IN MEMORIAM DR. PAVLIK GÁBOR (1957-2016)

Az időn és a földön túli rendelőben az utóbbi 5 évben sorra gyűlnek az esztergomi családorvosok: Antalics Mihály, Ökrös Árpád, Baumann Géza után most Pavlik Gábor is csatlakozott. Néhány hete már halálhírét költötték. Amikor kiderült annak valótlansága még bíztam benne, hogy akinek halálhírét költik az hosszú ideig él. Erre azonban nem volt reális lehetősége.
 

Gábor!
Hányszor kértelek: üljünk, le és beszélgessünk az életedről. Nem egyszer, nem kétszer utasítottál vissza udvariasan.
Mindkét szülőd esztergomi vezető orvos volt. Édesapád az egykori Véradót irányította, édesanyád pedig a szülészet egyik vezető főorvosnője volt évtizedeken keresztül. Egyébként ő is mindig elutasította a vele való interjú készítés gondolatát. Vajon 83 évesen ő most mit érezhet, hogy elvesztette a fiát?
Szüleid példájára lettél orvos? – kérdeztelek volna, de a feleletre már soha nem kerülhet sor.
A veled kapcsolatos emlékeimben kotorászok:
Százaz életrajzi adatok: Budapesten születtél 1957. július 23-án. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szereztél általános orvosi diplomát. Halálod hírére a google-ben rákerestem a nevedre. Hátborzogató volt, hogy az első oldalon névrokonodat köszöntötték – aki sokáig volt a vízilabda válogatott orvosa – 70. születésnapján.  Neked 59 év adatott!

Feldereng az a fiatal, tehetséges fiú, aki a belgyógyászaton Kezdte orvosi pályafutását. Ott szívta magába – eredményesen! – azokat az ismereteket, melyek a családorvosi munkához elkerülhetetlenek. Nem csak a munkában, hanem a közösségi rendezvényeken is mindig ott voltál. Szerettem volna csak feleannyira jól táncolni, ahogy te tudtál!
Családorvosi munkád során Söröss Jenővel kötött össze a sors. Mi kívülállók úgy láttuk, jó páros voltatok. Hosszú ideig méltatlan körülmények között dolgoztatok a Szent István téren.
Mégsem ez maradt meg igazán bennem, hanem az, hogy megpróbáltátok közösségé szervezni a kollegákat. Akkoriban sokkal szorosabb volt a kapcsolat a kórházi és a családorvosok között. Néhány rendezvényeteken én is részt vehettem. Sok év után is emlékezetes egy pilismaróti piknik!
Hol vannak már azok az idők? Az általatok kívánt közeledésnek nem sok nyoma maradt.
Személyes kapcsolatunk mindig korrekt volt. A szakorvoshoz intézet kérésed, kérdéseid mindig megalapozottak voltak. Néhány beteg kapcsán lehettek volna köztünk, viszonyunkat beárnyékoló problémák, de mindig, mindent meg tudtunk beszélni.
Néhány éve a rendelőmben kerestél fel és hosszan beszélgettünk egészségügyi problémáidról. Csak a mesében és a filmeken vannak HOUSE doktorok. Tudásom kevés volt, hogy érdembe segítséget tudtam volna nyújtani. Szakterületem legjobbjához irányítottalak, de ő se tudott sokmindent hozzátenni.
Nem az a baj, hisz tevékenységünk során sokszor előfordul, hogy nem tudjuk a pontos diagnózist. Az igazi probléma az, amikor terápiás próbálkozásaink sem hozzák meg a kellő eredményt.
Sokszor mondják azt, ha egy orvos megbetegszik, laikussá válik, kérdési, következtetései a racionalitást mellőzik. Ez egyfajta védekező mechanizmus lehet.
Te nem tartoztál ebbe a kategóriába!
Lelkedet a Kosztolányi- felismerés járta át:
„Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen.
de pattanó szívem feszítve húrnak,
dalolni kezdtem ekkor azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony, ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
vendége voltam.”
Utolsó hosszabb beszélgetésünk egy bírósági üggyel volt kapcsolatos. Mindkettőnket tanúként hívtak be és hosszabb ideig kellett várakoznunk.
Látva egyre romló fizikai állapotodat ismét tétova célzást tettem egy interjúra. Rám néztél, és annyit mondtál: most más pláne nincs értelme, de üljünk le, beszélgessünk.
Az egy órás várakozás alatt beszélgettünk. Mikrofon nélkül. Betegekről, esetekről, keresve az értelmét annak, amit csinálunk.
Mindketten éreztük, hogy a bíróság adta meg a lehetőséget, hogy utoljára szót váltsunk.
Köszönöm ezt az 1 órát neked!
Gábor! A vendégség számodra igen hamar véget ért! Nyugodj békében!