IN MEMORIAM PROF. DR. NASZLADY ATTILA ( 1931-2015 )

Naszlady Attila 1962-ben Esztergomban kezdte pályafutását és soha sem lett hűtlen a városhoz. 2013-ban első főnökének az emlékére rendezett ünnepségre előadással jött el kórházunkba. 85 éves lenne! Születésnapján egy korábbi interjú részleteivel emlékezünk rá!

Professzor úr, hogyan került pálya indulásakor Esztergomba, és mit jelent az Ön számára ez a város?
 
 
Medikus koromban nagy gondot jelentett, hogy melyik specialitást válasszam. Tetszett az ideggyógyászat, egzaktnak tartottam, kicsit hasonlított ahhoz a korábbi vágyamhoz, hogy elektromérnök legyek, de végül nem ebbe az irányba léptem. Esztergomba úgy kerültem, hogy 1956-os szereplésem miatt kizártak az egyetemről, és így végül soron kívül végeztem, ami azt jelentette, hogy egy fél évvel később kaptam diplomát, mint a többiek. Azért zártak ki, mert az évfolyam a Forradalmi Bizottság elnökévé választott. A választás távollétemben történt ugyan, de ez inkább súlyosbító körülménynek számított. Esztergomban akkor volt egy üres állás és elfogadtam a kijelölésemet. A város történelmi levegője egyébként is vonzást jelentett számomra. Korábban csak turistaként jártam ott, de nagy tisztelője voltam Mindszenty kardinális úrnak. Érthető volt ez a tisztelet, hisz én a Regnum Marianumban voltam hosszú időn keresztül, amíg legális volt, majd mikor illegális lett akkor is. Tehát szívesen mentem Esztergomba és úgy gondoltam, hogy a belgyógyászat elég széles terület ahhoz, hogy ha később más irányú lesz az érdeklődésem ez hasznomra válik.
 
Hogyan indult a pályája Esztergomban?
 
Nagy lelkesedéssel fogtam bele a munkába, a többelvezetéses EKG-t én vezettem be, fonocardiografiát csináltam. A szívgyógyászat már akkor is vonzott, de például enkefalitiszes beteg hibernálását is én végeztem először Esztergomban. Emlékezetes volt számomra az eset, mivel szombat délután jött a beteg, Rajner Muki bácsit nem tudtam megkérdezni. Ültem a beteg ágya mellett két napot, de végül lement a láza és magához tért. Főnököm hivatalból letolt, aztán behívott a szobájába és megdicsért. Úgy hittem akkoriban, hogy Mohos Zoli segítségével egy kis Weimart hozunk létre Esztergomban.
 
Ellenkezés nélkül elengedték Esztergomból?
 
Én tudtam, hogy egy magasabb kvalitású állást megpályázva kötelesek oda elengedni. Megnéztem a kinevezési papíromat, amire rá volt írva, hogy ez a kinevezés két év múlva minden külön értesítés nélkül megszűnik. A lejárta előtt hat hónappal törvény szerint közölni kellett, hogy meg akarnak e hosszabbítani. Ezt Bárdy igazgató úr elfelejtette. Még így sem volt minden zökkenő nélküli a távozásom, mert volt akkoriban egy megyei utasítás, mely szerint tekintettel arra, hogy folyik a falu szocializálása a vidéki doktorok nem menekülhetnek a fővárosba. Három nappal a szerződésem lejárta előtt szabadságot kértem, és amikor megkaptam, akkor kértem a munkakönyvemet.
 …………..
Hadd legyek provokatív, és megkérdezném, hogy egy József Attila verset hogyan olvas egy számítástechnikában jártas, mégis humán beállítottságú ember.
 
