL /2./

Kedves Betegeink!
Tájékoztatjuk Önöket, hogy a Tüdőgondozó élén május 1-től változás lesz, Dr. Osvai László Főorvos nyugdíjba vonulását követően Dr. Horváth Gabriella Főorvos Asszony veszi át az esztergomi tüdőgyógyászati ellátást.
Tisztelettel:
Kórházvezetőség
 

Mik voltak az első benyomásaid az akkori kórházról!

-Döbbenetes élménnyel indult az esztergomi pályakezdésem. Az ebédlőben bemutatkozhattam a sebész főorvosnak, aki többek között a só-víz háztartásról kérdezgetett. Jobban tisztába volt vele, mint és, aki azt hittem, hogy a legfrissebb tudományt képviselem. Mátyus Lajosnak hívták őt, és később kiderült számomra, hogy briliáns kezű sebész. Mohos Zoltán a labor vezetője is hihetetlen nagy tudású, hivatását magas szinten művelő orvos volt. Sorolhatnám sokáig a neveket. Kárpáthy László szülész-nőgyógyász főorvos fegyelmezett precizitását ma is emlegetik. Nem csak szakmailag, de emberileg is sokat adott nekem Seres Zsuzsa a Fertőző Osztály vezetője. Kis tanár úrban visszahúzódó csendes embert ismertem meg, mégis mindenki tisztelte. Leel-Őssy tanár úr legendás reflexkalapácsát ma én őrzöm. Tudása, emberi magatartása messze túlmutatott a neuropszichiátrián. Kerekes Karcsi Bácsi szekciós ismertetéseiből a segíteni akarás és a jóindulat sugárzott. Felsorolásom nem teljes, de összefoglalóan elmondhatom, hogy a 80-as évek elején óriási szellemi tőke halmozódott fel az esztergomi kórházban. Jó volt ebben a közegben dolgozni, tanulni. Büszkének és szerencsésnek éreztem magamat, amikor nap-mint nap átléptem a kórház kapuját.

Nem szóltál még a belgyógyászatról, első munkahelyedről.

-Az emeleten Kopasz László főorvos úr nagy empátiával foglalkozott a betegekkel, kitűnő munkatársai voltak: Felföldi Éva, Árkai Anna, Bató Ferenc személyében. A földszinten Szontagh Csaba volt a főorvos. Ő volt a ráció megtestesítője, óriási tudással és műveltséggel rendelkezett, közvetlen munkatársai Dinnyés József és Hambach József voltak. A sors úgy hozta, hogy én a földszinten kezdtem a pályafutásomat, így Szontagh Csaba lett a tanítómesterem. Amit a belgyógyászatból, kardiológiából tudok, azt neki köszönhetem.

Mégsem lettél kardiológus.

-Kezdetben felmerült bennem ennek a lehetősége, hisz ott voltam az esztergomi kardiológia kialakulásánál. Ma már nehezen elképzelhetőek az akkori körülmények. Alkalmam volt néhány ideiglenes pacemakert behelyezni. Számos sikeres reanimációm közül Kárpáthy főorvos defibrillálására életem végéig vissza fogok emlékezni. Első gyermekemet, kislányomat ő segítette a világra.
De hogy a kérdésedre is válaszoljak, teltek múltak az évek és a belgyógyászati szakvizsga után úgy gondoltam, hogy a mellkasban a szíven kívül ott van a tüdő. Milyen hasznos lenne, ha egy ehhez is értő szakemberrel egészülne ki az osztály, 1986-ban tüdőgyógyász szakképesítést szereztem.

Nem bántad meg ezt a választásodat?

-Összességében nem, bár kezdeti elgondolásom nem valósult meg. Csak anatómiailag van szoros kapcsolatban a szív a tüdővel. A valóságban akkoriban a pulmonológia és a kardiológia még messze nem alkotott „élettani” egységet. Így a pályám vége felé örömmel látom, hogy van némi közeledés.

