Hírlevél Indiából

“Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn”
- Ady Endre, A Tisza-parton (1905)

Néhány földrajzi és történelmi adat

A nagy szent folyók, az Indus, Brahmaputra és a Gangesz partjain az ötezer éves civilizáció értékeit őrző és továbbfejlesztő India vonzó turista célpont és dinamikus fejlődésével a térség meghatározó politikai és gazdasági hatalma. Indiát a tektonikusan még most is mozgásban levő Himalája választja el Ázsia többi részétől. A szubkontinens mintegy 3200 km hosszan nyúlik az Indiai Óceánba. A 3287 ezer km2 területen 1,081 milliárdra tehető a népesség száma.
Az Indus völgyében a sumér és az egyiptomi civilizációval egyidős kultúrát időszámításunk előtt 1700 évvel földrengés és árvíz törölte el, majd az árja népek hódították meg a területet.
Guatama Buddha, a nagy vallásalapító i.e. 567-ben született. A hagyomány szerint Szent Tamás 52-ben ért Indiába, ahova korábban a palesztinai zsidók is eljutottak. A hetedik században zaroastrian hitűek telepedtek le Gujaratban, majd a 15. században Guru Nanak Punjab-ban megalapították a sikh vallást. Az északi területeket Delhivel együtt Mohammed Ghori foglalta el 1192-ban, de sokkal korábban már Keralába is eljutottak az arab kereskedők. Velük együtt az izlám is elterjedt, Indiában épült az első mecset. 1398-ban a törökök hódították meg Észak-Indiát, majd iráni uralom következett. Vasco-da-Gama portugál hajós volt az első európai, aki az afrikai Jó Reménység Fokot megkerülve elért Indiába, 1498-ban. A malabár partokon, a mai Kerala területén Kappadban, Calicut közelében kötött ki három hajója, mintegy 120 főnyi legénységgel. Az 1600-as évektől portugál, francia, holland és dán kereskedők és gyarmatosítók váltották egymást, majd a 19. század közepétől Goa és Pondicherry kivételével britek befolyása alá került a hatalmas ország.
Mahatma Gandhi állt a függetlenségi mozgalom élére és 1947-ben India függetlenné vált. Egyedülálló lett az ipari és mezőgazdasági fejlődés. Kínától eltérően inkább rurális jellegzetességekkel, viszonylag stabil politika rendszerrel a világ legnagyobb demokráciájává vált. Az információs technológia liberális piaci feltételekkel a fejlődés egyik motorja, amely Indiát ezen a területen a világ élvonalába lendíti.

„Álmodozom...”

Szakmai feladataim teljesen kitöltik majd az időmet, nem időzhetek sokat a világ ottani csodáinál, de az útra készülődve szívesen “álmodozom”. Hires vándorunk, Kőrösi Csoma Sándor zseniális hagyatékára emlékezem, újra beleolvasok a nagy magyar kelet-kutatók írásaiba, a nyelvek, népek - köztük a magyarok - őstörténetére gondolok. A modern India jelentős egyéniségét, a gujarati Gandhi-t, az erőszakmentesség aktív prófétáját csodálom, aki nélkül alig értünk meg valamit ebből a komplex civilizációból.
Tagore jut eszembe, így „álmodozásom” engem is a Gangesz partjaihoz visz, ahonnan a híres bengáli indult. “Gitanjali”, imádságoskönyvnek is nevezhető írásáért Tagore 1913-ban kapott Nobel díjat. Az elmélkedő misztikus mester nagy szerepet játszott India modernizálásában. “A Gangesz partjain, a déli verőn” pontosítanám Tagore balatonfüredi vonatkozásait, majd behatolnék Kalkutta nyomorúságába, hogy Teréz Anyára gondoljak.
Ha időm és pénzem engedné, akkor Delhiből minden bizonnyal célba venném az “Arany Háromszög” nevezetességeit, Jaipurt és Agrát a Taj Mahal-lal. Gyönyörködnék a 2000 éves színházban és táncművészetben, alázattal próbálnám megérteni a vallási hagyományokat, etimologizálnék a szanszkrit és hindu nyelvek világában (18 hivatalos nyelv, sok száz kisebb nyelvi, etnikai csoport). Ősi, complex civilizáció, az indo-európai, a dravida, a khmer, a kinai-tibeti nyelvek és kultúrák világa. A konyhaművészet (a fanyar, édes, sós, savanyú, kesernyés és erős ízeket az indiai fűszerezés harmonizálja), a tájak szerinti színes viselet, az ünneplések, a szolidaritás és kölcsönösség, valamint az egymás iránti mérhetetlen tolerancia ámulatba ejtik az utazókat.
Konzultációs úton Dél Indiában
Konzultációs feladataim Dél-Indiába szólítanak, ezért Banagalore-ba és Trivandrum-ba utazom, ahol a CBM által segített missziós teamek meghívásának eleget téve a közösségi pszichiátriai ellátásról tartok előadásokat. Hírlevelemmel innen, Bangalore-ból, Karnataka államból és Trivandrumból – Keralából jelentkezem. Manilából Syingapuron át érkezem repülőgéppel.

