MEGJELENT A KOLOS FÜZETEK KÖVETKEZŐ SZÁMA

Babits Mihály betegségei és esztergomi gyógyítói” címmel megjelent a Babits év alkalmából a Kolos füzetek 15. száma. A füzet megjelenését Esztergom Város Önkormányzata támogatta. Egy rövid részletet idézünk az írásból:

….Engedtessék meg, hogy itt néhány észrevételt tegyek Babits Mihály betegségének megállapításával és kezelésével kapcsolatban.

Természetesen könnyű utólag javaslatokat tenni, vagy a sok évtizeddel ezelőtti
diagnosztikus és terápiás lehetőségek korlátaira hivatkozni.
Mégis, sajnálatosnak ítélem, hogy a Liebermann Tódor által javasolt
tonsillectómiára – mandulaeltávolításra – nem került sor.

Ma már jóval többet tudunk az asztmáról, de a felsőléguti akadályozott légzésből eredő fulladás már akkor is elkülöníthetőnek vélhető volt az asztma okozta nehézlégzéstől. Maga Schill doktor is érezte ezt, amit bizonyít az is, hogy ismételt gégészeti vizsgálatot kért.

Ami azonban a legnagyobb fejtörést okozhatja Babits Mihály orvosi ellátása
kapcsán az az  - és erre már Szállási tanár úr is rámutatott, - hogy a tartósan fennálló veseköves görcsi kapcsán, miért nem konzultáltak a kezelőorvosai Illyés Gézával.

Illyés Géza (1870-1951) 1920-ban a Rókus Kórház 40 ágyas urológiai osztályából megszervezte Magyarország első Urológiai Klinikáját. A honi urológiai sebészet úttörő alakja volt. Ha Korányi Sándor véleményét is kikérték a beteggel kapcsolatban vajon ilyen konzultációra Illyés Gézával miért nem került sor?

Mai tudásunk alapján hosszú időnek tűnik – és ezt Nissen is nehezményezte – az az idő, ami a tünetek megjelenése és a diagnózis illetve a műtéti beavatkozásig eltelt. Ebben persze része volt a betegnek is, hisz igyekezett elodázni a műtéti
beavatkozást