Esztergomban Mohos Iván főorvos úrtól vetted át a Tüdőgondozó vezetését.

-1994-tól lettem a Gondozó főorvosa. Megmondom őszintén sokáig hiányzott a belgyógyászati, a kardiológiai tevékenység. Talán ez a magyarázata annak, hogy sok éven keresztül vállaltam tüdőgyógyászként központi ügyeleti ellátást Nyergesujfalun. Maradandó élményeket adott ez a munka. Külön megérne egy beszélgetést az alapellátás ezen szeletének akkori rendje.

Tudomásom szerint az oktatás területére is elkalandoztál!

-Egykoron még volt egészségügyi szakközépiskola Esztergomban Hosszú ideig tanítottam ott anatómiát, belgyógyászatot és más klinikai tárgyakat is. A kórházban még ma is sok nővér dolgozik, akiket tanítottam. Van 4-5 olyan kolleganő, akiket én vittem országos tanulmányi versenyekre, és akik végül az orvosi pályán kötöttek ki.

1989 után volt, aki felrótta neked, hogy KISZ-titkár is voltál.

-Ha jól emlékszem 2 évig voltam a kórház KISZ-titkára. Nagy sörözésekre, kirándulásokra emlékszem vissza és arra, hogy intenzíven foglalkoztunk a kórházba jövő medikusokkal és medikákkal. Együtt mutattuk meg nekik a Bazilikát és Esztergom valamennyi nevezetességét, szórakozóhelyeit.

Hogyan élted meg 1989-et?

-A 80 évek második felében Csoóri Sándornak Esztergomban egy Dunára néző kis háza volt és a nyarak egy jelentős részét itt töltötte feleségével. Főnökömmel, Szontagh Csabával többször meglátogathattuk. Óriási élményt jelentettek számomra ezek a beszélgetések. Ma is féltve őrzöm Csoóri Sándornak nekem dedikált köteteit. Talán az ő hatására is, ott voltam a Hősök terén 1989. június 26-án, csakúgy, mint a nagymarosi tüntetéseken is. Aktívan részt vettem a Marton Kálmán tanár úr által alapított EKE /Esztergomi Kulturális Egyesület/ munkájában.

Sokak által ismert rólad, a vers szereteted.

-Ez a tény is erősítette a Szontagh Csabával való kapcsolatomat, ami jóval több volt, mint főnök-beosztott viszony. Több csodálatos verset az ő segítségével fedeztem fel. Talán a legemlékezetesebb Szabó Lőrinc Isten című verse. Fülembe cseng ma is, ahogy szavalta: „Nézd, új jakobinusok állnak a Volga vizénél! / s már csattog az ostor, az új urak ostora, csattog az új rabokon:”
Akkoriban a belgyógyászat folyosóján költők, írók portréit rakattam fel és a vizitek közben a szakmai ismereteken kívül a medikusok és a kollegák is rendszeresen kaptak tőle kultúrtörténeti, művelődéstörténeti ismereteket is.

A kívülállók számára mégis úgy tűnt, hogy egykori főnököddel a későbbiekben megromlott a kapcsolatod. Miért?

-Az évek múlásával mindannyian változunk, nem biztos, hogy mindig előnyünkre. Ezt mindkettőnkre elmondhatom. Másképp kezdtük el látni a világot. A kapcsolatunk megromlása talán azzal kezdődött, hogy 1992-ben Szontagh Csaba lett a kórház igazgatója. Csaba tudását, műveltségét ma is csodálom. Amikor kórházigazgató lett sokan éreztük úgy, hogy az akkor súlyos gondokkal küzdő intézmény, végre elindulhat a felemelkedés útján, és az új igazgatót egykoron majd  Gönczy Béla méltó utódjának fogjuk tartani. A kórház a megyéhez került és nagyarányú rekonstrukció kezdődött Esztergomban kormánytámogatással. Szontagh Csabának ebben a rekonstrukcióban is jelentős érdemei voltak, mégsem lett jó igazgató. A műveltség, a szakmai tudás, az okosság nem bizonyult elégségesnek. Én úgy éreztem a hatalom óhatatlanul is megváltoztatta. Ilyenre több példa hozható fel, akár apjainkig is.  Számos dologban ellentétes véleményünk alakult ki, viszonyunk megromlott.

