KÓRHÁZIGAZGATÓK ESZTERGOMBAN: EGGENHOFER BÉLA 5.

v, 2016-04-10 16:37
Egy korábbi cikksorozatunkat ismételjük meg kiegészítve új adatokkal, ismeretekkel, a múltból eljutva napjainkig. Igazgatóink között különböző egyéniségek voltak, a munkásságukat a kórházért áldozó orvostól a pillekönnyű morális alapon állóig. Eggenhofer Béla méltó utódja volt Gönczy Bélának!
 
 
Eggenhofer Ernő / 1870-1925 / és Dummer Irma / 1873-1944 / házasságából 1899. április 2-án született Táton.
18 évesen az I. világháborúban az olasz fronton harcolt és hadapród őrmesterként szerelt le.
1925. december 5.-i bizonyítványa szerint „az orvostanfolyamot szabályszerűen bevégezte s az előírt szigorlatokat sikeresen letette, minek következtében a budapesti kir. magyar tudomány-egyetemen orvosdoktorrá avattatott”.
Az 1 éves kötelező kórházi gyakorlat letöltése után 1927. szeptember 1-től a budapesti királyi magyar Pázmány Péter Tudományegyetem II. számú sebészeti Klinikájára került, ahol a miniszteri „rendelettel előírt két évi gyakorlati kiképzés után az orvostudományi kar dékánja és a műtőintézet igazgatója jelenlétében a neki kijelölt kóreset felett tartott nyilvános értekezésével, és az ugyanakkor nyilvánosan végzett műtétével a sebészeti ismeretekben való képzettségét, a sebkezelésben és főleg a sebészeti műtevésben való jártasságát tanúsította.”
A sebész-műtői bizonyítványt 1931. szeptember 4-én állították ki, de Eggenhofer Béla már 1930-tól a keresztapja által vezetett esztergomi Kolos Kórház sebészetén dolgozott.
Nem sokáig operálhattak együtt, mivel Gönczy Béla 1932-ben agyi történése miatt nyugdíjba kényszerült és nemsokára meghalt. 1933. november 12-én sírjánál keresztfia és utóda mondta a búcsúbeszédet.
1933-ba adta be pályázatát a Gönczy Béla betegsége miatt megüresedett igazgatói állásra, mely egyben a sebészeti osztály vezetését is jelentette. 7-en pályáztak a Kolos Kórház irányítására.
Több érv szólt Eggenhofer Béla mellett.
Családja részt vett id. Eggenhofer József révén 2000 korona erejéig a Kolos Kórház felépítésében.
Hogy nem csak ilyen személyes kapcsolatok határozták meg Gönczy Béla székének utódlását, arra bizonyíték Bakay Lajos sebész professzor, aki így ajánlotta tanítványát: „..Sebészi technikai készültsége, alapos munkája és kézügyessége képesítette őt a nagy sebészi műtétek elvégzésére…Képzettségénél fogva sebészeti osztályvezetésre alkalmas”…

Még ma, a XXI. században is felismerhetők kórházunkban az ő munkásságának eredményei. A kórházban ugyanis az alapítást követő 3 évtized után megérlelődtek a változások. Eggenhofer Béla nevéhez fűződik a kórház első nagy rekonstrukciója. Ennek keretében a volt igazgatói villából korszerű szülészeti osztályt alakított ki. Később emeletet húztak a sebészet, majd a belgyógyászat épületére. Utóbbit egy új szárnnyal is kiegészítették, melyben többek között a Tüdőgondozó nyert elhelyezést. Felépítették a Fertőző Osztályt, csak úgy, mint a mai onkológia épületét, mely eredetileg tbc-s gyermekek elhelyezésére szolgált volna. A mostani kórházvezetés, az ő egykori házában, a ma is Eggenhofer villaként nevezett épületben székel.
Szervezői és kórházvezetői munkája mellett a sebészi teendőit sem hanyagolta el. Egy a 30-as évek közepében leírt vélemény szerint neki köszönhető, hogy: „a párkányi járás legalább sebészi tekintetben ismét Magyarországhoz tartozik.”
A II. világháború alatt „a kórház orvosai politizálás helyett emberfeletti gyógyító munkát végeztek” / Szállási Árpád /. Ebben is élenjárt a kórház igazgató főorvosa Eggenhofer Béla.
Mindent elkövetett - és sikerrel - annak érdekében, hogy a kórház Németországba való kitelepítését megakadályozza.
A légópincébe telepített műtőkben éjjel-nappal operált. Kezén a röntgensugarak okozta égési sérülések keletkeztek.
A harcokat követő újjáépítésben is tevékenyen részt vett. Ennek ellenére az Esztergomi koncepciós perek első áldozata lett 1948-ban.
A fegyelmi vizsgálóbiztosnak írt feljegyzését a következő sorokkal zárta: „ Működési időm alatt lehetséges, hogy magam is követtem el hibát, azonban szolgáljon mentségemül az, hogy az elért eredmények mellett ezen hiba csak öntudatlan lehet, anyagi előnyt nem szolgált részemre, a köztisztviselő tisztességét és becsületét nem csorbította, anyagi károsodást senkinek sem okozott és végül, hogy ezen esetleges hiba csak az éjjel-nappali munka hevében adódhatott elő. Mivel pedig bűnösnek nem érzem magam, tisztelettel kérem teljes felmentésemet.”
A koncepciós perek logikája szerint született meg az ítélet és állásától is megfosztották.
A méltatlanul leváltott, megalázott Eggenhofer Béla így búcsúzott a kórház személyzetétől.
„A Magyar Kormány úgy találta helyesnek, hogy engem a kórházigazgatói és főorvosi állásom alól felmentsen. Érzékenykedni önök előtt nem óhajtok. Felhasználom ellenben ezen alkalmat, hogy elbúcsúzzam Önöktől, mint személyzettől. Igaz, hogy a személyzet egy része csirkefogó, a nagyobbik rész tisztességes munkás. A csirkefogóknak is megbocsátok, és felkérem őket, javuljanak meg. Eddig velem töltött fáradozásukért fogadják igaz köszönetemet, és mindnyájukat arra kérem, fogadják szeretettel az új igazgatót, és szorgalmasan dolgozzanak a jövőben is a betegekért és a magyar közegészségügyért. Isten velük!”
A 3 gyerekes családapa az őt ért méltatlanságokat nem sokkal élte túl. 1950. május 31-én otthonában érte a halál.
Eggenhofer Béla emlékét megőrizzük!