Beszélgetés Prof. Dr. Forster Tamással

2008. április 18-19-én második alkalommal tartottak tudományos összejövetelt a magyar kardiológusok az esztergomi Szent Adalbert Kongresszusi Központban. Az esemény egyik fővédnöke Prof. Dr. Forster Tamás, a Magyar Kardiológiai Társaság elnöke volt, aki az előadások szünetében interjút adott lapunknak.

Mit jelent Önnek Esztergom?

Esztergom nekem egy régi, régi kedves helyem. Székesfehérvári vagyok. A koronázó várost és Szent István szülőhelyét szorosan összeköti a magyar történelem. Szüleimmel már gyermekkoromban számtalanszor ellátogattunk ide.

Mennyire ismeri az esztergomi Vaszary Kolos Kórházat?

A kongresszus előtt egy nappal érkeztem Szegedről. Dinnyés Főorvos Úr megmutatta az osztályát és a kórházát. Nagyon jól felszerelt és szép osztályt ismerhettem meg.

Az orvoslás napjainkban folyamatosan veszti el presztízsét. Hogy érzi, az orvosláson belül a kardiológiára is jellemző ez?

Sajnálatosan igaz, minden szakmára kiterjedően, hogy az orvoslás veszít a presztízséből. Ennek nem az orvosok az okai, hanem a közhangulat, amit az orvoslás körül teremtettek a hatóságok. A kardiológia talán egy kicsit jobb helyzetben van. Ma számos olyan beavatkozást tudunk elvégezni – az infarktus katéteres kezelése, lízisterápia, pacemaker beültetés – amire az emberek, a közvélemény nagyobb érdeklődéssel figyel. Ettől függetlenül mi sem vagyunk mentesek az általános közhangulat megítélésétől.

Évtizedek óta hallják az emberek, hogy a szív- és érrendszeri betegségek vezetik a halálozási statisztikát. Az a látszat keletkezhet, hogy a kardiológia nem halad előre, ugyanakkor ezen a kongresszuson ennek ellenkezőjéről győződhettek meg a résztvevők.

A kardiológia óriási léptékkel halad előre. Nagyon sok új technika van nem csak a non-invazív, vagy képalkotó módszerek területén, amiről ez az előadássorozat is szól, hanem az invazív beavatkozások területén is. Nem ezzel van a baj! Azt kell mondjam, hogy ezek a módszerek már a tűzoltás kategóriáját jelentik. Amikor kialakult a szíven valami nagy elváltozás, azt egyre modernebb eszközökkel, eljárásokkal próbáljuk helyreállítani. Hangsúlyozom, hogy a Magyar Kardiológusok Társasága arra törekszik, hogy minél nagyobb érvényt szerezzünk a primer prevenciónak, a betegségek megelőzésének, hogy ne alakuljanak ki, hiszen ezzel lehet hosszú távon a ma még valóban komoly halálozási statisztikán javítani, az emberek egészségét megfelelően biztosítani. Mindezekhez komoly médiakapcsolat szükséges, az emberek halljanak ezekről a dolgokról, foglalkozzanak egészségükkel.

Egyre kevesebb fiatal jelentkezik az egyetemekre, így az orvosira is. Hogyan lehetne meggyőzni a fiatalokat: válasszák az orvosi pályát, és azon belül a kardiológiát?

Amíg a kardiovaszkuláris betegségek ilyen nagy számban fordulnak elő, addig sok kardiológusra lesz szükség. Sajnos a tehetséges fiatalok nagy része manapság inkább a jogász, illetve közgazdászi pályát választja. Akikben azonban megvan az elhivatottság, akik segíteni szeretnének embertársaikon, azoknak tanácsolom az orvosi pályát. Itt tevőlegesen tudjuk az emberek sorsát befolyásolni.

Kicsit végletesen fogalmazva kérdezem, ki tudna mosni egy gyomrot egy kardiológus? Ezzel a hivatásunkba előretörő specializálódás helyességére vagy veszélyeire kérdeznék rá.

Ez élő probléma, olyannyira, hogy felmerül a kérdés, egy invazív kardiológus tud-e egy nem invazív módszert megfelelően alkalmazni a diagnosztikus stratégiában. Ilyen szintű problémát vet fel a specializálódás. Ugyanakkor nagy általánosságban azt tudnám mondani, hogy van egy tendencia az orvoslásban, mely a beteget „egésznek” tekinti. A belgyógyászaton belül is megindult a koncentráció. Korábbiakban részeire esett szét, de most egy egységesülést látok a betegek érdekében. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben felértékelődik a háziorvosok szerepe is, akiknek egy kicsit minden területhez érteniük kell.

Köszönöm a beszélgetést!

Osvai László dr.

Tekintsék meg galériánkat!