Igenis igen! - Népszavazásra buzdítanak közéleti személyiségek

A népszavazáson való részvételre és 3 igen szavazatra buzdít több, mint félszáz neves közéleti személyiség. Az állásfoglalás aláírói között találjuk Gazsó Ferenc egyetemi tanárt; Fábry Sándort, Lányi Andrást, Lovas Rezső akadémikust, Mádl Ferencet, Makovecz Imrét, Szebedy Tas iskolaigazgatót és Zlinszky János volt alkotmánybírót is.

Az aláírók rámutatnak: "A demokrácia nem a hatalomtól származtatott kegy vagy ajándék, hanem a társadalom tagjai által megküzdött és kivívott eredmény. Érték, amelyből szabadság fakad. A demokrácia nem kegy, hanem jog. Mindnyájunk joga, hogy közös akaratunkat közvetlenül is megfogalmazzuk, és így kötelezzük a rólunk, nélkülünk döntő politikai hatalmat arra, hogy a nép, a nemzet akaratát hajtsa végre."
Álláspontjuk szerint "Az állam a közterhekből származó bevételeket a közfeladatai ellátásra köteles fordítani. Például kórházak fenntartására és fejlesztésére, az orvosok, ápolók európai szintű bérének biztosítására, egyetemek működtetésére, a jövő nemzedékét szolgáló értelmiség oktatására. Munkahelyteremtésre, hogy a végzős diplomások saját hazájukat és annak állampolgárait szolgálják megszerzett tudásukkal. Az államháztartás reformja nem a nemzet jövőjét biztosító szociális és oktatási szektorok elszegényítésével és "üzleti alapra" helyezésével kezdődik. A reform nem azzal kezdődik, hogy az alacsonyabb jövedelműeket büntetjük újabb díjak kivetésével, hanem például azzal, hogy lemondunk az értelmetlen, pazarló, környezetszennyező, korrupt nagyberuházásokról."

Az aláírók kérik a választópolgárokat: "menjünk el és szavazzunk három "igennel" március 9-én!"
"Március 9-e nem pártpolitikai csatáról szól, hanem közös jövőnkről. A szolidaritás nem azonos a szocializmussal. Elutasítjuk az életünkbe visszalopódzó diktatúrát és igent mondunk a szolidaritásra, mely Magyarország számára az egyedüli kiutat jelentheti. Együtt kell megerősítenünk: demokráciában élünk, nem félünk, van önbecsülésünk, amelyet a politikai hatalomnak is tisztelnie kell" - zárják
nyilatkozatukat.

Igenis igen!

1989. október 23. óta Magyarország államformája: köztársaság. Azóta demokratikus jogállamban élünk. A demokrácia nem a hatalomtól származtatott kegy vagy ajándék, hanem a társadalom tagjai által megküzdött és kivívott eredmény. Érték, amelyből szabadság fakad.

A demokrácia nem kegy, hanem jog. Mindnyájunk joga, hogy közös akaratunkat közvetlenül is megfogalmazzuk, és így kötelezzük a rólunk, nélkülünk döntő politikai hatalmat arra, hogy a nép, a nemzet akaratát hajtsa végre.

A demokrácia nem kegy, hanem kötelesség. Kötelességünk élni vele, mert enélkül ismét kiskorú, szolganép leszünk, amely megalázva és kiszolgáltatottan kénytelen tűrni, hogy a feje fölött, mások határozzák meg számára a szerintük egyedül üdvös megoldást.

Ritkán adódik demokratikusan és alkotmányosan teljesen tiszta helyzet arra, hogy ünnepként élhessük meg a lehetőséget, hogy szabadon, lelkiismeretünk és saját érdekeink szerint dönthessünk sorsunk egyes kérdéseiről. A március 9-edikei népszavazással ilyen lehetőség nyílik meg számunkra.

Alkotmányunk nem csupán számunkra, állampolgárok számára határoz meg kötelességeket, hanem az állam, a hatalom számára is. Az államnak alkotmányos kötelessége, hogy garantálja számunkra a jogot az élethez, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Nekünk pedig kötelességünk, hogy a szolidaritás és a nemzeti kockázatközösség alapján teherbíró képességünk függvényében támogassuk ennek megvalósítását adók, illetékek, vámok, díjak, járulékok formájában. Mi meg is tesszük, méghozzá nem is kis összegben.

