125 ÉVE FOGLALTA EL AZ ÉRSEKI SZÉKET VASZARY KOLOS

Ez alkalomból Dr. Hegedűs Andrásnak a Prímási Levéltár igazgatójának, a Kolos füzetek számára írt dolgozatának egy részletét közöljük le, mely „Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek” címmel jelent meg.
 

Vaszary Kolos 1832-ben született Keszthelyen, egy hatgyermekes család legfiatalabb gyermekeként. A keresztségben a Ferenc nevet kapta. Édesapja Vaszary Ferenc szűcsmester volt, akit nyolc éves korában veszített el, ezután édesanyja nevelte. A szükséget szenvedő család
sokat köszönhetett a kiváló történésznek, Fejér Györgynek, aki alapítványt tett szülővárosa szegényei számára és ebből a Vaszary család is részesedett.

Ez a jótékonykodás mély benyomást tett a kis Ferencre. Középiskoláit Keszthelyen a premontreiek gimnáziumában végezte. Kétnapi gyalogút
után jelentkezett a Balatonfüreden tartózkodó Rimely Mihály főapátnál és kérte felvételét a bencés rendbe. A Kolos nevet felvéve belépett a Szent Benedek-rendbe és 1847. szeptember 15-én megkezdte teológiai tanulmányait Pannonhalmán. Itt tette le ünnepélyes fogadalmát is 1854-ben, majd 1855-ben pappá szentelték.

Ezután két évig - 1854 és 1856 között - a komáromi bencés főgimnázium tanára volt, majd öt évig Pápán tanított. 1861-ben került Esztergomba, ahol nyolc gyümölcsöző évet töltött el. A kiegyezés előtt részt vett a társadalmi és politikai életben, egyesületeket alapított, amikor az még veszéllyel járt. Kiváló szónok volt. Akár Pápán, akár Esztergomban tűnt fel gyűléseken, felhangzott a kiáltás:
„Halljuk Vaszaryt!”
A magyarországi bencés rend történetében 1867-ben elsőként szerzett okleveles tanári címet történelem-földrajz szakon.

Fejér Györg y (1766 – 1851) székesfehérvári egyházmegyés pap, az Egyetemi Könyvtár igazgatója végrendeletében a keszthelyi árvák számára 46 ezer forintot; az ottani iskolának ösztöndíjakra 4000 forintot hagyott.

Szeretetével, nagy tudásával kivívta diákjai tiszteletét, amint egyik tanítványa írta róla:
„Mindnyájan rajongtunk érte. Szigorú, de igazságos és végtelenül lelkes tanár volt. Kivált történeti óráinak örültünk. Fiatal szívünket senki sem tudta olyan lelkesedésre lobbantani, mint ő. Magyarázatai nyomán csupa láng, csupa rajongás voltunk a hazáért.”

Ezért is köszöntötte őt egykori esztergomi tanítványa, Baross Gábor köz-
lekedésügyi miniszter mély megbecsüléssel:

„Szemünk előtt áll a tudós tanár, amint bölcs szavakkal hirdeti a tudományt, átvezet a múlton s annak magasztosságát, árnyoldalait egyaránt kimutatja. Az élet becsét úgy ítéli meg, amint hazafias munkában telik az el. Főméltóságodnak tanítványai nem is lehettek rossz tanulók, mert nemcsak a tantárg y érdekességével, hanem tudományosságával s szíve jóságával is megnyerte őket. Sohasem tellett kedve a gyengébb tanuló
megbélyegzésében, hanem atyai jóindulatával rábírta hibájának pótlására, valóban mestere volt tanítványainak a szó legnemesebb értelmében.”

Az igazi tudós tanár megtestesítője volt. Tankönyvet, számos tanulmányt írt. A várnai csatáról szóló műve még parlamenti visszhangot is keltett 1883-ban.

Élete következő állomása Győr volt, amikor 1869-ben az ottani bencés gimnázium igazgatója és a rendház főnöke lett. Az ő idején (1869–1885) épült fel a győri főgimnáziumi épülete. Erre az időszakra tehető betegségének kezdete is, gyenge egészsége miatt fürdőkbe járt, gyomorbántalmak kínozták.

Rendtársai 1885. április 28-án pannonhalmi főapáttá választották meg. Át-
vette a zalavári apátságot a göttweigi apátságtól és egyesítette a pannonhalmi főapátsággal. Nagy gondot fordított a közép- és népiskolai tanüg y fejlesztésére.

Zalaszentivánon és Zalaapátiban új leányiskolákat létesített és vezetésüket az irgalmas nővérekre bízta. Ekkor létesült Kiscellben is új leányiskola. Varsányban és Tömördön is új iskolákat emelt. Stílszerűen megújíttatta a régi apátsági templomot Tihanyban; restauráltatta a tényői, péterdi,
ravazdi, bársonyosi, szentiváni templomokat, Nagyradán pedig új templomot építtetett. Jelentős összegből modernizálta a pannonhalmi főmonostort.
Házi távírót és telefont szereltetett be. Emelte az oktatás színvonalát
azzal, hogy teológiai katedrát csak az kaphatott, aki Innsbruckban vagy Pesten a Hittudományi Karon doktorátust szerzett. Tanáraitól elvárta,
hogy ne csak a rendi főiskolán, hanem az állami egyetemeken is szerezzenek oklevelet, amelyre –amint azt említettük - ő maga mutatott példát.

A rend birtokain a gazdálkodást a kor követelményeihez igazította és ehhez megfelelő épületeket emeltetett. A rend tulajdonában levő balatonfüredi fürdőt, amely kedvelt nyaralóhelye volt, nagy költséggel újból berendezte és a közönség kényelmére való tekintettel gazdagon felszerelte. Maga számára pedig villát építtetett.

Mindezekből pedig az látszik, hogy Vaszary Kolos pannonhalmi főapátként gondos gazda és bőkezű mecénás volt.
Simor János bíboros 1891. január 23-án bekövetkezett halálával az esztergomi érseki szék megüresedett. Mivel a dualizmus korában az uralkodó főkegyúri jogát a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésén keresztül gyakorolta, a főpapi kinevezések előkészítése a magyar kormány feladatkörébe tartozott.

A kormány potenciális jelöltje Samassa József egri érsek lett, míg a
Szentszék Hidasy Kornél szombathelyi püspök kinevezését szerette volna elérni.

Hosszas és meddő egyeztetések után október elejére a kormány is belátta,
hogy nem tarthatja tovább üresedésben a prímási széket, s az egyházpolitikától magát teljesen távoltartó Vaszary Kolos pannonhalmi főapát jelölésére gondolt.
Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter október 8-án közölte bizalmasan Vaszaryval a kormány e szándékát, aki először visszautasította azt, majd Csáky rábeszélésére végül beleegyezett jelöltetésébe.

Érseki kinevezésére 1891. október 27-én került sor, majd 1892. február 7-én püspökké szentelték. Nem sokkal később, 1893. január 16-án megkapta a bíborosi kalapot is.  …

Hegedűs András dolgozatának további részletei az ekor-lap/ Kolos füzetek /Kórházak névadói és az építés legfőbb támogatói I. alatt olvashatók