Erről akkoriban az egész kórház olvashatott az általad létrehozott Kór-Lap című újságban.

-Igen. Akkoriban még lehetett vitatkozni, más véleményen lenni! Ma úgy gondolom, hogy néhány dologban nem biztos, hogy nekem volt igazam. Jó lett volna az évek múltán kibeszélni magunkból sérelmeinket, problémáinkat.  Valószínűleg hasznosak lettek volna tanácsai későbbi pályám során. A sors azonban közbeszólt. Szontagh Csaba halála nagyon megrázott. Ma is gyakran látogatok ki a sírjához a belvárosi temetőbe…

Említettük a Kór-Lapot, amely ma ekor-lap néven érhető el az interneten. Beszélj, kérlek a lap történetéről.

-1991-től folyamatosan jelent meg kis megszakítással havonta. 2003-tól az interneten érhető el és 2 hetente frissítem. Nem tudok hasonlóról a megyében, de az országban sem. Nyugodtan mondhatom, hogy mára ez a lap a kórháztörténeti dokumentumok tárháza. A kórház jelenlegi honlapja mégsem ajánlja az olvasóinak. Számomra sok örömet okozott és okoz a készítése. Az ekor-lap-ban közölt Szállási Árpád írásokból 2 kötetet tudtam megjelenttetni, Orvostörténeti mozaikok címmel, miközben a professzor úrral baráti kapcsolatba kerülhettem. Orvosportrék Esztergomból címmel előkészület alatt van a 3. könyv. Ezek a beszélgetések, sok esetben életre szóló élményt jelentettek számomra. Fantasztikus egyéniségek, igaz emberek sokasága dolgozott ebben a kórházban, illetve került el és futott be akár országos karriert is.

Foglalkoztál a kórház történetével is.

-Szállási tanár úr biztatására megírtam a kórház építéstörténetét és a Vaszary Kolos Kórház történetét 1902-2002-ig. Óriási munka volt. Utólag számos hibát is észrevettem, de az idő kötött, a centenáriumra szerettem volna elkészülni. Hónapokat ültem a könyvtárban, a levéltárban. A kiadás költségeinek előteremtése sem volt egyszerű. Akkoriban még némi támogatást kaptam a kórháztól is.

Mostanában pedig Kolos füzetek jelennek meg nem túl nagy példányszámban és nagyon kevés reklámmal.

-A 13. Kolos füzetet adja ki a BT-m mely döntően finanszírozza is ezeket. Sajnos a Vaszary Kolos Alapítvány célkitűzéseibe az ilyen tevékenység támogatása nem fért bele. Egykori kollegák munkásságát méltatom ezekben a kis dolgozatokban,  illetve kórháztörténeti érdekességeket tárok az olvasók elé. Ahogy öregszem egyre többet járok temetőkbe, és egyre több barát, kollega nevét látom a sírköveken. Meg-megállok a sírjaik előtt. Kazatzay Antal sírját, mivel közadakozásból nem sikerült összegyűjtenem a pénzt, saját erőből váltottam meg 20 évre. Számos esetben működött az összefogás. Így újult meg Gönczy Béla, Timanóczy Anna sírja.

Nem megkerülhetőek pályád áttekintésekor a politikai vállalásaid. Már beszéltünk arról, hogy voltál KISZ-titkár. A rendszerváltás után is vállaltál közéleti tevékenységet. Folytassuk ezzel a beszélgetésünket:

Folytatjuk