BESZÉLGETÉS DR. OSVAI LÁSZLÓ FŐORVOS ÚRRAL /3./

Kedves Betegeink!
Tájékoztatjuk Önöket, hogy a Tüdőgondozó élén május 1-től változás lesz, Dr. Osvai László Főorvos nyugdíjba vonulását követően Dr. Horváth Gabriella Főorvos Asszony veszi át az esztergomi tüdőgyógyászati ellátást.
Tisztelettel:
Kórházvezetőség
 

Nem alakult tudatosan, illetve tudatos volt annyira, hogy a változások mellett voltam, mint az emberek többsége. A változásokat 89-90-ben az MDF jelentette. Csoóri Sándor is erről álmodott.  Esztergomban az 1988-ban a Tökházi környezetvédelmi fórum után sokan választották az MDF tagságot, Sok lelkes ember próbálkozott akkoriban, jobbító szándékkal, hogy valami új világ épüljön. Persze voltak, akik anyagi előnyök érvényesítésén dolgoztak. A kezdeti lelkesedés fokozatosan szűnt meg. Az MDF sokak számára nem váltotta be a kezdeti reményeket. Magam is egyre apolitikusabbá váltam a nagypolitikát illetően, nem újítottam meg MDF tagságomat, de a helyi eseményeket érdeklődve figyeltem. Meglepődtem, amikor felkértek a képviselő választások előtt 1998-ban, az indulásra. Még jobban meglepődtem, amikor egyéni, független jelöltként nyertem és Esztergom Város képviselője lettem.

Nem is rövid időre, hisz ha jól tudom 12 éven keresztül maradtál a Képviselő-testület tagja.

4 év után azt kérték, hogy ne a FIDESZ-KDNP által támogatott jelölt legyek, hanem tagként mérettessem meg magam. Akkoriban azt gondoltam, hogy számomra az akkor FIDESZ az a pozitív, előremutató gondolatokat adó erő, melyet bátran felvállalhatok. 2002-ben és 2006-ban is nyertem egyéni választókerületben.

12 évet nehéz röviden értékelni, mégis kérlek, tedd ezt meg, vagy válaszolj röviden: ”megérte” ez a 12 év, számodra pozitív a szaldója?

Nem tudok rövid, egyértelmű igennel válaszolni. Mindenesetre azt tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy semmiféle anyagi előnyöm nem származott belőle. Tudom, nehéz lehet ezt elhinni a mai napi híreket hallgatva, de így van. Vannak kifejezetten elkeserítő emlékeim. Hosszan lehetne sorolni… Pl.: Be kellett zárni egy iskolát. Ma is úgy gondolom, hogy szükségszerű volt, bár lett volna annyi tanuló, hogy fel se merült volna ez a lehetőség. Egy tornaterembe ültem és záporoztak a kérdések, a vádak és állnom kellett a sarat. Aki vállal ilyen szerepet, az ezt is vállalja. Szemtől szembe! De azok a mocskolódó névtelen levelek. Mondok egy másik példát: Meghalt édesapám. Napokig abban a pulóverben jártam, amiben utoljára átölelhettem. A testületi ülés tv közvetítése után kaptam egy névtelen levelet, amiben a mocskolódó írástudó gyűjtést helyezett kilátásba, hogy tisztességesen felöltözzek egy ülésre. Nem sorolom…

Azért vannak pozitív emlékeid is erről a 12 évről?

Természetesen. Hihetetlen jó érzés volt Beregszászon esztergominak lenni. Több millióval támogattuk a főiskolát. Külön terem elnevezése őrzi ennek a támogatásnak az emlékét.. Nagyváradon Cseh Tamás is fellépett azon az estén, amikor tiszteletbeli esztergomi polgárokat avattunk. Örömmel tölt el ma is, hogy Vargyason Esztergomnak van egy kastélya. Jó volt ott lenni a Bánomi -áttörés átadásán, a millenniumi ünnepségeken vagy a hídavatáson. Feichtinger Sándornak emléktáblát tudtam állíttatni és könyvének kiadásában is szerepem volt. Szóval ezt a sort is hosszan folytathatnám.

A város akkori vezetőjével, Meggyes Tamással milyen volt a viszonyod?

Az akkori polgármestert tehetséges, széles látókörű, koncepciózus, fiatal politikusnak ismertem meg. Reméltem, hogy az évek múlásával úrrá tud lenni indulatain, lehiggad és a tehetséghez bölcsesség is társul. Bíztam benne, hogy nagyobb empátiával közelít majd az emberekhez és a meglevő kapcsolatait sikeresen fogja kamatoztatni a város javára. Sokat példálózott akkoriban egy általunk ismeretlen polgármester kollegájával, aki Hódmezővásárhely városát vezette, és akit Lázár Jánosnak hívtak. Sajnos a reményeim nem teljesültek. Összességében mégis azt gondolom, hogy 12 év értékeléséhez nagyobb történeti távlat szükséges, és a tegnapi harcainkat, holnapután objektívebben tudjuk vagy tudják majd mások megítélni.

Mennyit profitált az esztergomi kórház abból, hogy az egyik orvosa 12 éven keresztül volt a város Képviselő-testületének tagja?

