EZ AZ ÖT PONT MENTENÉ MEG A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYET

A kormány a múlt héten rábólintott Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár reformjavaslataira. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász segítségével megnéztük, milyen eredményt hoznak az öt pontba foglalt tervek, és mi hiányzik belőlük.
 

1. Több lehetőség a háziorvosoknak

Az egészségügy szervezésének alapja, hogy a beteg először a háziorvoshoz forduljon. Neki kell kiszűrni, hogy a probléma helyben orvosolható-e, vagy komolyabb kórházi vizsgálatokra van szükség. Ha ez a rendszer működne, a betegek kevésbé terhelnék a rendelőket és kórházakat olyan bajokkal, amelyek helyben – akár egy gyógyszer felírásával – megoldhatók. A tervek szerint a jövőben a szimpla receptfelíráson, vérnyomásmérésen, egyszerű vizsgálatokon túl komolyabb feladatokat is kapnának a háziorvosok. Az ellátás ezzel közelebb kerülhet a beteghez. A vidéken élőknek ritkábban kellene a városi vagy megyei kórházba utazniuk.

A háziorvosok feladatköreit már az alapellátásról szóló törvény tavalyi módosítása tágabb kontextusba helyezte. Idén ezt akarják a gyakorlatban is megvalósítani. A háziorvosok ma nem írhatnak fel drágább gyógyszereket, ezzel is spórolni akar az állam. Ezt a jogosultságot most ismét visszaadnák nekik. A betegnek így nem kellene elmennie a szakrendelőbe, gyorsabban hozzájutna a gyógyszereihez. Tartani lehet azonban attól, hogy ezzel ismét megnövekedhet a gyógyszerfelírások száma, ami növelheti az állam kiadásait.

Meg kell oldani egy egyre égetőbb problémát is. A háziorvosi hivatás nem elég vonzó. A háziorvosi kar elöregedett, nincs elég utánpótlás. A 6500 praxis közül jelenleg 252 több mint fél éve nincs betöltve. Ahogy térképünkön is látható, nem csak kis falvakról van szó. Több budapesti kerületben és vidéki városban sincs mindenhol felnőtt- vagy gyermekháziorvos. Azt egyelőre nem látni, mitől válnának ezek a helyek egyszeriben vonzóvá a fiatal orvosoknak (a kurzort a térkép pontjaira állítva láthatja a tartósan betöltetlen háziorvosi praxisok adatait).

A háziorvosok hiányát első lépésben azzal is lehet enyhíteni, ha több feladatot bíznak az asszisztensekre, ápolónőkre. A jövőben ők gyakrabban beadhatnak injekciót vagy felírhatnak recepteket. Az orvosi ellátásnak a beteghez közelebb telepítését szolgálnák az úgynevezett praxisközösségek és csoportpraxisok is. A beteg az emelt szintű alapellátásban helyben juthatna gyógytornászhoz, ott végeznék a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatokat, és ahol lehetőség van rá, több pszichológus lenne elérhető. A mentális problémákkal küzdők ugyanis gyakrabban járnak orvoshoz, több gyógyszert szednek, így ennek az intézkedésnek preventív jellege is lehet. Létezik olyan elképzelés is, hogy a kórházi ápolók legálisan szerezhetnének mellékjövedelmet az otthoni szakápolási rendszerben.

2. Kancellárok a kórházak élére

Az egyetemek gazdasági működését ma már kancellárok felügyelik, a kórházakba kinevezett biztosokat valószínűleg nem így fogják hívni. Még a szerepük sem egészen tisztázott. Egyelőre annyi körvonalazódott, hogy térségenként 6-8 kórháznak lenne egy kancellárja. Feladatuk annyiban hasonló lenne az egyetemi kancellárokéhoz, hogy nekik is az állami pénzek felett kell őrködniük.