Az állam a közterhekből származó bevételeket a közfeladatai ellátásra köteles fordítani. Például kórházak fenntartására és fejlesztésére; az orvosok, ápolók európai szintű bérének biztosítására, egyetemek működtetésére, a jövő nemzedékét szolgáló értelmiség oktatására. Munkahelyteremtésre, hogy a végzős diplomások saját hazájukat és annak állampolgárait szolgálják megszerzett tudásukkal. Az államháztartás reformja nem a nemzet jövőjét biztosító szociális és oktatási szektorok elszegényítésével és „üzleti alapra” helyezésével kezdődik. A reform nem azzal kezdődik, hogy az alacsonyabb jövedelműeket büntetjük újabb díjak kivetésével, hanem például azzal, hogy lemondunk az értelmetlen, pazarló, környezetszennyező, korrupt nagyberuházásokról.

Akarunk-e egy olyan országot, ahol az állam nem ellenünk, hanem értünk működik? Akarunk-e egy olyan országot, ahol a politikai hatalom a mi akaratunkból és a mi pénzünkből valóban minket képvisel?
Ha ilyen országot akarunk, akkor menjünk el és szavazzunk három „igennel” március 9-én! Ha ilyen világot akarunk, akkor ünnepeljünk együtt március 9-én!

Március 9-e nem pártpolitikai csatáról szól, hanem közös jövőnkről. A szolidaritás nem azonos a szocializmussal. Elutasítjuk az életünkbe visszalopódzó diktatúrát és igent mondunk a szolidaritásra, mely Magyarország számára az egyedüli kiutat jelentheti. Együtt kell megerősítenünk: demokráciában élünk, nem félünk, van önbecsülésünk, amelyet a politikai hatalomnak is tisztelnie kell.
 

2008. március 6.

Ács Margit, irodalomtörténész
Ács Sándorné, agrármérnök
Ángyán József, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő
Bagi Béla, országgyűlési képviselő
Bencze Izabella, a Kincstári Vagyonigazgatóság volt vezérigazgató-helyettese
Bencsik János, Tatabánya polgármestere
Benyhe János, a Magyar PEN Club főtitkára
Béres Tamás, lelkész, egyetemi oktató
Czakó Gábor, író
Dárday István, filmrendező
Derce Tamás, Újpest polgármestere
Dux László, egyetemi tanár
Egedy Gergely, főiskolai tanár
Ekler Dezső, építész
Ertsey Attila, építész
Farkas Ádám, képzőművész
Fábry Sándor, humorista
Gazsó Ferenc, egyetemi tanár
Granasztói György, egyetemi tanár
Gulyás János, filmrendező
Gulyás Gyula, filmrendező
György Lajos, tudományos tanácsadó
Hegedüs Zsuzsa, szociológus
Kajner Péter, közgazdász
Karátson Gábor, festőművész
Kelemen András, országgyűlési képviselő
Kiss Boldizsár János, egyetemi oktató
Kollár István, egyetemi tanár
Krizsán András, építész
Kurutzné Kovács Márta, az MTA tagja
Lányi András, egyetemi oktató
Lovas Rezső, az MTA tagja
Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság volt elnöke, az MTA tagja
Makovecz Imre, építész
Márai Géza, egyetemi oktató
Mellár Tamás, egyetemi tanár
Molnár Oszkár, országgyűlési képviselő
Náray-Szabó Gábor, az MTA tagja
Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere, országgyűlési képviselő
Osskó Judit, szerkesztő
Ö. Kovács József, történész
Pákozdi Imre, villamosmérnök
Porogi András, tanár, iskolaigazgató
Schneller István, egyetemi tanár
Szakolczai György, professor emeritus
Szebedy Tas, tanár, iskolaigazgató
Sztilkovics Szávó, Pilisszentiván polgármestere
Vajna Zoltán, az MTA tagja
Varga Géza, agrármenedzser
Varga Zoltán Sándor, egyetemi tanár
Vida Gábor, az MTA tagja
Zlinszky János, egyetemi tanár, volt alkotmánybíró

Forrás:

MOK
Gondola