Ezt nem nekem kell megítélni, mégis ebből a szempontból pozitívnak érzem az imént emlegetett szaldót. Minden képviselői tevékenységem arra irányult, hogy kórházam érdekeit hathatósan és eredményesen képviseljem. Bizonyos előterjesztések megszavazását kórházi támogatásokhoz kötöttem. 16 évvel ezelőtt megírt kórháztörténeti könyvemben ezt írtam: „Esztergom nekem „a Város”, az itteni kórház pedig „a Kórház”, és ezt ma is így gondolom.

Mennyire érzed, hogy megbecsülték a kórházért és a városért végzett munkádat?

Az ember nem a megbecsülésért csinálja, bár biztos, hogy jólesik az elismerés. Nem tudhatom, mert soha semmilyen elismerést nem kaptam. Sőt pl.:2000-ben egy főorvosi értekezlet jegyzőkönyvében - amit bekeretezve a szobám falára helyeztem el- „osvai”-ként a kórház árulójának, érdekeivel nem törődőnek bélyegeztek meg.

Később azért rehabilitáltak?

Igen, sőt a kórház vezetéséhez tartoztam sokáig.  Később Kollár Zoltán főigazgató orvosigazgatóvá is kinevezett. Az ő igazgatására rányomta bélyegét a városban dúló politikai hatalmi harc, melynek értékeléséhez ugyancsak bizonyos távlat szükségeltetik. Mint orvosigazgató  elvégeztem a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karán az Egészségügyi Menedzser mesterképzési szakát és így Egészségügyi Menedzserré nyilvánítottak. 2 éves tanulás után díszes oklevelet kaptam.  Nem volt könnyű az a 2 év. Széles ismeretségi kört alakíthattam ki, sok kórházigazgató lett jó ismerősöm országszerte.

Ismét felfele ívelt a pályád?

Ez enyhén szólva nem igaz. Időközben ugyanis új főigazgató került a kórház élére, aki 3 nappal a diplomám átvétele után felkeresett és közölte, hogy nem kíván velem dolgozni. Négyszemközt történt beszélgetésünk után, 2 évvel a nyugdíj előtt, lemondtam az orvosigazgatói posztomról…

Megkeseredve indulsz a nyugdíjas éveknek?

Sajnálatos hagyomány kórházunkban, hogy nem tudjuk tisztességgel elbúcsúztatni az elmenőket. Szerettem volna tovább dolgozni, de főigazgatóm email-ben ill. levélben közölte velem, hogy érdemeim elismerése mellett nem tartanak igényt a további munkámra, mehetek oda, ahová akarok. Még egyéb megtorló intézkedéseket is kilátásba helyezett.

Szóval 39 év után abbahagyod a gyógyítást?

Dehogy! Tovább dolgozok a szakmámban. A dorogi Tüdőgondozóban, vagy ha itt is ellehetetlenítenek, akkor bárhol a megyében vagy az országban. A tüdőgyógyászat hiányszakma.

Riportjaidat olvasva, hagy tegyek fel 2 olyan kérdést, amit te is fel szoktál tenni beszélgető partnereidnek: Ha újra kezdhetnéd, mit tennél másként?

Erre a kérdésre a jól hangzó válasz az lenne, hogy semmit, de nem így van! A mai eszemmel sok mindent másképp csinálnék. Egészen biztos, hogy Szontagh Csabával való viszonyomat nem élezném ki annyira amennyire tettem. Sokszor jól jött volna egy olyan művelt, okos ember tanácsa, amilyen ő volt. Nem biztos, hogy a politikát ilyen mértékben bevállalnám. Hihetetlen tanúság számomra, hogy az ember a politikai ellenfeleivel adott esetben kulturált vitát tud folytatni, de az elvbarátai gerinctelenségével nem tud mit kezdeni. Hosszan sorolhatnám az általam megismert gumigerincű embereket. Egészen biztos, hogy más apa és férj lennék. Nem voltam jó férj és talán apa sem, pedig törekedtem rá. 4 gyermekem közül 3 már felnőtt, unokáim vannak. A legkisebb fiam  most áll pályaválasztás előtt. Tudod, ahogy utaltam rá, sokat vitáztam édesapámmal, de a mai napig havonta elmegyek hozzá a Farkasrétre és megpróbálom elmondani neki, hogy köszönöm… Talán egyszer a gyerekeim is eljönnek majd így hozzám.

Próbáljuk meg talán egy kicsit optimistában befejezni a beszélgetésünket egyfajta üzenettel a fiatalok, a kollegák, az utódok felé.

Igazad van. Ez egy beszélgetés és nem egy nekrológ. Ahogy mondtam dolgozok tovább. Szeretném folytatni a Kolos füzetek sorozatát, kiadni az Orvosportrék Esztergomból 3. kötetét. Pátkai főorvos úrral közösen egy életrajzi riportköteten munkálkodunk. Fel kéne dolgoznom Leel-Őssy professzor úr neuropszichiátria hagyatékát, és ha a Teremtő engedi, megírnám a Vaszary Kolos Kórház történetét szubjektív szemmel. És mit üzennék az utánam jövőknek? Igen szoktam ilyen közhelyeket kérdezni, bocsánat érte. Szerintem Nagy László óta ilyen üzenetet már nem lehet megfogalmazni tökéletesebben, mint ahogy ezt ő tette. Mindenki ismeri, amikor a híres riport után belenézett a kamerába és ezeket a szavakat mondta:
„Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Emberi szellemük, ha lesz, tudatom velük, üzenem: csak ennyit tehettem értük.”

Köszönöm a beszélgetést!

Dr. Matyi Vince