Ha a pénzügyi feltételek nem változnak, a kórházi adósság folyamatos újratermelődését ők sem tudnák megakadályozni. Az ugyanis a legtöbb esetben nem a kórházi menedzsmentek hibás vagy felelőtlen döntései miatt keletkezik, hanem az ellátás alulfinanszírozottsága miatt. Ezt a helyzetet csak a kórházak támogatásának alapját jelentő homogén betegségcsoportok (HBCS) után fizetett állami pénzek reális szintre emelése oldhatná meg.

A „kórházi biztosok” várhatóan a kórházi szerkezet átalakításában is szerepet kapnak. Ha felmérik a megyében vagy régióban működő kórházak közötti párhozamosságokat, hiányokat, fontos szerepük lehet a szervezet racionalizálásában. Ez néhány kórháznak előnyös lehet, mások számára viszont leépítést hozhat. Ha a kórházi biztosok erős felhatalmazást kapnak, az súlyosan lefokozza a kórházak gazdasági vezetését és sértheti az intézmények autonómiáját. Amint körvonalazódik, hol várható ágyszámleépítés, borítékolható, hogy a helyi politika, élén a polgármesterrel és az országgyűlési képviselővel, kórházvédő üzemmódba kapcsol.

3. Új kórház Budapesten, új fővárosi ügyeleti rendszer

Rogán Antal tavaly február 5-én jelentette be, hogy új kórházat fognak építeni Budán. Azóta eltelt egy év. Máig nem tudható, hol lesz a kórház. Cserháti Péter, a kórházfejlesztést előkészítő miniszteri biztos nemrég azt mondta: március 31-ig kerül a kormány elé az Egészséges Budapestért Program, amelyben már benne lesz a helyszín. Ezután készül el a megvalósíthatósági tanulmány október végéig, és talán az év végére írhatják ki a tervpályázatot. Az ügy eddigi előremenetelét látva jó, ha a szuperkórházból a 2020-as évek közepére lesz valami.

A helyszínért viszont kemény lobbizás indult, amelyben rosszabbnál rosszabb alternatívák szerepeltek. A II. és a XII. kerület polgármestere a Szent János Kórház fejlesztéséért szállt síkra. Bús Balázs, Óbuda polgármestere Tarlós Istvánnal karöltve a Margit Kórház fejlesztése mellett állt ki, de felmerült a Déli pályaudvar területe, a volt Országos Pszichiátria és Neurológiai Intézet épülete, sőt olyan javaslat is elhangzott, hogy az új budai kórház Pesten legyen, a Megyeri hídnál.

Sokkal fontosabb kérdés a fővárosi ügyeleti rendszer újraszervezése. Szükség van egy észak-pesti, egy dél-pesti és egy budai kórházra, amely az év 365 napján 0–24 óráig képes fogadni betegeket, és ehhez van elég szakorvosa. A Semmelweis-terv korábban erre a feladatra északon a Honvédkórházat, Dél-Pesten a Semmelweis Egyetem bázisát, Budán pedig a Szent János Kórházat és a hozzá csatlakozó Kútvölgyi Klinikai Tömböt jelölte ki, de akkor még nem volt szó új kórház építéséről.

4. Új kórházi minimumfeltételek

A kórházi minimumfeltételekről szóló rendelet ma azt írja elő, hány és milyen végzettségű szakorvos, szakápoló, mennyi eszköz szükséges egy-egy kórházi osztály működtetéséhez. Miután általában nincs elég orvos vagy ápoló, ezeket a minimumfeltételeket a legtöbb kórház a gyakorlatban nem tudja teljesíteni.

Most megfordítanák a dolgot. Azt mérnék fel, hány és milyen szakorvos, asszisztens, eszköz van az egyes kórházakban. Ennek eredménye alapján adnának aztán engedélyt a kórházaknak arra, milyen ellátást végezhetnek, és milyet nem.

Sinkó Eszter szerint ez a felmérés várhatóan drámai eredményt fog adni. Az egészségpolitika sokkszerűen szembesül majd a tényleges orvos- és nővérhiánnyal. Ma ugyanis még azt sem lehet pontosan megmondani, hány szakorvos dolgozik a magyar kórházakban. A legtöbben ugyanis 3-4 helyen vállalnak munkát – pont azért, hogy az adott kórház tudja teljesíteni a minimális előírásokat.

