"Egyetlen mozdulata az alázatnak nagyobb hõstett, mint minden mohó produkció, melyet az emberek megtapsolnak."
Márai Sándor
"Egyetlen mozdulata az alázatnak nagyobb hõstett, mint minden mohó produkció, melyet az emberek megtapsolnak."
Márai Sándor
Egyre kevesebben vannak már, akik személyesen ismerhették, de a megemlékezést író még beszélgethetett vele. Emlékszem rá és feleségére dr. Szabó Katalinra is. Az esztergomi tüdőgyógyászat meghatározó alakjai voltak ők.
Teleki Kálmán 1912. április 22-én született Aknaszlatinán. Ez a ma több mint 8000 lakost számláló település, a Tisza jobb partján helyezkedik el, Técsőtől 24 kilométerre Kárpátalján.
Édesapja tisztifőorvos volt.
A család Trianon után költözött Budapestre.
Teleki Kálmán 1938-ban szerzett orvosi diplomát, majd a Szent István kórház belgyógyászatára került.
Itt ismerkedett meg Szabó Katalinnal, aki 4 gyermekes pedagógus családban nőtt fel és Debrecenben rövid ideig Fornet Béla tanítványa volt. 1938-ban végzett ő is és átmeneti kitérő után került Waltner Károly osztályára a Szent István kórházba.
Az ismeretségből 1944-ben házasság lett. 1946-ban azonban mindketten távozni kényszerültek.
Dunaföldváron magángyakorlatot próbáltak folytatni Az a történelmi időszak azonban nem kedvezett a magángyakorlatot folytatóknak.
1949-ben sikerült elhelyezkedniük Mosdóson, ahol Teleki Kálmán alorvos volt és feleségét is alkalmazták.
Ma a Kaposi Mór Oktató Kórház telephelyeként működő intézmény már akkor is döntően a tüdőbetegek ellátását végezte.
4 évig dolgozhattak Mosdóson, majd innen is távozni kényszerültek.
Teleki Kálmán pályája Ajkán folytatódott.
1957-ben pályázta meg az esztergomi Tüdőgondozó vezetését. Sikeres pályázata után a következő évben végleg letelepedtek Szent István városában.
Az 1928-ban alapított Tüdőgondozóban egészen más típusú munka folyt mint napjainkban. A tüdőbeteg ellátás döntően a tbc-s betegek felderítését, gyógyítását, gondozását jelentette.
1959-ben például több mint 33 ezer szűrés történt a Gondozóban és 90 Koch pozitív beteget találtak.
Az új főorvos hamar beilleszkedett a város orvostársadalmába és számos barátot talált.
1964-ben Festhammel Frigyes után ő vette át a Simor Kórházban működő Tüdőosztály vezetését, és annak 1968-ban történő megszüntetéséig (Tatabányára helyezték át) közmegelégedésre irányította a tüdőbetegek kórházi ellátását.
A köztiszteletben álló főorvos 1975 - ben ment nyugdíjba, és 1993. május 12-én halt meg Sírja a szentgyőrgymezői temetőben található.
Emlékét megőrizzük!