Keralában most, szeptember végén a monszun már felszakadóban van, kellemes 22-27 fokkal lehet számolni, nyárias az idő. A főváros hosszú nevét, Thiruvananthapuram-ot valószínűleg nehezen ejtették ki az angolok és Trivandrum-ra rövidítették. A lakosság fele hindu, 21 százaléka keresztény, valamint a muszlimok aránya is hasonló. Kerala India egyik gyöngyszeme. “Isten hozott az Úristen Saját Országában” – „God’s Own Country”, köszöntenek büszkén vendéglátó kollégáim. Az Arab-tenger és a 2700 métert is elérő Ghat hegylánc nyugati vonulata határolják a kókuszpálmák földjét. Kerala kókuszpálmát jelent, ahol 44 folyó, az örökké zöld trópusi növényvilág, a szubkontinens legszebb tengeri fürdőhelyei találhatók. A National Geographic szerint Kerala a világ tíz paradicsomának egyike. A Ghat-hegység védte Keralát a dél-indiai királyságoktól, nyugat felé viszont a tenger kaput nyitott a világra. Változatos trópusi környezetét a színes kulturális vonások és a robbanásszerűen fejlődő információs technológia teszik még érdekesebbé. Az ország területének felén malayala nyelven és szinte 100 %-ban angolul is beszélnek. A telefon, fax és internetállomások hirdetik, hogy India szilokon völgyébe, az információs technológia államába érkeztem. Trivandrumot a szingapuri és az arab légitársaságok napi járatai kötik össze a világgal.

2005–ben, a cunámi utáni időszakban jártam előszőr Dél-Indiában. Madras-ban, új nevén Chennai-ban, Tamil Nadu tartomány fővárosában landoltam, ahonnan a híres Palauan expressz vonattal Trichy-be, hosszabb nevén Tiruchchirapalli-ba öt órát utaztunk. Innen a másik híres és hírhedt Guruvayoor vonat több mint tíz órás zakatolás után ért velem Kerala állam fővárosába, Trivandrum-ba. Kissé félelmetes volt a jármű. Masszív ajtók voltak felszerelve és vasrácsokat tettek az ablakokra. Időnként elhagyott helyeken vesztegelve védve voltunk a rablók ellen. Kockázatos volt ez a védelem, mert ha kisiklunk az áradt területeken (ahogy ez sajnos éppen az utazásom napján egy másik vonattal történt) akkor nehéz, csaknem lehetetlen a menekülés. Élénken emlékszem a fárasztó útra. Kedves indiai kollégám, akit vendléglátóim a felügyeletemre rendeltek, kényelmesen elhelyezkedett a kabinban és megnyugtatott: “Doktor, aludj csak szépen itt az ülésen, majd én ügyelek a csomagokra!” Alig öt perc múlva már horkolt az “őröm” és én vigyáztam az ő csomagjaira is. Fáradtságom enyhült kissé, amikor virágfüzért akasztottak a nyakamba és díszes szalaggal köszöntöttek a Trivandrumi Karakonam Orvosi Fakultás bejáratánál.