Több megközelítése van a kérdésnek. Elárulom, hogy a feleségem a prózát szereti és nagyon olvasott. El kell ismernem, hogy kiváló memóriája van a történetre, sőt még a nevekre is mindig emlékszik és a gyakorlatban is alkalmazza ezt a képességét. Mi nagyon jól összeillünk szellemileg is. Én viszont a verseket szeretem. A versben több van, mint a prózában, van benne valamilyen kép, érzelem és benne van egy magasabb szintű mesteri struktúra. Chagallt én például ki nem állhatom, azért mert az az érzésem, hogy nem volt formai rajztudása. Szerintem a művészet is organikus dolog, amiben a tartalomnak és a formának, és amit ki akar fejezni annak harmóniában kell lennie. Azt szoktam mondani nagyon gorombán, ha valaki trágyából farag akármilyen szép szobrot, azt nem tudom úgy élvezni, mintha márványból tenné. Kell a dolgok harmóniája és ez az a plusz, ami foghatatlan, ami nem matéria. Ez érvényes a versre is. A jó versben van egy gondolat vagy érzelem, amit nem lehet szavakkal kifejezni, hiszen nem szavakban gondolkodunk. Ezért is van, hogy sokszor nem találjuk a megfelelő szavakat, mert a gondolat ugyan már megvan, de nem tudom kifejezni. A zene ugyanígy ki tud fejezni valamit, amit másként nem lehet.
 
……..
Egyetért azzal, hogy a gyerekek már óvodás korukban megismerkedjenek a számítógéppel?
 
Ezt nem lehet elkerülni. Az elektronika betört a minden napi életünkbe. A világ összezsugorodott. Az elektronika ismeretterjesztő, a tudást demokratizáló hatását támogatom. Már az olvasással egyidőben ezeknek az eszközöknek a kezelését el kell sajátítani. De amit nem támogatok az a következő: Sok számítógépes játékban véres, horrorisztikus jelenetek dominálnak és ezeken nő fel a gyermek. Olyan szörnyű helyzeteket mutatnak nekik, melyekbe ők beleélik magukat, sőt interaktívan részt is vesznek ebben a virtuális világban. Ez azt jelenti, hogy ingeranyagok - adneralin, NA, steroid stb - szaporodnak fel a szervezetükben. Csakhogy a valóságban, a stressz szituációkban ilyenkor az egyed, a törzsfejlődésben vagy üldözött, vagy üldöző volt. A szervezet az izommunka során elégette metabolizálta ezeket az anyagokat. Most az "egér" mozgatása nem jár izommunkával. Ezek az anyagok károsan befolyásolják az érfalat, az agyat, a gyomrot. Nemcsak az erkölcsi rombolás szörnyű, hanem egy másodlagos biológiai is keletkezik. Ez kevesek előtt ismert. Én nemcsak a vevő szintjén, hanem az adás szintjén is cenzúráznék. A közösség érdeke előbbre való a piaci érdekeknél.
 ……….
50 év fölött már valamennyien, vagy bevalljuk, vagy nem, de foglalkozunk a halál gondolatával. Ön, aki annyi mindent tud az informatikáról, modelleket állít fel, kísérletezik, hogyan viszonyul a halál gondolatához?
 
Nekem erről gyermeki elképzeléseim vannak és ez engem tökéletesen kielégít. Feleségemmel szoktunk erről beszélgetni. Már alig várjuk, hogy valami "felhőn ülve" minden felvetődő kérdésünkre választ kapjunk, mert attól komolyan szenvedünk, hogy számos kérdésre nem tudjuk a választ. A legegyszerűbbtől a bonyolultakig. Sokszor egymásnak teszünk fel kérdéseket, és nem tudjuk a választ. De kitágítva a gondolatot, mondjuk a művészetek világába: van, aki azért alkot nagyot, pl. fest gyönyörű képeket, mert tisztességes emberi életet él, de van, aki utolsó link gazember és mégis gyönyörű képeket fest. Hol és hogyan függenek össze ezek a képességek? Bevallom, vannak vallási problémáim is. Miért nem a kígyót rúgták ki az Édenkertből, miért Ádámot és Évát, amikor a főgonosz a kígyó volt. Tudok rá teológiai magyarázatot, de mégis egy kicsit úgy érzem, hogy jobban megérteném, ha tudnám az e mögötti isteni szándékot. Vagy miért tartja a Teremtő az ember szabadságát saját Fia szenvedésénél "nagyobbra". Ezek nagy kérdések! Nem lázadozom, ezeket egykor meg fogom tudni. Ezek a kérdések és bizonytalanságok egyszer megoldódnak.