KOSSUTH ZSUZSANNA ( 1817-1854 )

Kossuth Zsuzsanna, Magyarország első országos főápolónője volt. 1817. február 19-én született Sátoraljaújhelyen, Kossuth László ügyvéd és Wéber Karolina ötödik gyermekeként. Az első és egyetlen fiúgyermek a családban Kossuth Lajos, akinek Kossuth Zsuzsanna a legkedvesebb húga volt.

Kossuth Zsuzsanna életének első igazán nagy sorsfordulója házasságkötése
Meszlényi Rudolffal, aki bátyja feltétlen híve, s akinek nővérét Meszlényi Terézt ugyanebben az esztendőben, 1841-ben Kossuth Lajos veszi feleségül. Boldog, kiegyensúlyozott szerelmi házasságban élnek. Három gyermekük születik, az első kettő kislány (Ilka és Gizike), a harmadik fiú.
A kisfiú megszületését szörnyű tragédia előzi meg a családban, Kossuth Zsuzsanna elveszíti a férjét.

Mély gyászából a történelmi események rázzák fel, a hazaszeretete, a tettvágya, s az a szinte egész életútját meghatározó törekvése, hogy bátyjának segítőtársa legyen. Felismeri, hogy nincs elég ápolónő az országban, az egészségügyi ellátás katasztrofális, a kórházak felszereltsége nagyon hiányos, s kevés a számuk. A bátyja - kormányzóvá választása után két nappal - kinevezi őt a magyar honvéd csapatok országos főápolónőjévé.
A főápolónő valóban rengeteg „személyes tapasztalást” szerez, fáradhatatlanul - bár már ekkor tüdőbeteg, - járja az országot. 1849 nyarán 72 tábori kórház kezdi meg a működését munkája eredményeképpen. Ő maga is ápolja a sebesülteket, sőt lelki vigaszt is nyújt nekik. Gondoskodó figyelme még a betegek elhelyezésében is megnyilvánul. Odafigyel arra is, hogy az egy falubeliek lehetőleg ugyanabba a szobába kerüljenek.

Nemcsak a sérült magyar honvédeket, hanem a kórházi ellátásra szoruló osztrák katonákat is ápolja. A sebesültek így emlékeztek Zsuzsannára: „Anyai gyengédséggel bánt velünk.” Három hónapig járja az országot, nemcsak ellenőrzi a kórházak működését, hanem újabb szükségkórhá-
zakat is létrehoz. A végsőkig kitart önként vállalt hivatása mellett. A szabadságharc bukását megelőző hetekben is sok kórházban megfordul, mindenütt súlyos sebesülteket lát, és ráadásul kolera is tizedeli a betegeket. A helyzet reménytelenné válik, az orvosok, ápolók hősies erőfeszítése ekkor már kevésnek bizonyul, hiszen nincs kötszer, gyógyszer, élelmiszer.
A bukás után Kossuth emigrációba kényszerül. Zsuzsanna családjaival
(négy asszony és kilenc gyermek) menekülni kénytelen. Útközben meghal
a másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba kerülnek. Az oroszok távozása után osztrák fogságba esnek. Az osztrákok arra kényszerítik a családot, hogy visszamenjenek Pestre, ahol közel fél évig tartják fogva őket. Kossuth Zsuzsannát hazaárulással vádolják.

Végül is osztrák katonatisztek állnak ki mellette, akiket magyar honvéd-
kórházban ápoltak a szabadságharc alatt. Így felmentik az első országos fő-
ápolónőt. Valamivel később nevelőintézetet is nyit, amelyben a magyart, a
történelmet ő tanítja, a hazaszeretet érzését plántálva tanítványaiba. Az osztrák hatóságok sorozatos zaklatása miatt 1851 augusztusában már attól is eltiltják, hogy kosztos diákokat tartson. Mindezek ellenére az ötvenes évek elején Kossuth Zsuzsanna részt vesz egy összeesküvés előkészítésében. Miután lelepleződik a szervezkedés Kossuth Zsuzsannára ismét börtönbüntetés vár.

Az összeesküvés vádját szerencsére nem tudják rábizonyítani. Azzal a feltétellel helyezik szabadlábra, hogy a Kossuth család valamennyi itthon maradt tagja elhagyja a Habsburg Birodalom területét, ezért megkapják az engedélyt az Amerikába történő kivándorlásra.

1853 tavaszán érkeznek meg New Yorkba. Az emigránsok közül sokan a
család segítségére lettek volna, de Zsuzsanna önérzetesen visszautasítja a
felajánlott segítséget: „Nem azért jöttünk ebbe az országba, mert itt rokon-
szenvre számítunk, hanem azért, mert dolgozni akarunk.” Itt is csipkeverő
műhelyt nyit, ruhavarrást vállal. Fáradhatatlanul dolgozik a gyermekeiért,
hogy örökségül hagyhassa rájuk a kis üzemet. A lányait is munkára, önállóságra neveli.

A sok megpróbáltatás, küzdelem ekkora már aláássa egészségét, tüdőbetegsége régóta kínozza, elfog y a maradék életereje, s 1854. június 29-én meghal. New Yorkban temették el Magyarország első országos főápolónőjét, akinek hazaszeretete, erkölcsi tartása, önzetlensége, humánuma példa lehet a mai kor számára is