Keralában a Trivandrumi Oktatói Kórház, aminek ellátási körzete a szomszédos Tamil Nadu államra is kiterjed, a cunámi óta élvezi missziónk támogatását. A CBM indiai partnerei helyesen ismerték fel a cunámi okozta helyzetből adódó lehetőséget és a helyi, valamint a nemzetközi erőforrásokat a közösségi pszichiátriai ellátás fejlesztésére használták fel. Látogatásom célja, hogy további szakmai tanácsokkal segítsem az indiai kollégákat és a sajátos kulturális környezetben tanuljak tőlük. Hogyan élnek, hogyan álltak fel a katasztrófa után? Indiai kollégáimmal együtt közel egy hétig járom a cunámi sújtotta falvakat, pszichés és másfajta krónikus betegségekkel, fogyatékosságokkal küszködő betegeket látogatunk és a sziriai ritusu keresztény közösségek szociális, tanácsadó, egymást segítő csoportjainak összejövetelein veszünk részt.

Szakmai reflexiók

A keralai kolléganőket kérdezem a „sati”–ról, az ősi szokásról, amikor a férj halála után a feleség önként megy a mágjára. A ritust Rajiv Gandhi miniszterelnök is elítélte és mindenütt tiltják. A szuicidiumnak ez a barbár formája, amikor a feleség reménytelen helyzetéből nem lát kiutat és az öngyilkosságba menekül, vagy éppen a máglyára kényszerítik, fel-felbukkan néha. Azonban nem Keralában, ahol nemcsak az iskolázottság, hanem a „matrilineáris öröklési rendszer”, meg az ezzel összefüggő „polyandria” hagyományai is élnek, és ahol a nők helyzete kedvezőbb.
Jelentős közegészségügyi probléma az öngyilkosság a fiatalok körében, különösen a szomszéd Tamil Nadu egyes körzeteiben, ahol ez a jelenség gyakran előfordul. Különbséget kell tenni a „szokványos” szuicidium, a kulturálisan elfogadott önfeláldozás között, amikor valamilyen nemes politikai céltól vezérelve, nagy mértékű igazságtalanságokra hívják fel a figyelmet az öngyilkossággal, esetenként halálig tartó böjtöléssel.
A közösségi ellátás sikeres modelljét a Buda Béla által leírt „pszichoterápia műveleti modelljéhez” hasonlítom. „A betegeket a közösségben tartják, és annak segítő és korrektív erőit felhasználják a visszaesések előrejelzésére, támogatják és fejlesztik a családot és a személyes környezetet....’kirakják’ azokat a műveleteket, amelyek révén a betegek egyensúlyban maradhatnak”. Tehát nem „iskolához kötött, specifikus módszereket” alkalmaznak, hanem „terápiás műveleti szolgáltatást” nyújtanak. A pszichoszociális témákra koncentráló tanácsadás, a nyugati tudományos pszichiátria az elsődleges ellátás szintjén biztosított alapvető gyógyszerekkel és a gazdag kulturális gyógyító módszerek (meditáció, légzési gyakorlatok, torna, tánc és dráma, változatos jóga rendszerek, diéták, böjtölés, vegetáriánus étrend, stb...), a gyógyító „műveletek” nagy kínálatával segítik a pszichiátriai gondoskodást.
Gandhi nagyon szerette a „Hegyi beszédet”. Az ember arra gondolhat, hogy Gandhit még mélyebben érintette volna az evangéliumi üzenet, ha az angol uralom adminisztratív tisztségviselői képviselték volna ezeket az értékeket. Ehelyett szekuláris életvitelükkel, arrogáns magatartásukkal csöppet sem tették vonzóvá a zsidó és keresztény gyökérzetű nyugati civilizációnk értékeit. Az erőszakmentes konfliktuskezelésről, a megbékélés, megbocsátás értékeiről Indiában azonban lehet beszélni. A mind gyakoribb szélsőséges terrorcselekmények idején, akkor, amikor az erőszakra való agresszív válasz az erőszak további eszkalációját okozza, érdemes újragondolni és alkalmazni a mediáció, a konfliktuskezelés, a megbékélés erőszakmentes módszereit.  

Pátkai István

Tekintsék meg galériánkat!