Egy ilyen felmérésnek komoly következményei lehetnek. Ha az orvosoknak elő akarják írni, hogy csak egy helyen dolgozzanak főállásban, akkor komoly béremeléssel kellene kompenzálni a kieső munkák miatt csökkenő jövedelmüket. Másfelől a szakorvoshiánnyal szembesülve számos kórházban ellátásokat, osztályokat kellene megszüntetni, és a ritka szakmák képviselőit a megyei kórházakba kellene összpontosítani. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár azt sem zárta ki, hogy a hiányszakmák képviselői „turnéznának” a kórházak között, hogy ne a betegnek kelljen utaznia utánuk. Sinkó Eszter szerint ez tartható álláspont, ha ezért rendesen megfizetik a szakorvosokat.

5. A gyógyító és ápoló osztályok szétválasztása

Évtizedek óta megoldatlan problémája a hazai kórházaknak, hogy sok belgyógyászati vagy pszichiátriai osztály ágyain nem gyógyító tevékenység folyik, csak idős vagy krónikus betegeket ápolnak. A tervek szerint június 30-ig megteszik az első lépést. Ahol ezek az elfekvők egy kórház területén külön tömbben vannak, azok finanszírozását átadják a szociális ágazatnak. Ez körülbelül 3-4 ezer ágyat jelenthet. A többi kórháznak fél éve lenne arra, hogy a nem gyógyító osztályokat leválassza.

Az ápolási osztályok fenntartási költsége alacsonyabb. Ezekbe kevesebb orvos kell, miután a feladatok nagy részét a szakápolók el tudják látni. Az így felszabaduló összeget a gyógyító osztályok finanszírozására fordíthatnák. Komoly megtakarítás azonban ettől nem várható: valamivel kevesebbet kell bérre és gyógyszerre fordítani, a kórházak ezzel a rezsit fogják tudni megspórolni.

És ami hiányzik

Egy jó egészségügyi reformhoz valóban nem kell több öt pontnál, de az egészségügy néhány égető problémáját ez nem fogja megoldani.

Nővérhiány

Az itthon maradt orvosok egy része mellékállásokkal, ügyeletekkel, gyógyszervizsgálatokkal vagy magánpraxissal legalább ki tudja egészíteni jövedelmét. A nővérek előtt azonban nem sok perspektíva van. A Magyar Kórházszövetség pénteki kongresszusán ezért nem is annyira az orvos-, mint inkább a súlyos nővérhiányt nevezték meg az egyik legnagyobb problémának. Vidéken ez kisebb gond, ott ugyanis gyakran a kórházak számítanak a legnagyobb munkaadónak. Budapesten azonban nehezebb képzett nővért találni, hiszen számos jobban fizetett munkalehetőség van. Jelentős az elvándorlás is: tavaly 707 egészségügyi szakdolgozó kért hatósági bizonyítványt külföldi munkavállaláshoz.

Béremelés

Továbbra is nagyon alacsony a magyar orvosok és egészségügyi dolgozók fizetése. A Rezidensek és Szakorvosok Szövetsége (ReSzaSz) szerint először a szakdolgozók és a kórházi alkalmazottak fizetését kellene 50 százalékkal megemelni. Ezután a már gyakorló szakorvosok fizetését kellene a fiatal szakorvosok már megemelt béréhez igazítani. A szervezet szerint ezt a rendszer finanszírozásából hiányzó évi 600 milliárd forinttal lehet elérni. Ennek a követelésnek nem sok esélye van. Idei évértékelőjében Orbán Viktor elismeréssel szólt az egészségügyben dolgozókról, de egyértelművé tette: béremelés csak akkor lehetséges, ha ezt a gazdaság teljesítőképessége lehetővé tesz. Ha tehát béremelésről van szó, a magyar gazdaság sohasem teljesít elég jól, a ReSzaSz szerint viszont ma mindennek igenis lenne fedezete és eredménye.

Joób Sándor – Bátorfy Attila
2016.03.08.-  MOK -vs.hu -